Ugyan az 1925-ben aláírt genfi egyezmény megtiltotta a biológiai fegyverek bevetését háborúban, a császári japán hadsereg vezetését nem érdekelte különösebben a korlátozás és a ’30-as évek közepén, a Kína elleni háború alatt létrehozott egy különleges, 731-es egység névre keresztelt szakaszt, fedőnevén a Kvantung-hadsereg járvány-megelőzési- és víztisztító osztályát, melynek feladata a vegyi és biológiai ágensek harci felhasználhatóságának kutatása volt. A projekt egy hatalmas kiterjedésű, 300-500 kutatót és több ezer katonát foglalkoztató telepen rendezkedett be a mandzsúriai Harbin városa mellett, ahol pénzt nem kímélve minden létező eszköz és módszer a rendelkezésükre állt.
A japánokat egy orvosprofesszor terelte a második világháborúban a kegyetlen terv felé
Az egységet vezető, japán Mengelének is nevezett hírhedt orvosprofesszor, Isii Siró semmilyen együttérzést nem mutatott az alacsonyabb rendűnek titulált kínaiakkal szemben, és szemrebbenés nélkül vetette alá a megszállt ország lakosságát a legkegyetlenebb emberkísérleteknek: olykor élve boncolták fel a kísérleti alanyokat, szívesen tesztelték rajtuk a lángszórókat és kézigránátokat is, de előfordult, hogy különleges kamrákban zéró gravitációnak vetették alá őket.
50 ezer kínaival végzett a rájuk szórt pestis
A 731-es egység kísérleti telepén született meg az ötlet, miként lehetne a középkor legrettegettebb betegségét, a bubópestist bevetni az ellenséggel szemben, amit szintén a kínaiakon próbált ki először a japán hadsereg: 1940-ben két ellenséges város, Csangde és Ningpo felett is fekete halállal fertőzött bolhákat szórtak szét repülőkből. A becslések szerint az így elterjesztett ragályba legalább 50 ezer ember pusztult bele, a hadvezetés tehát eredményesnek titulálta a kísérletet, és elrendelte a pestis bevetését egyéb, fontosabb célpontok ellen.
Ahogy a háború egyre elkeseredettebbé vált, Japán pedig fokozatosan sodródott a vereség felé, egyre fontosabbá vált egy közvetlen támadás lehetősége a fő ellenséggel, az Egyesült Államokkal szemben;
megszületett hát az Éjjeli Cseresznyevirágok névre keresztelt akció terve, melynek célja a gyanútlan amerikai lakosság elárasztása volt pestissel.
Míg Kínába egyszerű volt berepülni és szétszórni a fertőzött bolhákat, a Csendes-óceánon keresztül már jóval nehezebben lehetett volna ugyanezt kivitelezni, a projekt felelősei ezért először ballonok segítségével kísérelték meg eljuttatni a betegséget Amerikába.
A kapituláció végül meghiúsította a tervet
A japánok 200 léggömböt indítottak útnak, melyek eljutottak az Államokba, ott azonban mindössze 7 civil életét sikerült kioltaniuk, mely tényt az amerikai kormány sikeresen eltitkolta.
A tudósoknak új módszer után kellett nézniük, és hamarosan meg is találták a megoldást az életüket a császár és a háború oltárán feláldozni kész kamikaze pilóták személyében: az új terv szerint 20 pilóta indult volna útnak Amerika felé egy repülőgépeket hordozó tengeralattjáróban,
majd Kalifornia partjaihoz érve felszálltak volna gépeikkel, hogy szétszórják a gyilkos bolhákat a légtérben. Miután végeztek feladatukkal, a pilótáknak öngyilkos merényletet kellett volna végrehajtaniuk különböző, előre megjelölt célpontok ellen.
Az akciót 1945. szeptember 22-ére tűzték ki, a történelem azonban közbeszólt: augusztus 6-án az amerikaiak atombombát dobtak Hirosima városára, melyet három nappal később Nagaszaki követett, a két támadás és a Szovjetunió hadüzenetének hatására Japán feltétel nélküli kapitulált, és a háború minden fronton véget ért. A pestistámadásra így sohasem került sor, egyes bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a japán hadvezetés már korábban lefújhatta az akciót: egy 1944-es tanácskozáson például maga Tódzsó Hideki hadügyminiszter is ellenezte a biológiai fegyverek bevetését az amerikaiak ellen. A hadsereg már a Nagaszaki elleni atomtámadás napján, augusztus 9-én elkezdte a 731-es egység dokumentumainak és kísérleti eredményeinek a megsemmisítését, az iratok többsége azonban épp az amerikaiaknak köszönhetően maradt fent, akik a kutatási eredményekért cserébe amnesztiát ígértek Isii számára.
A japán Mengelének sosem kellett felelnie tetteiért
A kegyetlen szörny-orvost sohasem ítélték el rémtetteiért, utolsó éveit csendes visszavonultságban töltötte, mígnem a torokrák végzett vele 1959-ben, számos alárendeltje pedig akadálytalanul menetelhetett előre a ranglétrán, egyikükből Tokió kormányzója vált, míg a projekt egy másik résztvevője a Japán Orvosszövetség elnöki tisztjéig jutott.
Az egykori 731-esek közül sokan hideg racionalitással magyarázták tetteiket: azért kellett például élve, érzéstelenítés nélkül felboncolni foglyokat, mert egyéb módon nem tudták volna „természetes állapotukban” vizsgálni a belső szerveiket,
és egyébként is, a háborút meg kellett nyerni, ez minden más szempontot felülírt.
A történet szereplői közül egyedül Tódzsó miniszter bűnhődött meg a háború során hozott döntéseiért: a politikus alig egy héttel a kapituláció után öngyilkosságot kísérelt meg egy amerikai katonától elcsent pisztollyal, fogvatartói azonban vérátömlesztés segítségével megmentették az életét. Az egykori hadügyminisztert végül 1948-ban emberiségellenes bűntettekért kötél általi halálra ítélte a nemzetközi bíróság.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
