Mona Lisa elrablása

Évente közel 6 millió ember zarándokol el a Louvre-ba, hogy teljes valójában láthassa a világ egyik leghíresebb festményét, Leonardo da Vinci Mona Lisáját. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a képet nem a festője, és még csak nem is a rajta látható hölgy rejtélyes mosolya tette híressé, hanem nagy port kavart elrablása. 

1911. augusztus 21. reggelére a világ egyik leghíresebb és Párizs legnagyobb múzeumából, a Louvre-ból nyoma veszett egy festménynek. A kép egy rejtélyes mosolyú nőt ábrázolt, az itáliai polihisztor, Leonardo da Vinci munkája volt, amelyet a 16. század hajnalán festett: a Mona Lisa. Számos más műalkotással együtt állították ki a Salon Carré nevű teremben. A galéria zsúfolt faláról eltűnt portré hiánya csak több mint egy nappal később tűnt fel a múzeum 150 tagú őrségének. 

Agyafúrt olaszok

Egy nappal korábban három olasz férfi rejtőzött el a Louvre egyik raktárában. Vincenzo Peruggia és testvérei, Lancelotti és Michele a szűk helyiségben töltötték az éjszakát, reggel pedig a múzeumi dolgozók fehér overallját magukra öltve merészkedtek elő. 

A Mona Lisa ekkor még közel sem számított a Louvre leglátogatottabb kiállítási darabjának, csak egy volt a sok műalkotás közül, amelyekkel egy termen osztozott. A testvérek egész egyszerűen leemelték a falról, kivették a keretéből, és miután Vincenzo a ruhájába rejtette, kisétáltak az ajtón. 

Mona Lisa, a médiaceleb

Peruggia fejében már jóval korábban megfogalmazódott a kép elrablásának ötlete, egy évvel azelőtt, hogy a tettek mezejére lépett volna. 1910-ben a Louvre több, értékesnek ítélt képet is beüvegeztetették, köztük volt a Mona Lisa is. A munkát egy olasz férfira, éppen Vincenzo Peruggiára bízták, akiben azonnal feltámadt a szunnyadó hazafi, és eldöntötte, hogy visszaviszi hazájába az itáliai festő remekét. Arra azonban ő sem számított, hogy ily módon a Mona Lisa pillanatok alatt a világ leghíresebb képévé válik. 

A kép elrablása nem csak a francia sajtó figyelmét vonta magára. Az újságok főcímei világszerte a Mona Lisa eltűnéséről szóltak. Tömegek özönlöttek a párizsi rendőrség székházához, hogy a tettesek előállítását követeljék. Na nem azért, mert az embereket ennyire elbűvölte az a bizonyos rejtélyes mosoly, hanem mert a párizsi középületből ellopott kép alkalmat adott arra, hogy pellengérre állítsák a francia kormányt, amit a helyi lapok egyenesen kigúnyoltak. 

Hideg, hideg, hidegszik...

A Mona Lisa egyszeriben a világ leghíresebb festménye lett. Túl sok figyelem irányult rá, hogy Peruggia a lebukás veszélye nélkül Olaszországba szállítsa és eladhassa. A képet utazóládája rejtett rekeszébe zárta, és türelmesen várt. Novemberben a rendőrök őt is kikérdezték. Felmerült, hogy vajon miért érkezett késve a munkahelyére a rablás másnapján, mire azt felelte, hogy előző éjjel felöntött a garatra, és másnap nem ébredt fel időben. 

A rendőrök elhitték a meséjét, de szükségük volt egy bűnbakra, akit a rácsok mögé dughattak. Peruggia helyett többek között Pablo Picassót és Guillaume Apollinaire-t is meggyanúsították és kihallgatták, de a spanyol festő és barátja tisztázták magukat, és a tolvaj keresése tovább folytatódott.  

A várva várt happy end

1913 decemberében, több mint két évvel később a Mona Lisa elrablása után Peruggia végül elhagyta a párizsi panziót, amelyben addig élt, és az utazóládájában lapuló képpel együtt felszállt egy Olaszországba tartó vonatra. Hazatérve aztán megpróbálta eladni a festményt az Uffizi képtár igazgatójának, Alfredo Gerinek, de a férfi ráismert a portréra, és azonnal értesítette a rendőrséget. 

Peruggia 8 hónapot ült börtönben, a világhírűvé lett Mona Lisa pedig visszakerült a Louvre-ba. A képet csak a visszatérése utáni első két napon több mint 100 ezer ember látogatta meg. Azóta golyóálló üveget állítottak elé, és évente turisták millió csodálják meg a töretlenül rejtélyesen mosolygó nőt.

Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu