A történet 1883-ban kezdődött, mikor XII. Alfonz spanyol király Párizsba látogatott, ahol az utcán az összegyűlt csőcselék inzultálta és kövekkel dobálta meg az idegen uralkodót. A nagypolitika szintjén az incidensnek semmilyen diplomáciai következménye nem lett, az Almería tartományban található, aprócska (még a Google térképén is nehezen fellelhető) Líjar község polgármesterét ellenben megdöbbentette a királyt ért méltatlan bánásmód.
A franciák nem is tudtak a háborúról
Don Miguel García Saez október 14-én hivatalosan bejelentette: faluja a nemzetet és az uralkodót ért sérelmet megtorlandó hadat üzen Franciaországnak, és a kezdeményezéshez a település összes lakója (nagyjából háromszáz férfi, nő és gyerek) csatlakozott. A hadüzenetről hivatalos okirat is született, amelyet napjainkban a községháza épületében tekinthetnek meg a Líjarba látogatók, csak éppen a franciákhoz nem jutott el, akiknek fogalmuk sem volt az ellenük kitört háborúról.
A falusiak lelkesedése hamar elpárolgott, rájöttek ugyanis, hogy a többségében földművesekből álló, háromszáz fős közösség semmilyen képzett hadsereggel nem rendelkezik, fegyverből is alig néhány akad. Eljutniuk a 800 kilométerre lévő Franciaországba pláne a lehetetlenséggel volt határos, így végül nem is kíséreltek meg támadást. Az egyetlen áldozattal sem járó „háború” hivatalosan mégis 98 évig eltartott, az enyhülésre csak az 1970-es években került sor.
János Károly spanyol király 1976-os párizsi látogatásakor a francia főváros lakói a líjariak szerint a megfelelő tisztelettel viseltettek az uralkodó iránt, ezért a község polgármestere, Diego Sanchez Cortes és a falusi tanács úgy döntött, megbocsát az ellenségnek és kezdeményezi a békekötést. 1981-ben hivatalos francia küldött érkezett Madridba, hogy aláírja a tűzszünetről szóló megállapodást, így minden idők legbékésebb konfliktusa, a líjari–francia háború végre lezárulhatott.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
