Ugyan az 1925-ben aláírt genfi egyezmény megtiltotta a biológiai fegyverek bevetését háborúban, a császári japán hadsereg vezetését nem érdekelte különösebben a korlátozás és a ’30-as évek közepén, a Kína elleni háború alatt létrehozott egy különleges, 731-es egység névre keresztelt szakaszt, fedőnevén a Kvantung-hadsereg járvány-megelőzési- és víztisztító osztályát, melynek feladata a vegyi és biológiai ágensek harci felhasználhatóságának kutatása volt. A projekt egy hatalmas kiterjedésű, 300-500 kutatót és több ezer katonát foglalkoztató telepen rendezkedett be a mandzsúriai Harbin városa mellett, ahol pénzt nem kímélve minden létező eszköz és módszer a rendelkezésükre állt.
A japánokat egy orvosprofesszor terelte a második világháborúban a kegyetlen terv felé
Az egységet vezető, japán Mengelének is nevezett hírhedt orvosprofesszor, Isii Siró semmilyen együttérzést nem mutatott az alacsonyabb rendűnek titulált kínaiakkal szemben, és szemrebbenés nélkül vetette alá a megszállt ország lakosságát a legkegyetlenebb emberkísérleteknek: olykor élve boncolták fel a kísérleti alanyokat, szívesen tesztelték rajtuk a lángszórókat és kézigránátokat is, de előfordult, hogy különleges kamrákban zéró gravitációnak vetették alá őket.
50 ezer kínaival végzett a rájuk szórt pestis
A 731-es egység kísérleti telepén született meg az ötlet, miként lehetne a középkor legrettegettebb betegségét, a bubópestist bevetni az ellenséggel szemben, amit szintén a kínaiakon próbált ki először a japán hadsereg: 1940-ben két ellenséges város, Csangde és Ningpo felett is fekete halállal fertőzött bolhákat szórtak szét repülőkből. A becslések szerint az így elterjesztett ragályba legalább 50 ezer ember pusztult bele, a hadvezetés tehát eredményesnek titulálta a kísérletet, és elrendelte a pestis bevetését egyéb, fontosabb célpontok ellen.
Ahogy a háború egyre elkeseredettebbé vált, Japán pedig fokozatosan sodródott a vereség felé, egyre fontosabbá vált egy közvetlen támadás lehetősége a fő ellenséggel, az Egyesült Államokkal szemben;
megszületett hát az Éjjeli Cseresznyevirágok névre keresztelt akció terve, melynek célja a gyanútlan amerikai lakosság elárasztása volt pestissel.
Míg Kínába egyszerű volt berepülni és szétszórni a fertőzött bolhákat, a Csendes-óceánon keresztül már jóval nehezebben lehetett volna ugyanezt kivitelezni, a projekt felelősei ezért először ballonok segítségével kísérelték meg eljuttatni a betegséget Amerikába.
A kapituláció végül meghiúsította a tervet
A japánok 200 léggömböt indítottak útnak, melyek eljutottak az Államokba, ott azonban mindössze 7 civil életét sikerült kioltaniuk, mely tényt az amerikai kormány sikeresen eltitkolta.
A tudósoknak új módszer után kellett nézniük, és hamarosan meg is találták a megoldást az életüket a császár és a háború oltárán feláldozni kész kamikaze pilóták személyében: az új terv szerint 20 pilóta indult volna útnak Amerika felé egy repülőgépeket hordozó tengeralattjáróban,
majd Kalifornia partjaihoz érve felszálltak volna gépeikkel, hogy szétszórják a gyilkos bolhákat a légtérben. Miután végeztek feladatukkal, a pilótáknak öngyilkos merényletet kellett volna végrehajtaniuk különböző, előre megjelölt célpontok ellen.
Az akciót 1945. szeptember 22-ére tűzték ki, a történelem azonban közbeszólt: augusztus 6-án az amerikaiak atombombát dobtak Hirosima városára, melyet három nappal később Nagaszaki követett, a két támadás és a Szovjetunió hadüzenetének hatására Japán feltétel nélküli kapitulált, és a háború minden fronton véget ért. A pestistámadásra így sohasem került sor, egyes bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a japán hadvezetés már korábban lefújhatta az akciót: egy 1944-es tanácskozáson például maga Tódzsó Hideki hadügyminiszter is ellenezte a biológiai fegyverek bevetését az amerikaiak ellen. A hadsereg már a Nagaszaki elleni atomtámadás napján, augusztus 9-én elkezdte a 731-es egység dokumentumainak és kísérleti eredményeinek a megsemmisítését, az iratok többsége azonban épp az amerikaiaknak köszönhetően maradt fent, akik a kutatási eredményekért cserébe amnesztiát ígértek Isii számára.
A japán Mengelének sosem kellett felelnie tetteiért
A kegyetlen szörny-orvost sohasem ítélték el rémtetteiért, utolsó éveit csendes visszavonultságban töltötte, mígnem a torokrák végzett vele 1959-ben, számos alárendeltje pedig akadálytalanul menetelhetett előre a ranglétrán, egyikükből Tokió kormányzója vált, míg a projekt egy másik résztvevője a Japán Orvosszövetség elnöki tisztjéig jutott.
Az egykori 731-esek közül sokan hideg racionalitással magyarázták tetteiket: azért kellett például élve, érzéstelenítés nélkül felboncolni foglyokat, mert egyéb módon nem tudták volna „természetes állapotukban” vizsgálni a belső szerveiket,
és egyébként is, a háborút meg kellett nyerni, ez minden más szempontot felülírt.
A történet szereplői közül egyedül Tódzsó miniszter bűnhődött meg a háború során hozott döntéseiért: a politikus alig egy héttel a kapituláció után öngyilkosságot kísérelt meg egy amerikai katonától elcsent pisztollyal, fogvatartói azonban vérátömlesztés segítségével megmentették az életét. Az egykori hadügyminisztert végül 1948-ban emberiségellenes bűntettekért kötél általi halálra ítélte a nemzetközi bíróság.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
