Miért szerencsésebbek egyesek másoknál? - van rá tudományos válasz

GettyImages-57158967

Valaha feltetted magadnak ezt az a kérdést: hogyan lehetek én ilyen…? Amely szóval kiegészítetted a mondatkezdeményünket olvasás közben, azt most engedd el, és próbálj meg, amennyire lehet, közömbösen tekinteni a saját szerencsefaktorodra. A cikk befogadásához erre a nyitottságra szükséged lesz.

1995-ben egy Anat Ben-Tov nevű nő került be az egyik tel-avivi kórházba. Akkor egy éven belül másodszor élt túl egy buszos bombatámadást. A kórházi ágyból adott interjújában csak így kommentálta az esetet: 

„Vagy egyáltalán nem vagyok szerencsés, vagy hihetetlenül szerencsés vagyok. Nem tudom biztosan, hogy melyik.”

Karl Halvor Teigen norvég pszichológus hívta fel a figyelmet a fenti nyilatkozatban is megjelenő problémára. Más pszichológusokkal, közgazdászokkal és statisztikusokkal együtt arra a következtetésre jutott, hogy az emberek a szerencsét véletlennek vagy természetfeletti erőnek tekintik. Helyesebb lenne azonban szubjektív értelmezésként tekinteni rá, ahogy Anat Ben-Tov esete is mutatja.

Szerencsébe vetett hit

Egy Mediumon megjelenő cikkben a szerencse pszichológiájáról szedett össze néhány szakértői meglátást a szerző, az alábbi mottóval:

„Azért tartod magad szerencsésnek, mert kedvező események történtek veled, vagy azért történnek kedvező események, mert szerencsésnek tartod magad?” 

– David J. Hand: The Improbability Principle (A valószínűtlenségi elv)

Ha az emberek szerencsésnek tartják magukat, nagyobb valószínűséggel választanak kihívást jelentő feladatokat, amik mellett ki is tartanak
Ha az emberek szerencsésnek tartják magukat, nagyobb valószínűséggel választanak kihívást jelentő feladatokat, amik mellett ki is tartanakAntonioGuillem / Getty Images Hungary

Világnézetünk, jólétünk, sőt, még az agyműködésünk is megítélhető az alapján, hogy szerencsésnek vagy szerencsétlennek tartjuk-e magunkat. A szerencsébe vetett hit kéz a kézben jár a kontrollérzettel, az optimizmussal és a szorongás alacsony szintjével. Ha hiszünk a saját szerencsénkben, és például magabiztosan és nyugodtan érkezünk egy randira, akkor vonzóbbnak tűnünk a partner számára.

A szerencse érzése arra ösztönözhet, hogy keményebben dolgozzunk és alaposan tervezzünk. John Maltby pszichológus összefüggést talált a saját kudarcba vetett hit, valamint a kreatív gondolkodás és a problémamegoldási stratégiák alkalmazási képessége között.

„Azok az emberek, akik kudarcosnak élik meg az életüket, jellemzően nem vettek még részt pozitív eredmények eléréséhez szükséges folyamatokban” – mondja Maltby.

Hoz is erre egy nagyon egyszerű példát. Nyomtatás közben a nyomtatóból kifogy a tinta. Egy szerencsés embernek van tartalék patronja a biztonság kedvéért, mert előre gondoskodott róla. Amikor a patron kifogy, azzal nyugtázza az esetet: „Huh, mekkora mázli, hogy épp nemrég vettem egy tartalékot!” Egy sikertelen ember azonban nem tervez előre, nem végzi el a szükséges kognitív folyamatokat, és amikor nyomtatás közben kifogy a patron a nyomtatóból, arra következtetésre jut, hogy megint milyen szerencsétlen.

Szerencse a munka világában

Victoria Prowse közgazdász megfigyelései szerint a szerencse gyakran hatással van a karrierre is. Egy állás megszerzésének sikere függhet attól is, hogy a toborzó mennyi időt töltött az önéletrajzunk tanulmányozásával, és attól is, hogy tetszett-e neki a ruhánk színe az interjún. Ez a tanulság komoly következményeket von maga után.

Victoria Prowse és David Gill közgazdászok úgy vélik, hogy a szerencséhez való hozzáállás még a nemek közötti különbségeket is megmagyarázhatja a munkaerőpiacon. Kísérletet végeztek egy olyan játékkal, amely ügyességet és szerencsét is igényel. Az eredmények nagyon érdekesek voltak: a nőket jobban elkedvetlenítette a kudarc, mint a férfiakat. A kudarc után a nők hajlamosak voltak kisebb erőfeszítéssel hozzáállni a játék következő fordulójához.

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy kudarcos interakció továbbgyűrűzhet egy újabb elszalasztott lehetőségbe a jövőben. Ezek a kis kudarcélmények könnyen felhalmozódhatnak és jelentőssé nőhetnek. Így már érthető, hogy

a személyes beállítódás nagyon fontos szerepet játszik a szerencse megértésében.

De van az a mondás, hogy a szerencse forgandó, vajon a véletlen események mennyire játszanak közre mindebben?

A szerencse forgandó – fogadjuk meg!

Képzeljünk el egy kis parkolót az iroda közelében. Az egyik kolléga autóját mindig a bejárat mellett látjuk, a mázlista mindennap megspórolja a gyaloglást. Alan Kirman közgazdász a játékelmélet alapján így megmagyarázza ezt a jelenséget.

Ha valaki gyorsan talál egy parkolóhelyet a munkahelye közelében, másnap már a korábbitól kisebb sugarú körben keres magának helyet. Ha viszont nem sikerül gyorsan megtalálni a jó helyet, akkor a keresési sugár fokozatosan nő.

Most pedig próbáld meg kitalálni, hogy kinek az oldalára szegődik a szerencse, amikor a munkahelyhez közeli parkolóhelyek megtalálásáról van szó: akinek elsőre is összejött, vagy akinek nem? 

Talált, süllyedt: azoknak kedvez a szerencse, akik mindig adnak esélyt neki, és a közeli parkolókat nézik meg először.

Most pedig tegyük fel, hogy az élet, akárcsak a parkolóhely keresése, egy zéró összegű játszma, vagyis valakinek a győzelme a másik veszteségével jár együtt. A szerencsénk körforgása átfordulhat valakinek a kudarcának a körforgásává, és ez az utóbbi számára bosszantó csak.

„A szerencsétlen emberek megszokják, hogy nagy távolságban keresik a parkolóhelyeket, és a szerencsés embereknek hagyják a helyeket” – magyarázza Kirman.

A szerencse sem mindig hasznos

Persze nem mindig jó, ha hiszünk a saját szerencsénkben. Sok esetben a szerencseérzet a valós biztonság kárára megy. Azok az emberek, akik életük során több szerencsés fordulatot éltek át, gyakrabban vállalnak hatalmas, sőt meggondolatlan kockázatot. Egy tapasztalatlan búvár például a saját életével fizethet, ha sokkal inkább hisz a szerencsében, mint a saját objektív képességeiben.

A szerencse igenis tuningolható. Csak kövessük a megérzéseinket, álljunk optimistán a dolgokhoz, és ne rágódjunk a hibáinkon. Mindig jusson eszünkbe a fent említett parkolási eset: ha alapból alább adunk, akkor sosem kapjuk meg azt, amire valóban vágyunk.

A kudarc feldolgozása

Sokkal nehezebb azonban megtanulni, hogy ne rágódjunk azokon az eseteken, amikor nem voltunk épp a szerencse fiai. Kutatások igazolják, hogy azok az emberek, akik erőszak áldozatai lettek, vagy balesetet szenvedtek, bekerülnek a „Miért pont én?” vagy a „Mit csinálok rosszul?” kérdések hatása alá. Ezek a kérdések maximum akkor segíthetnek, ha tanulságra vezetnek, és általuk elkerülhetővé válnak a hasonló helyzetek. De sajnos nagyon nehéz kikerülni ebből a nyomasztó spirálból, sokan tejesen belecsavarodnak, és mindez az önostorozás mellett irigykedésben ütközik ki.

Miért velem történik ez?

Az elképzelésünk arról, hogy egy bizonyos esemény sikeres-e vagy sem, összehasonlítások során rajzolódik ki. Azok az emberek, akik a „Miért pont velem kellett megtörténnie?” kérdés körül köröznek, felfelé irányuló összehasonlítást végeznek. Míg akik örülnek, ha például túléltek egy bombatámadást, lefelé irányulóan hasonlítják össze magukat azokkal, akiknek a sorsa még rosszabbul alakult.

Természetesen mindkét lehetőségnek van létjogosultsága, de a felülről lefelé irányuló összehasonlítás segít igazán az embereknek abban, hogy ne veszítsék el az életbe vetett hitüket és hálájukat. Sőt a pszichológusok szerint éppen ez a hit képes olyan mágikus hatásúvá alakulni, hogy nemcsak vigaszt nyújt egy nehéz életszakasz feldolgozási folyamatában, de nyitottá tesz minket az új sikerélmények átélésére.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra