Az indiai szubkontinens erdős területeiről származó hatalmas, 155–180 centiméter marmagasságú, akár egy tonnát is nyomó őstulok (Bos primigenius primigenius) egykor Eurázsia pusztáit rótta, őseink azonban olyan mértékben vadásztak rá, hogy a faj lassú hanyatlásnak indult: az utolsó példány Lengyelországban pusztult el 1627-ben. A náci ideológia előszeretettel hangoztatta a régi „germán árja világ” újrateremtésének álmát, melybe a német területeken egykor szép számban megtalálható őstulok is beletartozott, ezért Heinrich Himmler és Hermann Göring vezetésével ambiciózus projekt indult a kihalt óriásmarha feltámasztására.
Hermann Göring kedvence lett az ambiciózus zoológus kutató
A náci vezetők egy elismert zoológus testvérpárt, Lutz és Heinz Hecket bízták meg a feladattal, akik az 1920-as években a kihalófélben lévő amerikai bölény szaporításának lehetőségeit kutatták, vagyis kellő szakértelemmel rendelkeztek az „árja őstulok”-álom megvalósításához. Mivel akkoriban a DNS szerkezetét még nem tárták fel, a két kutató teljesen más irányból közelített a problémához, mint a manapság divatos, klónozásra épülő teóriák és kísérletek teszik: szelektív szaporítással, az őstulok tulajdonságaival rendelkező különböző állatfajok összeházasításával igyekeztek a kihalt állathoz minél jobban hasonlító fajt kitenyészteni.
A Heck fivérek a cél érdekében bejárták Európát, és rengeteg különböző faj egyedeit – köztük magyar szürke, skót felföldi, spanyol és korzikai marhákat – gyűjtöttek be, majd kereszteztek egymással sikeresen: igyekezetüknek hála az 1930-as évek közepére megszületett a Heck-marha névre keresztelt állatfaj, mely olyannyira hasonlított az őstulokra, hogy a náci vezetés világméretű sikernek könyvelte el a kísérletet. Az újonnan kreált nagydarab, agresszív természetű szarvasmarhák sokfelé elterjedtek a birodalom területén, többek között a müncheni állatkertben is megcsodálhatták őket a német polgárok.
A két zoológus testvér ugyanolyan megszállottan rajongott a genetikáért és a szarvasmarhákért, politikai nézeteiket illetően azonban egymás ellentétei voltak, ezért sorsuk is merőben máshogy alakult: Heinzet kommunistagyanús személyként letartóztatták, és rövid időre a dachaui koncentrációs táborba internálták (szintén felrótták neki, hogy korábban egy zsidó származású asszonnyal élt házasságban), miközben bátyja a hitleri rezsim kedvence lett. Lutz a birodalom második leghatalmasabb embere, Göring személyes barátságát és támogatását élvezte, patrónusa idővel a német természetvédelmi hatóság vezetőjévé nevezte ki, és bőségesen támogatta további kísérleteit.
A világháború vetett véget a náci ősgermán álmoknak
Az őstulokprojekt sikerén felbuzdulva a tudós újabb kihalt állatfajok feltámasztására vállalkozott, tervei között szerepelt az ősi vadlovak újraszaporítása, emellett első számú megvalósítója lett a nácik nagyszabású Nibelung-erdő projektjének. A germán mitológiába és a vadászatba szerelmes Göring ugyanis nem elégedett meg a régi német vidékeket uraló állatok visszahozásával, szerette volna teljesen újjáteremteni azok élőhelyét, olyan erdőségeket hozva létre, melyek autentikusan reprezentálják a modern ember számára a Nibelung-mondakör világát.
A világháború kitörése azonban megakasztotta a projektet, a Heck-marhák többsége pedig elpusztult a Németországot ért légi és katonai csapásokban: Lutz később értesült róla, hogy a Białowieża-erdőben még található néhány példány, ezért lelkesen bizonygatni kezdte, hogy őstulkai emberi segítség nélkül is képesek életben maradni a vadonban, az erdészek azonban hamar felismerték, hogy az állatok elpusztulnak, ha nem terelik össze őket.
A háborút követően az erdő egyik fele Lengyelországhoz, a másik a Szovjetunióhoz (ma Fehéroroszország) került, így a Heck-marhák kicsúsztak a németek kezéből, egy részük hamarosan el is pusztult, a faj mégsem halt ki teljesen: Európa különböző részein ma is mintegy kétezer példány él, ebből 60 idehaza, a Hortobágyi Nemzeti Park területén található. A tenyésztési kísérlet szintén nem maradt félbe, napjainkban is próbálkoznak a kutatók feltárni a Heck-marhák és az eredeti őstulkok közötti genetikai hidakat, abban a reményben, hogy egyszer talán valóban feltámadhat holtából a sztyeppék néhai ura.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
