A világ legöregebb szárazföldi állata idén ünnepli 189. születésnapját

tcs cover

A természet csodái mai részében az óriásteknősökről és azok ma élő legidősebb példányáról olvashatsz érdekességeket.

Jonathan a Seychelle-szigeteken született, feltehetően 1832-ben, ám 1882 óta az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona-szigeten lakik három másik óriásteknős, David, Emma és Fred társaságában. Gondozói szerint látás- és szaglásromlását leszámítva Jonathan igen jó egészségnek örvend – ezt bizonyítja kiváló étvágya és libidója is. 

Jonathant sokáig aldabrai óriásteknősnek hitték, páncéljának alapos tanulmányozása után azonban a szakemberek arra jutottak, hogy nagy valószínűséggel egy ennél jóval ritkább Seychelle-szigeteki óriásteknős. Ezt a bizonyos alfajt egykor kihalt állatként tartották számon, a Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint azonban ma mintegy 80 példánya él a Földön, átlagéletkoruk 150 év. 

Esetlen óriások: a galápagosi elefántteknős és az aldabrai óriásteknős

Sokféle szárazföldi teknős van a világon, igazi óriásteknős azonban csak néhány csendes- és indiai-óceáni, trópusi éghajlatú szigeten él. Két fajuk van: az egyik az Ecuador partjai előtt fekvő Galápagos-szigeteken honos, a másik ma már csak a Madagaszkár melletti Aldabra-szigeten él, de régebben a Seychelles- és a vele szomszédos szigeteken is gyakori volt.

A Galápagos-szigeteken az óriásteknősöknek – az adott növényzethez alkalmazkodva – két alfaja alakult ki. Az egyiknek nyereg alakú hátpáncélja van, hogy elérje a magasabbra növő növényeket, míg a másik alfajnak erősen domború páncélja van, mert olyan vidéken él, ahol elegendő aljnövényzet áll rendelkezésére, és nem kell nyújtózkodnia.

Tudtad-e? 

  • Az óriásteknősök magas kort érhetnek meg. Egy 1776-ban a Seychelle-szigetekről Mauritiusra hozott teknős még 142 évig élt. Mivel már befogadásakor is kifejlett volt, körülbelül 200 éves korában pusztult el.
  • A Galápagos-szigetek az óriásteknősökről kapták nevüket: a „galapago” a teknős óspanyol megfelelője.
  • A feltételezések szerint a híres galápagosi teknősök Dél-Amerikából elsodródó növénytutajokon érték el a szigetvilágot.
  • Az óriásteknős páncélja nem olyan kemény, mint amilyennek látszik. Hogy a lehető legkönnyebb legyen, a páncél csontrendszere egyszerűsödött, így igencsak törékeny. A tévhitekkel ellentétben nem tudja elhagyni a páncélját, hiszen az össze van nőve a testével.

Forrás: Csodálatos állatvilág

A nyereg alakú, domború páncélnak köszönhetően a Galápagos-szigeteken honos egyik pintyféle hozzá tud férni a páncél alatti bőrön található élősködőkhöz. Ez mind a teknős, mind a madár számára hasznos, egészen addig, amíg a teknős nem dönt úgy, hogy – ha már nyaknyújtásnyira van tőle –, egy komótos mozdulattal befalja az éppen lakmározó madarat. 

Nem válogatósak

Az óriásteknősök csaknem mindenevők, bár táplálékuk zömmel növényekből áll. Az esős időszakban, amikor bőségesen van táplálék, az állatok válogatósabbak lesznek: friss, zsenge füvet és puha, friss leveleket keresnek maguknak. Aldabra szigetén a cserjéknek csak kis része olyan alacsony, hogy az óriásteknős el tudja érni a leveleit, és ezeken is csupán néhány csíra hajt. Az itt honos óriásteknősök ezért gyakran a lagúnák vizén sodortatják magukat, és hosszú nyakuk segítségével tengeri füvet legelnek. Ezzel szemben a Galápagos-szigetek száraz területein ritkán van friss fű és zsenge levél, ezért itt az óriásteknősök mindenekelőtt kaktuszokkal táplálkoznak, amelyeknek tüskés hajtását élvezettel fogyasztják. Máshol zuzmókat esznek, sőt a guáva savanyú levele is a táplálékaik közé tartozik.

A galápagosi elefántteknősök a kaktuszféléket is élvezettel fogyasztják
A galápagosi elefántteknősök a kaktuszféléket is élvezettel fogyasztjákNick Dale / Design Pics / Getty Images Hungary

Ők aztán tudják, mi az a slow living!

Ritka lassú anyagcsere-folyamataik miatt az óriásteknősök meglehetősen lomha állatok, a nap 24 órájából 16-ot alvással, a maradékot pedig pihenéssel, táplálkozással, fürdőzéssel és napozással töltik. Hidegvérű hüllők lévén nem képesek belülről szabályozni testük hőfokát, ezért hűvös időben a napon tartózkodnak, míg meleg időben nyirkos, árnyékos helyekre húzódnak. Ami pedig a fejlődésüket illeti, a felnőtté válást sem sietik el: 20-30 évbe is beletelhet, mire egy óriásteknős eléri a végleges méretét.

Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!

Oszd meg másokkal is!
Mustra