Ez a felelős a kollektív és hamis emlékekért

GettyImages-53346174

Az egész világ megőrült – gondolhatnád, amikor te és szinte az összes ismerősöd biztosak vagytok egy dologban, majd kiderül, mindnyájan tévedtetek, az adott esemény sohasem történt meg, vagy épp teljesen máshogy hangzik egy híres filmes idézet. Nem veszett oda a józan eszed, és átverés áldozata sem lettél – csupán a Mandela-effektus csapott le rád.

A Mandela-effektus kifejezést a magát „paranormális nyomozónak” nevező blogger, Fiona Broome alkotta meg 2009-ben – írja cikkében a Mental Floss –, miután szembesült vele, mennyire tömeges mértékben jelentkezhetnek hamis emlékek. A hölgy egy előadásában megemlítette a bebörtönzött dél-afrikai aktivista, Nelson Mandela tragikus halálát, mire a közönség nagy része elmondta, mennyire megrázta őket az esemény, sokan még az ezzel kapcsolatos tévériportokra is jól emlékeztek – a baki mindössze annyi, hogy Mandela az előadás idején még nagyon is életben volt, csak 2013-ban hunyt el, több mint húsz évvel szabadon bocsátása után.

Az elméd trükközik veled

Ugyan Broome maga párhuzamos dimenziók létezésének tudta be a jelenséget, a Mandela-effektus fogalma a parabloggernél jóval tudományosabb körökben is elterjedt: általánosságban a kollektív hamis emlékeket jelöli, amelyekről egy közösség legtöbb tagja váltig állítja, hogy igazak, valójában azonban sohasem történtek meg. Az internetes „Mandela-gyűjtők” számos hasonló kollektív tévedést gyűjtöttek össze az évek során: az egyik leghíresebb Darth Vader legendás mondata A Birodalom visszavág kulcsjelenetében – „Luke, én vagyok az apád!” –, melyet mindenki fejből idéz. Csakhogy a sötét nagyúr sohasem mondott ilyet, a filmben az alábbi sor hangzik el: „Nem, én vagyok az apád.”

Hasonlóképp, a legtöbb Star Trek-rajongó biztos benne, hogy Kirk kapitány, amikor vissza akart térni az Enterprise fedélzetére, parancsba adta főgépészének: „Sugározz fel, Scotty!”, míg valójában egyetlen epizódban sem hangzott el ebben a formában a (tévesen) híressé vált mondat. Sokan kapásból úgy emlékeznek, hogy a Monopoly kabalafigurája monoklit visel, Mickey egérnek hózentrógere van, Pikachu farka vége pedig fekete, holott egyik sem igaz, a magyar háztartásokban pedig nem 220 volt, hanem 230 volt az elektromos hálózati feszültség, annak dacára, hogy a legtöbben azonnal rávágnánk az első választ.

Teréz anyát nem avatta szentté II. János Pál, az eseményre csak 2016-ban, Ferenc pápa regnálása idején került sor, az USA pedig – a közkeletű tévedéssel ellentétben – nem 51, hanem 50 tagállamból áll. A KitKat csoki nevében nincs kötőjel, a Fruit of the Loom ruhamárka logójában pedig sohasem volt bőségszaru a gyümölcsök hátterében.

De ha nem alternatív univerzumok állnak a háttérben, mi lehet a különös jelenség magyarázata? A pszichológusok szerint az emlékek tárolásáért és felidézéséért felelős agyi mechanizmus tehet a Mandela-effektusról. A hosszú távú memória nem egészként, hanem inkább foltokban tárolja el az élményeket, információkat, egy-egy emlékkel kapcsolatban csak a fontosabbnak ítélt részletek maradnak meg benned, amikor pedig fel kell eleveníteni az adott dolgot, a hiányzó részeket máshonnét szerzett információkkal, vagy sémákkal, sztereotípiákkal pótolja az elméd.

A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy napjaink multimédiás világában, a mindenfelől villámgyorsan ránk ömlő információk korában sokkal nehezebb alaposan megemészteni, feldolgozni egy-egy adathalmazt vagy emléket, az internet pedig gyakran tele van hamis információkkal, átverésekkel, így manapság könnyebben és gyakrabban találkozhatsz a Mandela-effektussal, mint akár néhány évtizeddel korábban.

Oszd meg másokkal is!
Mustra