Christina P. nemcsak rózsaszín, flitteres fellépőruhájával tűnik ki a stand-uposok mezőnyéből. Az anyaság szentségéről ránt le minden leplet, csak hogy megnevettesse sorstársait, a szülőket. A kétgyermekes édesanya kitárulkozása ma már nem is olyan formabontó, hiszen pályatársai között Amy Schumer és Ali Wong is beszélt már kendőzetlenül a szüléssel és az anyai léttel kapcsolatos kalandjairól. Idehaza pedig Ráskó Eszter és Kormos Anett neve jut eszünkbe rögtön.
Christina P. is faltól falig játszik, már a trailerben is érezzük, hogy nem egy ősanyával állunk szemben, hiszen ahogy felvezeti, a szülővé válás egy érzelmi hullámvasút. Az egyik pillanatban még a folyóba hajítanád a gyereked, a következőben pedig már egy focicsapatnyit szeretnél belőle.
Csak az kattintson, aki nem bánja, ha egy nő nyersen fogalmaz, viccet csinál magából, kifiguráz mindent, ami az anyaság mítoszát övezi.
A modern anyaság kérdései
Miért firtatjuk ezt a modern anyaságot? Mert a felmenőink olyan útravalót hagytak hátra, amivel ma már nem biztos, hogy olyan sokra megyünk. Fel kell hát találnunk az anyaságot, újra és újra. Ez a terep mindig is egy csatatér volt. Valahogy sohasem csak és kizárólag az anya és gyermeke pozíciójából alakultak a társadalmilag is elfogadott normák. De hát miért?
Amiből jellemzően kiindulunk, hogy jó anya az, aki nem rossz anya. Vagyis aki helyesen látja el az anyasághoz kapcsolódó teendőket. A jó anyát mindig mitológia övezi, a társadalmi berendezkedéshez és a nők helyéhez mérten. Míg a paraszti, majd a 18–19. századtól a polgári osztályokban is a csecsemők egész nap az édesanyjukkal voltak, és így azok folyamatosan kaptak visszajelzést a kisgyermekek igényeiről, addig később a gyári munka mellett csak szünetben és munka után volt valamicske gyerekgondozásra lehetőség. Egy jó fordista anya a gyermeket önállóságra nevelte.
„A jó anya szocialista mítosza Magyarországon az ötvenes években leginkább azt foglalta magába, hogy az anyák a gondoskodási feladatok mellett dolgozzanak a formális szektorban is, minél több gyereket vállaljanak, és gyermekeiket »öntudatos« szocialista munkássá neveljék.”
Ezt a verziót követte a modernanya-mítosz, amely azt hirdette, hogy a nőnek otthon és a gyerekei mellett a helye. Az oktatás és a technika fejlődése, a gazdasági jólét és a tömegmédia olyan harctérré változtatta az anyaságot, melyben számtalan szereplő igyekszik azt a saját érdekei szerint folyamatosan újradefiniálni.
Kommunizmusból az USA-ba Kanadán át
Hogy jön ez a stand-up komédiához? Christina Pazsitzky szülei 1969-ben hagyták el Magyarországot, hogy Kanadán keresztül végül Amerikában telepedjenek le. Az anyai gének műsorában mindkét karakter megidéződik, erős akcentussal. A magyar anya és apa igazi vadember, akiknek az előadó a szívósságát köszönheti. Ez a szólam az X generáció sajátja, kíméletlenül fújolnak a hópehely és az Y nemzedékre, csak mert azok elkényeztetett, intoleráns nyápicok.
Pazsitzky elmondása szerint
azon fáradozik, hogy megtörje a generációkon átívelő családi traumát.
De amilyen zakkantan viselkedik a színpadon, nehéz elhinni neki, hogy jól halad az úton. Egyáltalán nem finomkodik, egyenesen arra megy, hogy zavarba hozza közönségét. Őrült képet fest toxikus szüleiről, és saját házasságát sem kíméli. Előkerülnek a nagy magyar felfedezések, a Rubik-kocka, de Sztálin és az ellaposodott házasélet is beleszövődik a mesébe.
Az anyaság csinált belőlem felnőtt embert
Pazsitzky egy interjúban részletesen beszámolt a szülői lét nehéz részeiről. „Az anyaság nettó szenvedés” – mondta. „Jófajta szenvedés. Állandó áldozathozatal. Nincs még egy olyan munka a világon, ahol a nap 24 órájában dolgozol, de nem pénzben fizetnek. Hanem mondjuk, mosolyban… és még így is megéri.”
A komika egyébként szakmán belül házasodott, férje, Tom Segura műsora szintén megtalálható a Netflix kínálatában. Közösen vezetnek már lassan 10 éve egy podcastet, de Christina ezenkívül egy anyaság témájú sikeres podcastnek is a házigazdája.
Miért felszabadító erejű, ha egy nő ilyen nyíltan feltárja az anyaként átélt legmélyebb, legsötétebb és legfelemelőbb pillanatait (meglehet, pár sztorit a ketamin számlájára írva)? Miért tudnak teli torokból együtt nevetni a nők sorstársaikkal, és nem undorodva elhatárolódni? Ja, nem azért, mert ilyen „rossz” emberek lennének. Hanem mert az anyaság egy önismereti utazás, amiben nem lehet megúszni a saját anyánkkal való kapcsolat tisztázását, a párkapcsolatban vállalt pozíciónk újratárgyalását és a szembenézést mindazzal az értékkel, amit a gyermekeinknek tudunk felajánlani. Erre a hullámvasútra ülnek fel a szülők, amikor gyereket vállalnak.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Borítókép: Netflix
