kiss béla sorozatgyilkos cinkota

Kiss Béla jóravaló embernek tűnt. Bútorozott lakásban lakott, önálló üzletet vitt, bádogosmesterként számtalan megrendelést kapott. 1905-ben, 28 évesen költözött ki Cinkotára, ahol bőven akadt számára munka: számtalan mátyásföldi ház csatornázása, a cinkotai római katolikus templom keresztje, az evangélikus temető kútja is az ő keze munkája. A szőke, kackiás bajszú bádogosmesterért a nők is rajongtak: 1903 és 1911 között nem kevesebb mint 74 nővel volt viszonya – akik közül legalább hetet, de egyesek szerint 24-et kegyetlenül megölt, holttestüket pedig a fáskamrában lévő fémhordókban tárolta.

A cinkotai bádogosról 1905-ben még senki nem sejtette, hogy az átlagosnak tűnő férfi valójában bestiális sorozatgyilkos. Dr. Kágyi Aladár királyi aljárásbíró, aki Kiss-sel egy házban lakott, később, a nyomozás során elmondta, hogy szorgalmas, dolgos férfinak ismerte meg a szomszédját, aki ugyanakkor nem vetette meg a mulatozást sem: amikor pénzhez jutott, hajnalig tartó dorbézolásokat csapott. Állítólag művészi hajlamai is voltak: készített egy kivilágítható akváriumot aranyhalai számára, amelynek közepén egy szökőkutat lehetett egy gombnyomással működésbe hozni. 

A megszökött feleség

Kiss a hivatalos dokumentumok szerint nőtlen volt. Mária, akit a nyomozás során feleségeként azonosítottak, minden bizonnyal csak együtt élt a bádogosmesterrel, a szomszédok azonban nem tudták, hogy nem házasok. Amikor Mária 1912-ben viszonyt kezdett egy zenésszel, csakhamar mindketten eltűntek. Kiss az érdeklődő szomszédoknak azt állította: felesége megszökött a szeretőjével. Az egyedül maradt férfi házvezetőnőt fogadott, és egy csöppet sem búslakodott: rengeteg fiatal nő megfordult a Kossuth utca 40. szám alatt, legtöbbjüket azonban két-három alkalom után nem látták többé a környéken. 

Hét fémhordó, gondosan lehegesztve

Hogy miért nem, arra csak 1916-ban derült fény. A Kossuth utca 40. szám alatti ház új gondnokot kapott, aki a szintén a ház területén működő gyógyszertár tulajdonosával fel akarta újítani a leromlott állapotban lévő épületet. Ehhez vakolóanyagra és nádra volt szükségük, amely a patikus emlékei szerint az ezermester bádogoskamrájában bőven rendelkezésre állt. Kiss nem volt otthon: 1914-ben besorozták katonának. Hívattak egy kőművest, aki leverte a lakatot a fáskamra ajtajáról, majd a kamrába lépve hét fémhordót találtak, mindegyik egy méter hosszú és ötven centiméter széles volt. A két férfi azt hitte, hogy a bádogos a patikából lopott karbolsavat vagy benzint tárolta bennük, és elkezdték felfeszegetni a hordók gondosan lehegesztett tetejét. Az első hordóból egy zsákba varrt női holttest került elő, a másodikból pedig egy szőke hajcsomó. Ezt követően értesítették a rendőrséget, akikkel együtt megérkeztek a sajtó képviselői is, köztük Karinthy Frigyes, aki 1916. május 12-én a következőképpen számolt be Az Újság tudósítójaként az esetről: „Ott álltam a czinkotai temetőben, a bádoghordók előtt, és sorra néztem, a mint a felbontott hordók tartalmát kiborították a bonczasztalra. Különböző magasságú bádoghordók: egyformán lecinkezve, pontosan, lelkiismeretes munkával. Azok, akik az első hordót felbontották, egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy a többi tartalma is ugyanaz, holott ez a feltevés elképzelhetetlen szörnyűséget jelentett.”

500 szerelmes levél

Nem kevesebb mint száz nyomozó dolgozott a gyilkosság felderítésén, az áldozatok személyazonosságának megállapításán és Kiss kézre kerítésén. Kiss Béla lakását átkutatták, ennek során kiderült, hogy a férfi 1903-tól kezdve rengeteg nővel folytatott levelezést, és közülük legalább 70-nek házasságot ígért.

Kiss Béla leginkább újsághirdetések útján ismerte meg áldozatait. Hofman néven adta fel hirdetéseit, választottjai többnyire szakácsnők vagy cselédlányok voltak, akik vidékről kerültek fel Budapestre, így hozzátartozóik nem kezdték el őket azonnal keresni. Később az is kiderült, hogy a bádogos Bécsben is több lakást tartott fönn, és ott szintén a cselédek társaságát kereste, akiktől furfangos módszerekkel kicsalta megtakarított pénzüket, majd megölte őket. A gyilkosságok kiderülése után 60 eltűnt nő hozzátartozója jelentkezett, de soha nem derült ki, hogy az ő rokonaikkal is a bádogosmester végzett-e.

Tífuszban meghalt, vagy házfelügyelő lett New Yorkban?

Kiss a hivatalos verzió szerint 1915-ben Valjevóban szerb hadifogságba esett, és tífuszban meghalt. A rendőrség azonban arra gyanakodott, hogy a

Az Est 1916. május 19-i száma idézi Frey Antalt, aki a járványkórházban találkozott a szőke, torzonborz szakállat viselő Kiss Bélával, aki azonban egyáltalán nem tűnt betegnek. Amikor egyik reggel nem találta ott a férfit, a betegek azt a választ adták, hogy Kiss „reggel felkelt, elment, és nem jött többé vissza”. De felismerni vélték Kiss Bélát Subasits Lajos néven a vagongyárban, egy asszony pedig felismerni vélte benne az albérlőjét, aki élénk levelezést folytatott ott-tartózkodása alatt. Kiss Bélát egészen a harmincas évek közepéig sokszor látni vélték szerte a világban. A legtöbben a francia idegenlégióban vélték felismerni: állítólag Hofman (vagy Fenyves Béla) néven Afrikában szolgált, egészen az őrmesterségig vitte, és bevallotta társainak, hogy gyilkosságért körözték, de Magyarországon halottnak hiszik. Mások szerint Moszkvában lett kommunista párttitkár. Az utolsó híradások szerint a hatvanas éveiben járó Kiss New Yorkban házfelügyelőként tengette az életét a Hatodik sugárút egyik bérházában.