Titanic túlélő

A Cunard Carpathia nevű hajó 1912. április 15-én kapta a hírt, hogy az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic jéghegynek ütközött, és azonnali segítségre van szükség. A kapitány nem vesztegetett sok időt: irányt váltott, és elindult a több mint kilencven kilométerre lévő helyszínre. Rakétákat lőttek ki, hogy felhívják az esetleges túlélők figyelmét arra, hogy megérkezett a segítség, majd a következő négy órában mentőcsónakok segítségével húzták ki a vízből azokat, akik még nem fagytak meg.

A kapitány feljegyzéseiből kiderült, hogy az áldozatok nem sírtak vagy ordítottak, sokkal inkább érzelemmentesek voltak. Sokan nem tudhatták, hogy bár megmenekültek a tragikus halál elől, életük korántsem lesz rózsás. Végül

705 embernek sikerült megmenekülnie, és 1500-an vesztek oda.

A Titanic túlélői

A túlélők életét meghatározta a katasztrófa, hiszen sokak pszichéje megsínylette az esetet. Egyesek tudatváltozást vettek észre magukon, és többen szenvedtek úgynevezett túlélő szindrómában, amikor is nem tudják feldolgozni, hogy ők élnek, míg mások nem. Bár életben maradtak, néhány évvel a katasztrófa után több mint tíz ember véget vetett életének, és sokan érezték úgy, hogy el vannak átkozva.

Madeleine Astor – A nő, akit semmi nem tudott már boldoggá tenni

Madeleine csupán tizennyolc éves volt, amikor felszállt a hajóra, ami soha nem ért célba. Férjével, a világ egyik leggazdagabb emberének számító John Jacob Astorral kelt útra, és boldogok voltak, hiszen nem sokkal az út előtt tudták meg, hogy gyermekük lesz. Az álmoknak azonban véget vetett a jéghegy, melynek során a jövendőbeli apa életét vesztette. Madeleine-t a férje után örökölt vagyon nem tette boldoggá, ráadásul egykori férje még életében kikötötte, hogy özvegye csak akkor tarthatja meg az örökségét, ha soha nem megy férjhez. Madeleine azonban nem bírta az egyedüllétet, így hozzáment egy gyerekkori barátjához, így lemondva a vagyonról. Két fiuk született, ám a nő mégis vágyott a jólétre, így harmadjára is férjhez ment.

Kényelmesen élt hát, de nem volt boldog, hiszen mindig érezte, hogy a baleset óta valami megtört benne.

Újra hajóra szállt, méghozzá a Vulcaniára, ahol megismerkedett az olasz Enzo Fiermonte díjlovaglóval. Kapcsolatuk szenvedélyesnek indult, ám bántalmazó lett, mégis összeházasodtak, majd Olaszországba mentek, ahol nem ismerték el a házasságukat. Eddigre kapcsolatuk katasztrofálissá vált, hiszen Madeleine-t a férje folyamatosan bántalmazta. Teste tele volt zúzódásokkal, és a bordája és a csuklója is eltört. Végül sikerült elválnia a férfitól, ám ez 150 ezer dollárjába került. Válásuk után egy évvel a volt férj eladta a nő történetét az egyik pletykalapnak, amely hónapokon keresztül a tétlen gazdag nő életéről számolt be. Madeleine édesanyja 1939 nyarán hunyt el, ami az utolsó dolog volt, amit a nő el tudott viselni. 1940 márciusában halt meg negyvenhét évesen, hivatalosan szívelégtelenség miatt, ám vélhetően ő maga is közrejátszott benne, mert nem bírta el a sorsát.

Jack Thayer – Aki csupán látszólag volt jól

A tizenhét éves Jack Thayer szüleivel utazott a Titanicon, és az utolsók egyikeként ugrott le, amikor a hajó már szinte teljesen a vízben volt. Édesanyjával együtt dolgozták fel a szeretett apa hiányát, és próbálták úgy folytatni az életüket, mint a baleset előtt. Jack elkezdett udvarolni egy lánynak, majd 1917-ben feleségül vette. Első gyermeke születésénél nem lehetett ott, hiszen Franciaországban harcolt. Visszatért szülőhazájába, majd egy bankban helyezkedett el, melynek hét év után alelnöke lett. Látszólag boldog élete volt, melyet hat gyermeke és felesége tett teljessé. Mint egyik lánya visszaemlékezett, egy télen apjuk a befagyott folyóra vitte őket korcsolyázni, ami különös választás volt azok után, amit túlélt. Jack a baleset ellenére tudott és szeretett is úszni, nem rettegett a víztől.

A férfi semmi jelét nem adta annak, hogy bármilyen módon traumát hagyott volna maga után a baleset. Gyermekeinek sokáig nem beszélt arról, hogy mi történt vele, csupán akkor kezdett el megnyílni, amikor hasonló korba léptek, mint ő volt a balesetkor. Ekkor fogott neki annak, hogy leírja a történetét, melynek hatására a látszólag vidám, társasági ember szorongó lett, és egyre kevésbé volt képes titkolni, hogy milyen károkat okozott a lelkében a Titanic katasztrófája.

A tragédiáknak nem volt vége. A második világháborúban meghalt a huszonkét éves fia, hat hónapra rá pedig a szintén túlélő édesanyja hunyt el, mégpedig a 1944. április 14-én, a Titanic harminckettedik évfordulója előtt egy nappal. Jack elindult a lejtőn, ahonnan nem volt megállás. 1945. szeptember 18-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Dorothy Gibson – A filmsztárból lett internált fogoly

Dorothy némafilmekben játszó ismert színésznő volt. Édesanyjával együtt túlélte a tragédiát, és szintén a filmiparban tevékenykedő szerelmével hamar meglátták a piaci rést, és a Titanic katasztrófájáról szándékoztak filmet forgatni, melyben természetesen Dorothy játszotta a főszerepet. A forgatáson a színésznő ugyanabban a ruhában volt, mint a Titanic süllyedésekor, és a jelenlévők szerint hihetetlen őszinteséggel játszotta el szerepét. Ez azonban a valóság volt, és ezt mindenki pontosan tudta, Dorothy ugyanis összeomlott a forgatás befejeztével, hiszen

nem tudta kiverni fejéből sorstársai velőtrázó sikolyát.

Végül 1917-ben hozzáment szerelméhez, de az idill csak néhány hónapig tartott. A válás után a színésznő Európába utazott, és Párizsban maradt az édesanyjánál. Élvezte a bohém francia életet, egészen a második világháborúig. Eddigre Dorothy beleszeretett egy Antino Ramos nevű férfiba. A háború kitörése után Olaszországba utazott édesanyjához, hogy biztonságban tudja őt, amikor is

internálótáborba vitték, amit később élete legsokkolóbb élményeként, élő halálként jellemzett.

Egy kettős ügynök segítségével kijutott, de nem sokkal később, 1946-ban állandó magas vérnyomása miatt szívrohamot kapott, és meghalt.

Nem a Titanic volt az egyetlen tragikus esemény, ami sokkolta a világot. Ezekről itt olvashatsz.