legrosszabb elnök

A Watergate előtt Amerika egyik legnagyobb botránya a Teapot Dome eltitkolt bérbeadása volt. A botrány idején az USA állam- és kormányfői tisztségét betöltő Warren G. Hardingot gyakran minden idők egyik legrosszabb elnökeként tartják számon. A Fehér Házat ekkoriban korruptnak és kaotikusnak könyvelték el, bár a kormányzatának sok kétes ügylete Harding tudta nélkül történt, mint például a hírhedt Teapot Dome.

Amerika legrosszabb elnöke és a csaló belügyminiszter

William Taft elnöksége alatt számos olajtermelő területet haditengerészeti olajtartaléknak jelöltek ki, hogy a haditengerészet soha ne maradjon üzemanyag nélkül. Harding belügyminisztere, Albert Fall 1921-ben meggyőzte az elnököt, hogy számos ilyen tartalék ellenőrzése, köztük a Wyomingban található Teapot Dome-é, a Belügyminisztériumhoz kerüljön.

Harding elnöksége alatt sok vita folyt a természeti erőforrások megőrzése és az ipar fejlesztése miatt. Végül 1921-ben Albert Fall új-mexikói szenátort nevezte ki belügyminiszternek, aki politikailag befolyásos szenátor, farmer, ügyvéd és bányász volt. Az elnökhöz hasonlóan szeretett pókerezni egy pohár whiskey mellett a szesztilalom ellenére. Miután a kőolajkészletek a belügyminisztérium fennhatósága alá kerültek, Fall titkos tárgyalásokba kezdett két gazdag olajipari barátjával.

1922-ben mindenféle versenyeztetés nélkül Fall a Teapot Dome teljes területének kizárólagos fúrási jogát bérbe adta a Mammoth Oil Companynek, amely Harry Sinclair, egy régi barátja tulajdonában volt. Két kaliforniai tartalékot is bérbe adott a Pan-American Petroleum Companynek, amelynek tulajdonosa Edward Doheny, egy másik régi barátja volt.

Az elnök kabinetje más ügyekben is nyakig benne volt

1922 áprilisában kétes üzletről kezdtek el pletykálni, miután a helyi wyomingi olajipari vállalkozók észrevették, hogy Sinclair-logóval ellátott teherautók járnak a Teapot Dome-ba. A Wall Street Journal 1922. április 14-i cikkében hozta nyilvánosságra az üzletet. Már másnap John Kendrick wyomingi demokrata szenátor kérvényezte, hogy a szenátus vizsgálja ki az ügyleteket. 1923 januárjában, kevesebb mint két évvel a hivatalba lépése után Fall lemondott belügyminiszteri tisztségéről. A Teapot Dome ügyében folytatott szenátusi vizsgálatok azonban folytatódtak.

Harding elnök akkoriban nem szabadulhatott a korrupciós ügyektől. A kabinetjének más tagjai, akik ohiói gyökereik és botrányos ügyleteik miatt „ohiói banda” néven váltak ismertté, számos korrupciós váddal szembesültek, többek között befolyással való üzérkedéssel és elkobzott szeszes italok engedélyeinek eladásával a kormányzati raktárakból.

A stressz kikészítette az elnököt

1923 júniusában Harding országjáró körútra indult, amelynek során először látogatott el elnökként Alaszkába. A négynapos alaszkai hajóút során megkérdezte a kereskedelmi minisztert és későbbi elnököt, Herbert Hoovert: „Ha tudna egy nagy botrányról a kormányunkban, az ország és a párt érdekében nyilvánosan felfedné, vagy eltemetné?”

Hoover azt tanácsolta az elnöknek, hogy hozza nyilvánosságra, de Harding nem így tett, mert félt a politikai következményektől, hiszen személyesen hagyta jóvá Fall tervét az olajtartalékok bérbeadására, bár valószínűleg nem figyelt arra, hogy mit ír alá. Sőt, haszna is származhatott az ügyletekből: éppen mielőtt elindult az országjáró útjára, elfogadott egy gyanúsan magas ajánlatot a Marion Star című újságjának a megvásárlására, amelynek köze lehetett az olajmágnáshoz, Harry Sinclairhez.

Az elnök és felesége, Florence Harding a négyéves mandátum lejártát követően mintegy 50 barátjával együtt egyéves világ körüli hajóutat terveztek. Ezt a körutazást valószínűleg Sinclair ígérte meg nekik, és az ő luxusjachtjával akartak utazni. Harding és felesége azonban soha nem élvezhette mindezt, az alaszkai hajóútról visszatérve az elnök görcsökkel és légszomjjal küszködött. 1923. augusztus 2-án, 57 éves korában meghalt a San Franciscó-i Palace Hotelben. A halál okaként agyvérzést jelöltek meg, de egyes orvosok szerint szívroham vitte el.

A botránynak nem lett vége az elnök halála után sem

Calvin Coolidge elnök új vezetése alatt két különleges ügyészt neveztek ki, hogy átvegyék a Fall olajügyleteivel kapcsolatos szenátusi vizsgálatot. Ez hamarosan feltárta, hogy Fall 100 000 dollár kamatmentes kölcsönt kapott Doheny olajmágnástól, hogy földet vásároljon a hatalmas új-mexikói farmja számára. Majd kiderült, hogy Sinclair egy nagyobb állatállományt szállított a farmjára, és a cége mintegy 300 000 dollárnyi kötvényt és készpénzt utaltatott át az egykori belügyminiszter vejének.

A szenátus előtt tett vallomásában Fall azt állította, hogy azért döntött a bérleti szerződések titokban tartása mellett, hogy megvédje az értékes nemzeti erőforrások lelőhelyeit, és megakadályozza, hogy titokban kiszipolyozzák a szövetségi területeket. 1929 őszén végül bűnösnek találták, 100 000 dollár pénzbírságra, valamint egy év börtönre ítélték. A kongresszus megszüntette a bérleti szerződéseket, Fall pedig az amerikai történelem első olyan hivatalban lévő kabinettagja lett, akit börtönbe küldtek.

Ha olvasnál egy olyan amerikai államférfiról, aki tudományos felfedezéseivel is szolgálta az embereket, olvasd el Benjamin Franklinről szóló cikkünket.