A világ sok országában valamilyen formában felhívják az utazók figyelmét a metróban arra, hogy a kocsik és a peron széle között nyílás tátong. (Magyarországon nem: nálunk hasonló céllal csak a „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak” és a „Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot” mondatok hangzanak el bizonyos esetekben.) A londoni metróval elválaszthatatlanul összeforrt „Mind the gap” felhívás eredete egészen 1969-ig nyúlik vissza, és története egy megható szerelmi szálat is tartalmaz.
A világ első metróvonala
Az első metróvonalat a világon Londonban építették, és 1863-ban kezdte el szállítani az utasokat. Azért döntöttek kialakítása mellett, mert az 1850-es évekre kritikus viszonyok uralkodtak a város közlekedésében. Több megoldási javaslat is felvetődött, ám ezek mindegyikét elutasította a brit parlament.
Végül egy akkoriban egészen radikálisnak számító ötletet fogadtak el: a föld alá építsenek vasutat.
Noha az Metropolitan Railway nevű vállalat már 1854-ben megkapta az engedélyt a munkálatok megkezdésére, csak 1860 márciusában láttak neki az ásásnak. A cégről Metropolitan vonalra keresztelt első nyomvonal nagy része úgy készült, hogy a felszínről kiástak egy hatalmas árkot, amelyben kialakították az alagutat, és utána betemették. A világ első földalatti vasútját 1863. január 10-én nyitották meg a nagyközönség előtt, és egyértelműen hatalmas siker volt. Az első napon 38 ezren utaztak rajta, az első 12 hónap alatt pedig 9,5 millióan.
Ekkor még gőzmozdonyok szállították az utasokat, gázlámpával megvilágított kocsikban.
Innentől fogva a londoni metró megállíthatatlanul terjeszkedett. Ennek nagy lökést adott, amikor 1870-re a föld alatt haladva is tudtak alagutat fúrni, bár a mélyebben fekvő vonalak kialakítása csak az 1880-as évekre vált praktikussá, amikor már olyan technológiai újítások is rendelkezésre álltak, mint az elektromos áram és a biztonságos felvonók.
Egy hangmérnök mondta föl először
Ahogy a metróvonalak szépen lassan behálózták szinte egész Londont, és korábban sosem látott tömegek közlekedtek rajta nap mint nap, egyre inkább előtérbe kerültek a biztonsági szempontok. Ennek volt köszönhető, hogy 1969-ben először hangzott föl a „Mind the gap” felhívás. Ez azokon az állomásokon, köztük az Embankmenten különösen fontos, ahol
kanyarban áll meg a szerelvény, mert ilyenkor olyan nagy rés tátonghat a peron széle és a kocsi között, hogy be is eshet oda a figyelmetlen utas.
Az ikonikus felhívás első felvételét érdekes módon egy hangmérnök mondta föl. Peter Lodge eredetileg egy színészt akart megbízni a feladattal, ám a várható jogdíjak miatt a vállalatnál ezt nem tartották pénzügyileg kivitelezhetőnek. Így végül Lodge hangját használták, bár ezt a változatot ideiglenesnek szánták, arra az időre, amíg nem találnak jobb megoldást.
A későbbiekben további felvételeket készítettek, így többféle hangon is lehetett hallani a felhívást. Az egyik hang Oswald Laurence színészhez tartozott, aki az 1960-as évek végén vagy az 1970-es évek elején mondta mikrofonba a mondatot, amellyel az északi vonal állomásain fölhívja a nyílásra az utazók figyelmét. A színész élete legnagyobb részét Londonban élte le a feleségével, egészen 78 éves korában, 2007-ben bekövetkező haláláig.
Visszaállították az eredeti felvételt
Margaret McCollumot mélyen lesújtotta férje elvesztése, ám különös vigaszt tudott meríteni abból, hogy az Embankment állomáson bármikor hallhatja a hangját. Olykor nem is szállt föl a szerelvényre, csak leült a peronon, hogy újra és újra meghallgassa, ahogy férje hangján felhangzik: „Mind the gap”.
2012. november 1-jén azonban szörnyű meglepetés várta az özvegyet: már nem a szívének oly kedves hang mondta be a figyelmeztetést.
„Letaglózott, hogy Oswald már nem volt ott”
– mondta az asszony. Rövidesen kiderült, hogy mi történt. „Azt mondták, hogy új, digitális rendszert vezettek be, és nem tudják a férjem hangját előkeresni.” Az özvegy megkereste a Transport for Londont (Tfl – a Nagy-London közlekedési hálózatáért felelős helyi önkormányzati szervezet), és megkérdezte, nem kaphatná-e meg a felvételt, hogy legalább otthon hallgathassa. „Nagyon megérintett minket a története, ezért a munkatársaink felkutatták a felvételt, és nemcsak a bejelentés másolatát tudták CD-n elküldeni, hanem sikerült visszaállítani az eredeti hangú felhívást az Embankment állomáson” – mondta Nigel Holness, a Tfl igazgatója.
Így történt, hogy a londoni metró egyetlen állomásán ma is Oswald Laurence hangján szól a figyelmeztetés: „Mind the gap”.
Ha érdekel, hogyan irányítják egy nagyváros közlekedését, most megtudhatod.
