valentyina tyereskova

Az 1960-as években a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között elképesztő méretű volt a versengés. Az űrversenyben sokáig a szovjetek álltak nyerésre: ők bocsátották fel az első műholdat, és az első embert, Jurij Gagarint is ők juttatták az űrbe. A hivatalba lépő Kennedy elnök 1961-ben meghirdette az Apollo-programot, amely szerint 9 éven belül embert fognak juttatni a Holdra. Így Hruscsovéknak is ki kellett találniuk valami újat (azonkívül persze, hogy titokban ők is próbálkoztak a Hold-programmal). Így jött az ötlet, hogy a szovjetek nem egy újabb erős férfit, hanem egy nőt fognak a világűrbe juttatni.

Egy textilgyári munkásnő álma

Megkezdődött a válogatás, és az űrprogramra több mint négyszáz nő jelentkezett. A feltételek szerint a jelentkezők nem lehettek magasabbak 170 cm-nél, nehezebbek 70 kg-nál és idősebbek 30 évesnél. A jelentkezők között volt egy 25 éves textilgyári munkásnő, Valentyina Tyereskova is. Az egyszerű, földművescsaládból származó fiatal nő hamar abbahagyta tanulmányait, és már 17 évesen fizikai munkából tartotta fenn magát. Édesapja meghalt a második világháborúban, ő maga pedig előbb egy gumiabroncsgyárban, majd egy textilgyárban vállalt munkát.

Titkos kiképzés

Volt azonban egy hobbija, ami különösen alkalmassá tette az űrutazásra: szenvedélyesen szeretett ejtőernyőzni. Tyereskova mellett nemcsak munkás származása szólt, hanem ejtőernyős-tapasztalata is: a szovjet űrhajósok, miután visszaérkeztek űrhajójukkal a légtérbe, ejtőernyővel értek földet, így küldetésük szempontjából az ejtőernyős-kiképzés nagyon is lényeges volt. Tyereskova 1961 decemberében négy társnőjével együtt megkezdhette a másfél évig tartó kiképzést, amelynek során felkészítették a hosszú ideig tartó egyedüllétre és bezártságra, a hirtelen gyorsulásra és a súlytalanságra. Minderről Tyereskova még a családjának sem mesélhetett: rokonai azt hitték, hogy egy különleges ejtőernyőscsapat tagja lesz, és az ehhez tartozó felkészítésen vesz részt.

Közös éneklés az űrben

Az eredeti elképzelés szerint nem egy, hanem mindjárt két nőt küldtek volna az űrbe: egyikük a Vosztok–5, másikuk pedig a Vosztok–6 fedélzetén utazott volna. A kettős küldetés megvalósult, végül azonban a Vosztok–5 utasaként egy férfi űrhajós, Valerij Bikovszkij indult útnak. Tyereskova két nappal később, 1963. június 16-án követte a Vosztok–6 fedélzetén.

Tyereskova végül három nap alatt 48-szor kerülte meg a Földet, miközben az űrhajó fedélzetén kísérleteket végzett, dokumentálta utazását, és fényképeket készített. „Ahogy megláttam a bolygót az űrből, rájöttem, milyen kicsi a Föld, milyen sérülékeny, és hogy nagyon gyorsan megsemmisülhet” – emlékezett vissza később az űrutazásra.

Majdnem tragédiába fulladt a küldetés

A szovjet és az európai tévénézők a mosolygós Tyereskovát látták a képernyőn – valószínűleg édesanyja is ekkor jött rá, hogy lánya nem ejtőernyős-kiképzésen vett részt az elmúlt másfél évben. (Az űrhajósnő később bevallotta édesanyjáról: „nagyon ideges volt amiatt, hogy becsaptam, és sok időbe telt, mire megbocsátott nekem”). A mama valószínűleg még idegesebb lett volna, ha tudja, amit a lánya tudott: nevezetesen, hogy az űrhajó automatikus navigációs szoftvere meghibásodott, ami miatt a Vosztok–6 ahelyett, hogy süllyedni kezdett volna, emelkedő pályára állt, és távolodni kezdett a Földtől.

Ugrás 6000 méter magasból

Szerencsére Tyereskova észrevette a hibát, és a szovjet tudósok gyorsan új landolási algoritmust készíthettek. Az űrhajósnő végül 6000 méter magasból ugrott ki, épségben landolt a mai kazah–mongol–kínai határ közelében, az Altaj régióban, de zúzódásokat szenvedett az arcán.

A helyiek kisegítették Tyereskovát a szkafanderből, és megkérték, hogy csatlakozzon hozzájuk vacsorázni.

Ő elfogadta a meghívást, ami miatt felettesei később megrovásban részesítették, mert megsértette a szabályokat: először orvosi vizsgálaton kellett volna részt vennie.

Valentyina Tyereskova, a Szovjetunió hőse

Tyereskovát a megrovás ellenére hamarosan a Szovjetunió hőse címmel tüntették ki, sőt Lenin-rendet és Aranycsillag-érmet kapott. Valóságos nemzetközi szenzáció lett az űrt is megjárt nő: 1963 novemberében esküvője egy másik űrhajóssal, Andrijan Nyikolajevvel a világ magazinjainak címlapjára került. Hasonló érdeklődés övezte 1964-ben a lányuk, Jelena születését is, aki az első olyan gyermek volt a világon, akinek mindkét szülője járt már az űrben. Tyereskova később tesztpilóta és oktató lett, és műszaki tudományokból doktorált. Férjétől 1980-ban elvált, majd újraházasodott Julij Saposnyikov sebésszel. Jelena lánya orvos lett.

Tyereskova később a női egyenjogúság elkötelezett szószólója lett, és jelentős politikai befolyással bírt, még a közelmúltban is. 2020-ban ő terjesztette be azt a javaslatot az orosz parlamentben, amelynek értelmében lehetővé vált, hogy Vlagyimir Putyin megszakítás nélkül harmadszor is elnök lehessen. Az űrbe soha nem tért vissza. „Bárki, aki bármennyi időt töltött az űrben, élete végéig szeretni fogja” – mondta a világűrről. „Megvalósítottam gyerekkori álmomat, hogy elérjem az eget.”