Petőfit sokkolta a róla készült portré – Fénnyel írt történelem

oie 712395R0Vx5fYy

A fotográfiatörténet hajnalán sokakat elbűvölt a fantasztikus új találmány: Petőfi Sándor is szívesen ült modellt egy dagerrotípiához, ennek köszönhető, hogy a leghíresebb magyar költőről nemcsak festmények és rajzolt portrék, de fényképfelvétel is fennmaradt az utókor számára. De vajon mikor készült, ki kapta lencsevégre a forradalmár poétát, és hogyan vélekedett Petőfi fénnyel rajzolt arcmásáról?

Színész barátjának ült modellt Petőfi

A francia Louis Daguerre 1837-ben mutatta be a világnak a róla elnevezett dagerrotípia eljárást, melyben egy kamerába helyezett ezüstözött, jóddal érzékenyített rézlemezre exponálták a képet, majd higanygőzzel hívták elő – az így létrejött felvétel még nem volt sokszorosítható, így minden fennmaradt dagerrotípia muzeális értéknek számít. Az eljárás hamar elterjedt világszerte, az 1840-es években már Magyarországon is számos amatőr fotográfus alkalmazta Daguerre technológiáját: közéjük tartozott Egressy Gábor színész, a Nemzeti Színház tagja, Egressy Béni zeneszerző bátyja.

Az eredeti lemez, amit Egressy Gábor exponált
Az eredeti lemez, amit Egressy Gábor exponáltWikimedia Commons

A lelkes amatőr fotográfus közeli barátságot ápolt Petőfivel, és a forradalmi eseményekből is kivette a részét, 1848. március 15-e estéjén kétszer is elszavalta a Nemzeti dalt a Nemzeti Színház félbeszakadt Bánk bán-előadásakor, később Kossuth Lajost is elkísérte toborzó körútjaira. Egressy még évekkel korábban, valószínűleg 1845 nyarán kérte fel az akkor 22 éves Petőfit, hogy álljon modellt számára egy fénykép erejéig: a költő a felvételen, ami barátja lakásán, a Marczibányi-házban készülhetett, jobb karjával egy biedermeier székre támaszkodik, sötét ruhát, magasan záródó, zsinórokkal rögzített atillazubbonyt visel, nyaka körül zsinóros szegélyű, hosszú nyakkendő tekeredik.

Míg Daguerre eredetileg 15-30 perces expozíciós idővel szabadalmaztatta találmányát, az 1840-es évek derekára már csupán 10-60 másodpercbe tellett, mire a kép megszületett, így valószínűleg Petőfinek sem kellett több időt eltöltenie Egressy fényképezője előtt. A fotó egy nem szabványos, 64 × 84 milliméteres ezüstözött rézlemezre készült, melyben látható a gyártó G. R. B. monogramja és az ezüsttartalmat jelző 40-es szám (vagyis a rézlemez tömegének 1/40-ed része ezüst). Mivel Egressy nem használt képfordító prizmát, a dagerrotípia a valósághoz képest tükrözve ábrázolja alanyát, vagyis, amit Petőfi jobb karjának hinnénk, valójában a bal, és így tovább.

Egy ládában bukkantak rá az eredeti felvételre

Az Escher Károly által készített, helyes irányba fordított reprodukció
Az Escher Károly által készített, helyes irányba fordított reprodukcióPetőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény (Aszód Városi Kulturális Központ

A szemtanúk szerint Petőfi tetszését egyáltalán nem nyerte el a felvétel, ugyanis a grafikák, festmények idealizált ábrázolásához szokott szemének sokkoló volt szembesülni a fotográfia által mutatott kendőzetlen valósággal. Nem szívesen mutogatta, inkább rejtegette a képet, melyet halála után özvegye, Szendrey Júlia őrzött, és csak évtizedekkel később, 1868-ban bukkant fel ismét, amikor a költő öccse, Petőfi István tulajdonába került. A dagerrotípia – amely az ezüst oxidációja miatt ekkorra már annyira el volt mosódva, hogy szinte csak egy árnyalak volt látható rajta – ezután Petőfi fiához, Zoltánhoz, majd Beliczay Imre pesti orvoshoz került, aki alaposan restauráltatta azt, és fényképeket is készíttetett róla, melyeket forgalomba hozott.

Az eredeti fotográfia a Beliczay család birtokában maradt, azonban hosszú évtizedekig semmit sem lehetett tudni hollétéről, elveszett műkincsnek számított: végül 1948-ban, a forradalom századik évfordulóján alapos kutatómunkát követően Beliczay unokájánál, egy ládában találták meg a lemezt, mely addigra újfent szétoxidálódott, a rajta szereplő kép teljesen kivehetetlenné vált. A lemez a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került, és egészen 1953-ig nem foglalkoztak vele, amikor Escher Károly fotóművész nekilátott kémiai úton kijavítani a hibákat, majd egy reprodukciót is készített, melyen retusálta a képet és megfordította az oldalirányokat.

Ma leggyakrabban Escher reprodukciójával találkozhatunk a különböző tankönyvekben és egyéb kiadványokban, míg az eredeti rézlemezt – egy másolattal együtt, amit az 1970-es években Flesch Bálint fotóművész készített – a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

Mentes Anyu szakácskönyvek

 

„A kevesebb több. A mentes jobb."

 

Nemes Dóra újságíró, a Mentes Anyu márka és közösség megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka. Szakácskönyveiben kipróbált recepteket válogatott össze, amelyek az inzulinrezisztensek, cukorbetegek, vagy életmódváltók étrendjébe passzolnak.

A könyvekbe most betekintést nyerhetsz. 
Amit az online lapozgatóban megtalálsz:

  • Tartalomjegyzék
  • Előszó
  • Részlet Étrendem - Szarka Dorottya dietetikus kisokosából
  • + 1 recept is!

Mentes Anyu szakácskönyve 1+2 kedvező áron online rendelhető!

 

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra