Az orvosokat is ámulatba ejtette az angol nő, aki nyulakat szült

A történet főhőse egy Mary Toft nevű parasztasszony, aki a Surrey grófságbeli Godalming községben élt az 1700-as évek első felében. Toft huszonöt évesen már háromgyermekes édesanya volt, amikor ismét teherbe esett, ez a terhessége azonban – valószínűleg a rossz higiéniai körülmények és az állandó fizikai megterhelés miatt, hiszen a várandós asszonyok sem eshettek ki a munkából – problémásabb volt, mint az előzők, és állandó fájdalmak kísérték. Mary végül elvetélt, ezt azonban gondosan titokban tartotta, és másfél hónappal később, 1726 szeptemberének végén mindenki azt hitte, hamarosan gyermeknek ad életet.

Nyúl ijesztett rá a mezőn, nyulakat szült

Annál jobban megdöbbentek, amikor a vajúdó asszony hüvelyéből nem emberi gyermek, hanem bizarr állati testrészek bukkantak elő. A nő macskára, nyúlra, angolnára emlékeztető élettelen szörnyszülöttet hozott a világra. A szülést levezető bábaasszony (Mary keresztanyja) a sokk közepette azonnal hívatta a legközelebbi város, Guildford orvosát, de a doktor ugyanúgy értetlenül állt a hihetetlen esemény előtt, mint falusi kollégája. Másnap az asszony újabb állati testrészeknek adott életet, és a bizarr események hónapokon keresztül folytatódtak: nyúlfejek, macskalábak, egy alkalommal pedig kilenc halott kisnyúl jött világra Mary méhéből.

A parasztasszony afféle helyi híresség lett, a környékről bámészkodók tömegei érkeztek Godalmingba, hogy utánajárjanak a hihetetlen történetnek és a saját szemükkel lássák az állatokat világra hozó nőt. Az említett helyi orvos, dr. John Howard minden erejével igyekezett utánajárni a rejtélyes esetnek: megfigyelés céljára átköltöztette magához Maryt Guildfordba, és levelet írt az ország legjelesebb szakembereinek, akik el is jöttek, hogy megvizsgálják az asszonyt. A híres orvosok mindent rendben találtak, még I. György király egyik udvari főorvosa, Nathaniel St. André is – akit az uralkodó személyesen kért fel, hogy vizsgálja ki az ügyet – azt a következtetést vonta le, hogy az asszony valóban folyamatosan terhes, és sorra hozza világra a halott állati testrészeket.

Mary elmesélte az érdeklődőknek, hogy terhessége korai szakaszában egyszer a mezőn dolgozott, amikor egy nyúl hirtelen odaugrott elé és jól megijesztette. A barátnőjével üldözőbe vették az állatot, de hiába kergették, az gyorsabbnak bizonyult. Aznap éjjel különös álmot látott, melyben két nyúl ugrott fel az ölébe, majd rosszulléttel ébredt, ami fél napon át eltartott. A következő hónapokban igencsak megkívánta a nyúlhúst, azonban – lévén szegény paraszti sorban élt – nem volt pénze ahhoz, hogy ilyen csemegét fogyasszon. Ez a magyarázat kielégítőnek bizonyult a legtöbb szakember számára – akkoriban ugyanis általánosan elfogadott nézetnek számított, hogy a terhesség alatt átélt erős pszichikai behatások, negatív élmények testileg és lelkileg deformálhatják a születendő gyermeket. Az elmélet még másfél évszázaddal később is tartotta magát, sokan így magyarázták a hírhedt elefántember, Joseph Merrick esetét is.

Londonban hirtelen abbamaradtak a csodás születések

A Toft-ügyet felkapta az országos sajtó is, Anglia-szerte kisebb pánikot generálva: az asszonyok rettegni kezdtek a nyúlhústól, nehogy a fogyasztása miatt torzszülött gyermeket hozzanak a világra, és sokan már ránézni sem mertek a bolyhos mezei kisállatokra. A király továbbra sem volt elégedett a válaszokkal, ezért új orvost, a német Cyracius Ahlerst küldte az ügy kivizsgálására: Ahlers sokkal szkeptikusabban állt az esethez, mint elődje, és alapos vizsgálatnak vetette alá mind az asszonyt, mind a hüvelyéből előbukkant állati testrészeket. A vizsgálatok az egyik nyúltetem gyomrában ételmaradékot, végbélnyílásában pedig ürüléket találtak, amely kukorica-, széna- és szalmadarabkákat tartalmazott, vagyis az állat nem jöhetett ki „frissen” Mary méhéből.

A német doktor további vizsgálatokat rendelt el, ezért Maryt Londonba szállították, ahol Ahlers személyesen tartotta szigorú megfigyelés alatt. Ekkor csodák csodájára abbamaradt az állati testrészek világra jövetele, ugyanakkor az asszony továbbra is folyamatosan vajúdott, állandó görcsök és lázálmok kínozták, többször elveszítette az eszméletét. Több jeles orvos egyszerre dolgozott az eseten, és a szakemberek egyre inkább csalást gyanítottak a háttérben. De közben komoly tudományos vita is kialakult, melynek egyik kezdeményezője St. André volt, aki kétségbeesetten próbálta védeni álláspontját és megőrizni szakmai hitelességét.

Ekkor már decembert írtak, azaz Mary Toft rejtélyes esete három hónapja tartotta ámulatban az angol és az európai közvéleményt – és végül kiderült, hogy az egész csupán átverés volt. Lefüleltek egy portást, aki egy nyúltetemet próbált Mary szobájába csempészni, majd arra is fény derült, hogy az asszony férje, Joshua Toft az előző hónapokban nagy mennyiségben vásárolt fiatal nyulakat és más állatokat. Az orvosok drasztikus meggyőzési eszközhöz folyamodtak: megfenyegették Maryt, hogy az eset kivizsgálása érdekében durva sebészi beavatkozást fognak végezni rajta, mire a nő kétségbeesésében mindent bevallott.

Anyagi hasznot reméltek a csalásból

Mint kiderült, Mary méhszája a vetélés után nyitva maradt, a rendellenességben pedig a szegénysorban élő házaspár az anyagi haszon lehetőségét látta: kitalálták, hogy becsempészik az állati testrészeket az asszony méhébe, ő pedig eljátssza, hogy nagy kínok között megszüli őket. Miután Maryt átvitték Guildfordba, dr. Howard felügyelete alá, az asszony nővére, Margaret csempészte be hozzá az állattetemeket egy lefizetett portás segítségével. A házaspár azt remélte, hogy a „mutatványból” igazi látványosság lesz, amit sikeresen el tudnak adni, esetleg akár egy cirkusz torzszülött előadói közé is bekerülhet a nyulakat szülő asszony, így biztosítva számukra az állandó megélhetést. Egyik vallomásában Mary azt állította, egy cigány asszony javasolta neki a szemfényvesztés ötletét, és azt állította, hogy ha sikerül, soha többé nem lesznek anyagi gondjai.

Nem így történt. A Toft házaspár egyetlen pennyt sem látott a bizarr esetből, ellenben Maryt csalás vádjával öt hónapra börtönbe zárták. Az átverést kétkedés nélkül bevett orvosok közröhej tárgyává váltak, különösen St. André, aki néhány nappal a csalás felfedezése előtt adta ki negyvenoldalas pamfletjét, melyben „tudományos” bizonyítékokkal támasztotta alá a különös születéseket (az udvarban egyébként is régóta rebesgették, hogy az orvos nem szakértelmének köszönhette kinevezését, hanem annak, hogy beszélte a király anyanyelvét, a németet). A következő években újságcikkek, sőt színdarabok parodizálták a bizarr esetet, így Mary Toft valóban híres lett – de nem mint a természet csodája, hanem mint megátalkodott csaló.

Az igencsak fertőzésveszélyes mutatvány dacára Mary egészsége nem károsodott, és a feljegyzések szerint akkoriban szépnek számító kort ért meg: 62 éves korában, 1763-ban hunyt el. Kétes hírneve egész életében elkísérte, gyermeket viszont – nem meglepő módon – soha többet nem szült.