A Termini az elnevezését Diocletianus közfürdőiről (termáiról) kapta, melyek romjai a főépülettel szemközt találhatók. A pályaudvar arculatát viszont a homlokzati fríz határozza meg leginkább, amely egy Rómában letelepedő, de magyar szobrászművész, Amerigo Tot munkája.
Amerigo Tot és a római Termini pályaudvar
Amerigo Tot még Tóth Imre néven 1909-ben Fehérvárcsurgón látta meg a napvilágot. Szülei jogi pályára szánták, ezért titokban volt kénytelen rajzórákra járni. 1930-ban hagyta el az országot, 1933-ban telepedett le Rómában, nyelvtudás és pénz nélkül, de szorgalma és tehetsége révén sikerült megvetnie lábát a városban, ahol később a műteremlakása a magyarok zarándokhelyévé vált.
Amerigo Tot első és egyetlen jelentős római köztéri munkája, az 1949 és 1953 között megvalósított Termini-fríz kezdettől fogva megosztotta a közvéleményt, ahogy Tóth Károly írja az Octogon 2009/9. számában megjelent cikkében. Tot egyik kritikusa, a szobrász Pietro Consagra szerint építészeti megoldást kellett volna választani, nem szobrászatit. A legátfogóbb tanulmányt író építészettörténész, Bruno Zevi korrekt, de nem elég merész alkotásnak tartja a frízt. Hiányolja a Mussolini-éra építészetével való szembenézést és szakítást. A pályázaton vesztes olasz kollégák pedig egyenesen korrupciós vádakkal illették a magyar művészt.
A Termini-fríz és Bartók zenéje
A fríz látványát jól érzékelteti Zevi leírása:
"Ahogy az előtér tetőzete leereszkedik, egy hatalmas cementfüggönyhöz hasonlítható. Ez a redukált szalagsáv az egyetlen elem, mely a tér felé fordul a grandiózus épületből"
Ezen az absztrakt mintázatú, 128 méter széles szalagsávon azt próbálta érzékeltetni Tot, ahogy a vasút dinamikusan és ritmikusan összeköti a hegyeket, völgyeket. A ritmikusság említése nem véletlen, saját bevallása szerint is hatással volt rá Bartók muzsikája a tervezéskor.
Ha már a népdalgyűjtésről is híres Bartók Bélát megemlítettük, ajánljuk figyelmedbe egy népdalos kvízünket is, melyet ide kattintva tölthetsz ki.
Múzsák a csók után irodalmi est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni.A könyvben szereplő nők történeteiről Bálint Lilla szerző mesél, míg Hernádi Judit egy-egy megrázó vagy felemelő könyvrészletet olvas fel.
hirdetés
