mathias rust hidegháború 80-as évek gorbacsov szovjetunió moszkva

Az 1968-ban született, Hamburgban felnőtt Rust gyerekként a repülés megszállottja volt, emellett rendkívül izgatta őt az atomháború rémes gondolata: attól félt, hogy az USA és a Szovjetunió között egyre fokozódó feszültség előbb-utóbb az egész világ pusztulásához vezet, és elhatározta, tenni fog valamit a katasztrófa megelőzéséért. 18 évesen mindössze 50 órányi gyakorlórepülést követően megszerezte a pilótaengedélyt – oktatója szerint ugyanis kivételesen tehetségesnek bizonyult –, nem sokkal később pedig vakmerő tervet eszelt ki a szuperhatalmak közötti feszültség enyhítésére.

Hihetetlen blamázst követtek el a szovjetek

Miután 1986 őszén a Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov SZKP-főtitkár közötti reykjavíki csúcstalálkozó különösebb eredmény nélkül zárult, a csalódott fiatalember elhatározta, saját kezébe veszi a világpolitika irányítását: elrepül egészen a Szovjetunióig, és személyesen adja át béketervezetét a kommunista szuperhatalom első emberének. Május 13-án közölte a szüleivel, hogy kéthetes légi körútra indul Nyugat-Európába, és megtakarított pénzén – egy bizsutermékeket postán árusító cégnél dolgozott adategyeztetőként – kibérelt egy négyszemélyes, amerikai gyártmányú Cessna Skyhawk 172-es turistagépet, mellyel a Shetland-szigetek és a Feröer-szigetek érintésével az izlandi fővárosba repült.

Reykjavíkban Rust elzarándokolt a két világvezető által a tárgyalások során használt kertes házba, majd továbbrepült Stockholmba, végül Helsinkiben kötött ki: több napot töltött a finn fővárosban, azon agyalva, véghez vigye-e vakmerő tervét, mire meggyőzte magát, hogy a világbéke érdekében szükség van a nem éppen kockázatmentes akcióra. Május 28-án délben indult útnak a helsinki repülőtérről: a forgalomirányítóknak azt mondta, Svédországba szeretne eljutni, nem sokkal felszállás után azonban kikapcsolta a repülő összes kommunikációs berendezését, és az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Észtország felé vette az irányt.

A megnémult kisgép eltűnt a radarokról, Rust ugyanis szándékosan alacsonyan, alig 60 méteres magasságon szállt, a finn parti őrség pedig egy olajfoltra lett figyelmes a tengerben, melyet lezuhant repülőnek néztek: azonnal a „roncsok” kimentésére indultak, miközben a kamasz pilóta már a világ legjobban őrzött légterében járt. Az észt megfigyelőállomások jelezték az illetéktelen behatoló érkezését, a parancsnokság készenlétbe helyezte radarirányítású légvédelmi rakétáit, sőt, még egy MiG–23-as vadászrepülő is Rust nyomába eredt; a fiú hihetetlen szerencséjére azonban lefújták az akciót és továbbengedték őt, ugyanis a Cessnát szovjet gyártmányú Jak–12-es futárgépnek nézték.

Fotózkodtak vele és aláírást kértek tőle a moszkvaiak

Moszkva felé haladva a kisrepülő többször ismét a radarok látószögébe került, azonban egyszer sem keltett gyanút: egy nappal korábban Torzsok városától nem messze légi baleset történt, a földi megfigyelők pedig azt gondolták, a mentésben részt vevő egyik járműről lehet szó. Szintén hozzájárult Rust rendkívüli mázlijához, hogy négy évvel korábban a szovjet légi elhárítás elpusztított egy Kamcsatka fölé tévedt dél-koreai utasszállító repülőt – az eset óriási nemzetközi visszhangja miatt a hatóságok új parancsot kaptak, mely szerint semmilyen civil légi járművet nem lőhetnek le.

Az önjelölt békekövet este 7 körül ért a főváros légterébe, ekkor a légi megfigyelők már váltig állították, hogy semmilyen ismeretlen objektum nem repült be a Szovjetunióba, az elmúlt órákban látott különös jel valószínűleg felhőtől, madárrajtól vagy hőlégballontól származik – az illetékesek ugyanis nagyon szerették volna eltussolni az ügyet, és megúszni a blamázs miatti felelősségre vonást. Rust eredetileg úgy tervezte, a Kreml falain belül teszi le a gépet, azonban attól félt, ebben az esetben azonnal letartóztatnák, így inkább a közeli Balsoj Moszkvoreckij hídon landolt, ahol majdnem nekiment egy Volga személyautónak, de az utolsó pillanatban sikeresen kikerülte az ütközést. A hídtól a földön gurult tovább a közeli Vörös térig, ahol az ámuló tömeg közepette leparkolt a Vaszilij Blazsennij-székesegyház előtt, és cigarettára gyújtva várta, hogy megérkezzenek a hatóságok.

A katonák érkezésére azonban egy órát kellett várni, mialatt a bámészkodók – akik azt hitték, filmforgatás zajlik vagy egy magas rangú pártfunkcionárius gépe landolt a téren – lelkesen fényképezték és videózták a különös fiatalembert, egyesek, akik beszéltek angolul vagy németül, szóba is elegyedtek vele, néhányan még autogramot is kértek. A térre özönlő kommandós egységek és KGB-ügynökök végül gyorsan ártalmatlanná tették az illetéktelen behatolót, aki faggatásukra lelkesen és őszintén elmondta, hogy békeküldetésben jár Moszkvában, és átnyújtott egy húszoldalas pamfletet, melyet tervei szerint Gorbacsovhoz szeretett volna eljuttatni, meggyőzve őt a világbéke szükségességéről.

Gorbacsovnak jó ürügy volt a tisztogatáshoz

A turistarepülőt a hatóságok a seremetyevói reptérre vontatták, pilótáját pedig letartóztatásba helyezték: a szovjetek meg voltak győződve róla, hogy valamilyen titkos összeesküvés, NATO- vagy CIA-akció állhat az ügy hátterében, a Pravda szerint az amerikaiak azt kívánták kiprovokálni, hogy a légierő a dél-koreai repülőhöz hasonlóan lelője a kisgépet, és ismét szovjet agressziótól legyen hangos a sajtó világszerte. A nyomozás azonban semmilyen hátsó szálra nem bukkant az ügyben; bebizonyosodott, hogy Rust igazat beszél, és pusztán egy zavart elméjű nyugatnémet kamasz fiú bizarr magánakciójáról van szó, ami még kínosabbá tette a szovjet haderők súlyos mulasztását.

Gorbacsov mindenképp szerette volna, ha szovjet bíróság elé állítják és jogerősen elítélik a határsértő pilótát, ugyanakkor ügyelt rá, hogy a Nyugat szemében fennmaradjon a megváltozott, emberarcúvá lett új Szovjetunió imázsa. Rustot huliganizmus, a repülési törvények áthágása és határsértés vádjával végül négy év börtönre ítélték, amit a szigorúan őrzött, Moszkva melletti lefortovói börtönben kellett letöltenie, enyhítésként azonban megengedték neki, hogy a börtön kertjében dolgozzon, és kéthavonta a szüleit is fogadhatta.

A pártfőtitkár számára az eset arra is jó ürügyként szolgált, hogy megszabaduljon sok, a reformokat ellenző, régi vonalas tiszttől a katonai vezetésben: a védelmi minisztert kényszernyugdíjazták, a légierő vezérkari főnökét menesztették állásából, rajtuk kívül több mint 150 ember veszítette el munkáját a fegyveres erőknél, hasonló tisztogatásra a ’30-as évek óta nem volt példa (ezúttal szerencsére nem végezték ki az érintetteket). A Nyugat számára ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió már régen nem az a hatalmas, elrettentő erejű katonai hatalom, mint aminek önmagát próbálja beállítani.

Egy évre rá újra a börtönben találta magát

1988 augusztusában Gorbacsov és Reagan megkötötték a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszereléséről szóló egyezményt, nem sokkal ezután Rustot amnesztiával szabadon engedték a börtönből. A kissé labilis elméjű fiatalember – aki ezután soha többet nem vezetett repülőt – hazakerült az NSZK-ba, és egy nyugat-berlini múzeumban kapott állást teremtőrként, egy évvel később azonban újfent meggyűlt a baja a törvénnyel, amikor késsel támadt egy romantikus közeledését visszautasító lányra.

Rust ismét a rácsok mögött találta magát, ezúttal 15 hónapot húzott le a hűvösön, szabadon engedése után áttért a hindu vallásra, és teakereskedéssel kezdett foglalkozni, később jógaoktatóként kereste a kenyérre valót, de saját bevallása szerint profi pókerjátékosként és egy zürichi bank pénzügyi tanácsadójaként is dolgozott. Mint mondja, sohasem bánta meg a „repülős kalandot”, és szerinte akciója igenis szerepet játszott a két szuperhatalom kibékülésében és a hidegháború lezárásában.

A híres Cessna repülőgép ma Berlinben, a technológiai múzeumban van kiállítva, a nem hétköznapi eset pedig az orosz szlengbe is bekerült: a moszkvaiak sokáig Seremetyevó-3-nak becézték a Vörös teret, a Seremetyevó-1 és 2-es repülőtérre utalva viccesen.