18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Orgiák, nemi erőszak és gyermekáldozatok: ilyen volt az élet az ókori Babilonban

1 ezq6V5X3kbiqtrEHjr5KuA

A mai Irak területén, az Eufrátesz folyó partján Kr. e. 2300 környékén alapított Babilon városa rendkívül jelentős szerepet játszott az ókor történetében; az akkádok lakta metropolisz a Kr. e. 18. századtól, a legendás Hammurapi király uralkodásától vált igazi nagyhatalommá (ekkor jött létre az Óbabiloni Birodalom), és egészen a Kr. e. 4. századig virágzott. Az ókori világváros lakóinak élete azonban nem csak játék és mese volt: mai szemmel rendhagyó, sok esetben brutálisan kegyetlen szokások dívtak Babilonban, ahol a szex az élet egyik legfontosabb részének számított, a nőket pedig árveréseken árulták leendő férjüknek.

Az ókori Babilon polgárainak életét Hammurapi híres törvénykönyve szabályozta, melynek 282 paragrafusa nem a mai értelemben vett törvényeket, inkább ítéleteket, az írnokok, bírák, tisztviselők számára készült oktató szöveget tartalmazott. A törvény rendkívüli szigorral járt el, gyakran a legkisebb vétkekért is az életükkel lakoltak az elkövetők – a szöveg összesen harmincszor említi a halálos ítéletet –, például azok, akik loptak a templomból vagy egy szökött (rab)szolgát bújtattak. Az ítéletek gyakran a „szemet szemért, fogat fogért, életet az életért” elvet alkalmazták, rendkívül nagy súlya volt azonban az illető társadalmi hovatartozásának.

A szabályok nem vonatkoztak mindenkire

A babilóniaiak társadalma három jól elkülöníthető osztályra tagozódott, melyek egyikébe kivétel nélkül minden polgár beletartozott. Legalul álltak a wardumok, vagyis szolgák, akik a később, más kultúrákban megjelent rabszolgákkal ellentétben szabadon házasodhattak és birtokolhattak vagyont, ugyanakkor igen korlátozott jogokkal rendelkeztek, a ranglétra második helyén a szolgák és a szabadok között elhelyezkedő muskénumok, csúcsán pedig a teljes társadalmi joggal bíró, szabad awélumok (a szó jelentése: „ember”) foglaltak helyet.

Hammurapi király (Kr. e. 1792–1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója
Hammurapi király (Kr. e. 1792–1750), az Óbabiloni Birodalom alapítójaUniversal History Archive / Getty Images Hungary

Minél magasabban állt az adott személy ebben a hierarchiában, annál enyhébben sújtották a törvények: egy jómódú awélum csupán pénzbírságra számíthatott, ha kiszúrta egy alacsonyabb rangú illető szemét vagy eltörte a karját, lábát, de ha egy wardumot megtámadott és megsértett egy magasabb szinten álló polgár, előfordult, hogy őt büntették meg az elkövető helyett („miért ment oda?”). A markáns társadalmi különbségeket a törvény azzal magyarázta, hogy minél magasabb rangban van valaki, annál többet tesz a társadalomért, nagyobb mértékben vesz részt annak működtetésében, ezért nagyobb megbecsülést is érdemel.

Ókori babiloni szokások: az istenek eledele

Sok más ókori kultúrához hasonlóan a babiloni vallás is számtalan különböző istent tisztelt, akik között előfordultak nagyobb és kisebb hatalommal és jelentőséggel bíró figurák. A hierarchia csúcsán Marduk, a babiloniak bölcs főistene állt, akinek dicsőségét hatalmas templomkomplexum hirdette a város közepén, de szenteltek templomokat Istárnak, Ellilnek, Színnek, Samasnak és más isteneknek is; ugyanakkor léteztek kisebb istenségek, akiknek csak otthon, házi oltárok formájában áldoztak a babiloni polgárok.

A templomok belsejében az adott isten szobra állt, melyet csak a papok, papnők és templomszolgák láthattak és gondozhattak: a szobrot – amely hitük szerint nemcsak az isten jelképes ábrázolása, hanem valódi, anyagi megtestesülése volt – naponta háromszor etetni kellett, borral és sörrel kellett ellátni, és ékszerekkel feldíszíteni, felöltöztetni.

Babilon város romjai
Babilon város romjaiNik Wheeler / Getty Images Hungary

A gyerekeket olykor feláldozták

A babilóniaiak nem igazán hittek a sérült és fogyatékos emberek egyenjogúságában: a deformáltan, testi hibával világra jött csecsemőket átkozottnak, gonosz démonok és állatok ivadékának hitték, és igyekeztek minél hamarabb megszabadulni tőlük. A végtaghiányosan, látássérülten, sérült nemi szervvel született babákat, a sziámi ikreket és egyéb „hibás” gyerekeket szüleik gyakran magukra hagyták az országút mentén, vagy a folyóba dobták. Szokás volt továbbá a gyermekáldozatok bemutatása, amikor egy isten haragjának lecsillapításához vagy szimpátiájának megnyeréséhez (különösen nagyobb veszedelmek esetén) rituálisan tűzbe vetettek egy csoport szerencsétlen fiút és lányt.

A nőket aukción adták-vették

A nők sem élveztek igazán széles jogokat a babilóniai társadalomban, a férfiakhoz képest minden tekintetben alacsonyabb rendűnek tekintették őket, a feleségek pedig férjük tulajdonát képezték. A házasságot általában két férfi, a kérő és leendő apósa intézték el egymás között és pecsételték meg hivatalos üzleti szerződéssel, az arának semmi beleszólása nem volt sorsát és jövendőbelijét illetően. Rendszeresen rendeztek menyasszonyárveréseket, ahol a kelendő sorban lévő lányokra licitálhattak a házasodni vágyó férfiak – aki a legnagyobb összeget kínálta, azé lett a hölgy, és természetesen minél gazdagabb volt valaki, annál előnyösebb tulajdonságokkal rendelkező arát vihetett haza.

Hammurapi törvényei szigorúan szabályozták a házastársak életét, a hűtlen, asszonyi kötelességeit elhanyagoló, hazulról rendszeresen „eljárogató” feleségek halállal – folyóba vetéssel – lakoltak, ugyanakkor a nők saját akaratukból elválhattak férjüktől. A férjek szintén kezdeményezhettek válást, ha feleségül nem szült gyereket, azonban, ha semmilyen vétséget – például házasságtörést – nem sikerült az asszonyra bizonyítani, a férjnek vissza kellett fizetnie a hozományt.

Az ókori Babilon látképe
Az ókori Babilon látképeWikimedia Commons

A nemi erőszak mindennaposnak számított

A zsidó-keresztény kultúrával ellentétben, ahol a paráználkodás bűnnek számít, Babilonban a szabad szerelem mindennapos jelenség volt, sőt, törvény kötelezte szeretkezésre az embereket. A nőknek legalább egyszer életük során szeretkezniük kellett a templomban, méghozzá a legelső férfival, aki betévedt oda, megkörnyékezte őket és pénzt dobott az ölükbe a „szolgáltatásért” cserébe: nem számított az illető kiléte, életkora, vagyona és társadalmi státusza, az „ajánlatot” kötelező volt elfogadni.

Virágzott a prostitúció intézménye, de nem csak hivatásos szexmunkások űzték a legősibb hivatást: a családfők gyakran árulták a templomok előtt feleségeiket vagy lányaikat jó pénzért a járókelőknek. Mai szemmel megdöbbentőnek ható módon az ókori Babilonban mindennaposnak és teljesen természetesnek számított a nemi erőszak: a férfiak gyakran megkörnyékezték és egyszerűen „igénybe vették” a nőket, mely szokás ellen senki sem emelt egy árva szót sem.

A szex a vallásnak is fontos eleme volt, különösen Istár, a szerelem és termékenység (és sok egyéb dolog) istennőjével kapcsolatos rituálékban és hiedelmekben jutott jelentős szerephez. Hérodotosz beszámolója szerint a vacsorák gyakran torkolltak féktelen orgiákba, melyek lefolyása még a szintén nem éppen szemérmesnek számító görögök szemében is kicsit soknak számított. A hosszú vacsora ideje alatt a nők szépen lassan megszabadultak a ruhájuktól, végül teljesen meztelenül kínálták fel magukat a részt vevő férfiaknak, akik így duplán „jóllakhattak” az este folyamán.

Szakácskönyv egy kis extrával!

 

Mentes Anyu legújabb könyvét azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

Most AJÁNDÉK üvegpalack és vászontáska is jár a könyv mellé!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra