mary bell 11 éves sorozatgyilkos

Anyja szexmunkára kényszerítette, és kidobta az ablakon

Mary Flora Bell 1957. május 26-án született Newcastle-ben a hírhedt, szadomazóra specializálódott prostituált, Elizabeth „Betty” McCrickett második gyermekeként – ugyan hivatalosan egy fegyveres rablásért többször elítélt alkoholista bűnöző, William „Billy” Bell számított a kislány édesapjának, nem tudni, tényleg a férfi volt-e a biológiai apa, vagy egy alkalmi kuncsaftja ejtette teherbe Bettyt. A beszámolók szerint a nő a szülőszobában undorodva fordult el újszülöttjétől, arra kérte az orvosokat, vigyék a színe elől a gyereket, és később sem mutatott túl sok törődést a cseperedő Mary irányában, akit gyakran apja nem éppen értő gondjaira bízott, miközben ő „üzleti ügyben” Glasgow-ba utazott.

A helyzet akkor sem volt rózsásabb, amikor az asszony éppen otthon tartózkodott: a felesleges tehernek tartott Marytől anyja gyakran próbált megszabadulni, 3 éves korában például kidobta a lányt az első emeleti ablakon, máskor altatópirulákkal próbálta örökre álomra szenderíteni őt. Rokonai hiába kérték Bettyt, bízza gondjaikra a kislányt, nem volt hajlandó átadni őt másoknak, ennek azonban nem a ragaszkodás, hanem sokkal alantasabb indoka volt: Maryt anyja a család tudta nélkül négyéves korától kezdve kiskorú prostituáltként futtatta, a lány gyakran vett részt a különböző szadomazó „alkalmakon”. Szintén komoly lelki megrázkódtatást jelentett Mary számára, amikor ötéves korában szemtanúja volt, amint egyik barátját halálra gázolja egy busz.

Dührohamokat kapott, és fojtogatta társait

Nem csoda, hogy a kislány személyisége súlyosan eltorzult: Mary otthon és az iskolában is gyakran dühkitöréseket kapott, osztálytársaival – fiúkkal és lányokkal egyaránt – előszeretettel keveredett verekedésbe, és a pszichés trauma jeleként gyakran ágyba vizelt. Többször próbálta megfojtani egy-egy osztálytársát vagy környékbeli barátját, az egyik lánynak homokot szórt le a torkán, hogy megfulladjon – idővel természetesen minden gyerek ismerőse rettegni kezdett Marytől, akinek egyetlen barátja maradt, egy nála három évvel idősebb, szomszédban lakó lány, Norma Bell (akivel csupán névrokonok voltak).

1968. május 11-én, két héttel Mary 11. születésnapja előtt a rendőrök egy sebesült, vérző hároméves fiút kísértek be a helyi őrsre, aki azt állította, Maryvel és Normával játszott egy leselejtezett óvóhely tetején, amikor az egyik lány szándékosan lelökte őt a mélybe. A rendőrség kikérdezte a két kislányt, akik tagadták bűnösségüket, azt állítva, a fiú már a földön feküdt sebesülten, amikor véletlenül arra jártak, és észrevették – ugyan több szülő is igazolta, hogy Mary dühkitörésekre hajlamos, és többször próbálta már megfojtani játszótársait, a hatóságok a lányok életkora miatt nem emeltek vádat, csupán figyelmeztetésben részesítették őket.

Elhagyott házba csalta, és megfojtotta első áldozatát

Ez az incidens azonban csak a kezdete volt a borzalmaknak: születésnapja előestéjén Mary barátnője segítségével felcsalt egy Martin Brown nevű négyéves fiút egy elhagyatott, lebontásra ítélt házba, édességet ajánlva neki, majd a hálószobában megfojtotta őt. A rendőrök – akiket Martin édesanyja értesített a fiú eltűnéséről – gyorsan megtalálták a gyerek holttestét, melyen nem látszottak dulakodás nyomai, a földön ugyanakkor egy üres gyógyszeres üveget találtak, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a fiú halálát véletlen baleset, mérgezés okozta.

Másnap a két barátnő rendhagyó módon ünnepelte meg Mary születésnapját: betörtek egy óvodába, ahol feldúlták a berendezést, összetépték a könyveket, és papírfecniket szórtak szét, melyeken zavaros, gyerekes kézírással olyan mondatok szerepeltek, mint „B…átok meg, gyilkolunk, nem állíthattok meg bennünket!” és „Mi öltük meg Martain (sic) Brownt, b…ódjatok meg, rohadékok!” – a hatóságok egyszerű gyerekcsínynek titulálták, és különösebb vizsgálódás nélkül elfelejtették a történteket. Mary és Norma később, Martin temetése után „mersz vagy nyersz” játékot játszva becsöngettek a gyászoló édesanyához, megkérdezték, láthatnák-e a fiút – mire a síró asszony közölte velük, Martin meghalt, a lányok rezzenéstelen arccal azt felelték, tudják, ők a koporsóban szeretnék őt látni.

A második áldozatot megcsonkították

Két hónappal később, július 31-én a 11 éves gyilkos és segédje újabb kisgyerek életét oltották ki: ezúttal egy hároméves fiú, Brian Howe volt az áldozat, akit Martinhoz hasonlóan cukorkával csaltak el egy elhagyatott helyre, azonban most sokkal kegyetlenebbül jártak el. Megfojtása után a kisfiú holttestét meggyalázták, levágták a haját, és a nemi szervét is megcsonkították, majd a tetemet egy félreeső, gazos mezőn dobták ki – itt talált rá másnap a rendőrség, akik azonnal összekapcsolták a két esetet, és azt gyanították, pedofil sorozatgyilkossal állnak szemben.

A halottkém jelentése azonban felülírta ezt az elképzelést, az áldozaton talált ujjnyomok méretéből ugyanis azt a következtetést vonták le, hogy a gyilkos – aki az egyik kezével a fiú orrlyukait, a másikkal a nyakát szorította – szintén egy gyerek lehetett. A nyomozók 1200 környékbeli gyereket kérdeztek ki, köztük Maryt és Normát, akik azonnal szemet szúrtak nekik különös viselkedésükkel, emellett több szemtanú is Briannel együtt látta őket a gyilkosság napján. A lányok ugyan beismerték, hogy aznap délelőtt együtt játszottak az áldozattal, de azt állították, dél magasságában elhagyták a fiút, sőt, egy másik, nyolc év körüli fiúról hazudtak, aki Brianhez csapódott, és talán ő lehet az elkövető.

A láthatóan feszengő, a kérdéseket elhárítani igyekvő Mary azonban elkövetett egy hibát: azt állította, Brian egy régi, rozsdás ollóval a kezében mászkált a gyilkosság napján, a rendőrség azonban szándékosan nem hozta nyilvánosságra a tényt, miszerint a holttestet ollóval meggyalázták és megcsonkították, vagyis a gyilkoson kívül más nem tudhatott erről. Az óvodában talált papírfecnik és egyéb bizonyítékok, például Mary korábbi fojtogatásai, a lány iskolai rajzai és az, hogy osztálytársainak hencegett Martin Brown megölésével, szintén egyértelműen a párosra terelték a gyanút.

Barátnőjét felmentették, Mary határozatlan idejű büntetést kapott

A két lány végül megtört a vallatások súlya alatt, és beismerte a gyilkosságokat, ugyanakkor Norma igyekezett barátnőjére kenni mindent, azt állítva, ő csupán ártatlan szemlélőként volt jelen. Mindkét lányt letartóztatták, és bíróság elé állították: a tárgyaláson a vád azt állította, Mary gonosz teremtés, aki örömét lelte a gyilkosságokban, a védelem ugyanakkor pszichiáter szakértők segítségével meggyőzte az esküdteket, hogy a 11 éves lány születésétől fogva súlyos traumákat szenvedett el, és ezért nem beszámítható.

Az elsőrendű vádlottat így végül emberölés – és nem gyilkosság – bűnében ítélték el, határozatlan idejű szabadságvesztést róttak ki rá, mely a brit törvények szerint addig tart, amíg az állam (hivatalosan a királynő) jónak látja. A 14 éves, enyhe értelmi fogyatékosnak számító Normát ugyanakkor felmentették minden vád alól, mivel védője sikeresen bebizonyította, hogy Mary manipulálta őt, ezért segédkezett neki a két szörnyű tett elkövetésében.

Máig teljes titokban él valahol Angliában

Mary büntetésének első hat évét a fiatalkorúak javítóintézetében töltötte, majd börtönbe került: elítéltként is igen problémásnak bizonyult, a javítóintézetben például bántalmazással vádolta az egyik őrt, akit végül felmentettek, a börtönből pedig egyik társával együtt megszökött, három nappal később azonban elfogták. Végül 1980-ban, 23 éves korában amnesztiával szabadulhatott, ettől kezdve az állam hamis személyazonosságot biztosított részére: ennek dacára Mary és négy évvel később született lánya gyakran kényszerültek elhagyni a lakhelyüket, a szomszédok ugyanis több alkalommal rájöttek a nő kilétére, és zaklatni kezdték őt, vagy a bulvársajtó fogott szimatot, és riporterek árasztották el a környéket.

1996-ban egy újságírónőnek sikerült meggyőznie Maryt, hogy interjúkat adjon neki a gyerekkoráról, melyekből könyvet jelentett meg – a kötet sikere felébresztette az emberek érdeklődését a réges-régi bűnügy iránt, ezért az egykori pszichopata kislány bírósági úton érte el, hogy teljes anonimitást garantáljanak neki a hatóságok. Minden idők egyik legfiatalabb sorozatgyilkosa ma is hamis néven él valahol Angliában, a nyilvánosság előtt utoljára 2002-ben jelent meg, amikor kérelmezte törvényes anonimitásának meghosszabbítását, mely sokakból tiltakozást váltott ki, nehezményezve, amiért az állam egy gyerekgyilkos jogait védi.