Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Cenk hegy lábánál fekszik településünk, melynek területét a honfoglalás előtt bolgárok lakták. A 11. században Szent István várat építtetett a Cenk tetejére, amit kétezer évvel később II. András a Német Lovagrendnek adományozott. A 16. századra helyszínünk már fejlett, 8000 lakosú várossá terebélyesedett. A környék rengeteg csata színhelyéül szolgált, a tatárok és a törökök is elfoglalták, utóbbiak porig döntötték a védelemre szolgáló városfalakat. 1427-ben a város visszafoglalása után Luxemburgi Zsigmond itt tartott országgyűlést, 1467-ben moldvai hadjárata idején pedig itt pihent meg Hunyadi Mátyás. Az oszmán szultán oldalán álló moldvai fejedelem, később az Erdélyt megszálló osztrákok és a szászok is ostromolták, több ízben jelentősen le is rombolták a várost.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a város nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok kifosztották, az 1848–49-es szabadságharc idején Bem tábornok foglalta el, majd az orosz cári csapatok vették be, mindössze egyetlen nap alatt. 1850-ben itt alapította meg Andrei Șaguna az első román nyelvű gimnáziumot, amely azóta is működik. A település – melyet ma 253 ezren laknak – sokáig az erdélyi szászok egyik legjelentősebb központjaként volt ismert, a II. világháború után azonban többségüket a Szovjetunióba deportálták.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
