john f kennedy amerikai elnök szerető szex házasságtörés

Náci kém csavarta el az ifjú Kennedy fejét?

A vagyonos és kiváló washingtoni kapcsolatokkal rendelkező, üzletembercsaládból származó Kennedy igazi aranyifjú volt, akit apja, Joseph Kennedy a kezdetektől politikai pályára szánt: nőfaló természete korán megmutatkozott, már harvardi egyetemista évei alatt rengeteg alkalmi románcba bonyolódott, az 1940-es évek elején pedig egy európai szépség, Inga Arvad csavarta el a későbbi elnök fejét. A Kennedynél négy évvel idősebb, dán születésű riporternő akkoriban Fejős Pál magyar filmrendező felesége volt, a házasságtörésnél azonban súlyosabb árny is rávetült a kapcsolatra: az FBI vezetője, J. Edgar Hoover, aki régóta neheztelt a Kennedy családra, kiderítette, hogy a csinos, szőke hölgy korábban a Harmadik Birodalom vezérével is jó kapcsolatot ápolt.

Az 1931-ben dán szépségkirálynővé koronázott Arvad az Egyesült Államokban tanult újságírást, majd az öreg kontinensre visszatérve karrierje beindítása érdekében ambiciózus tervbe fogott: úgy döntött, interjút készít Németország új vezetőjével, a világpolitika színterére akkoriban berobbant Adolf Hitlerrel. Az ifjú riporternő Josef Goebbels hivatalán keresztül eljutott a Führerig, akit olyannyira elbűvölt az „esszenciális árja szépségnek” számító Inga, hogy később személyes vendégeként még az 1936-os berlini olimpiára is meghívta.

Nem csoda, hogy Hoover arra gyanakodott, az újságírónő náci kém, aki bizalmas információkat próbál kicsalni a haditengerészeti hírszerzés zászlósaként szolgáló szerelmétől – Kennedy felettesei szintén nem nézték jó szemmel a kapcsolatot, ezért az ifjú zászlóst áthelyezték Washingtonból a dél-karolinai Charlestonba, a románc pedig hamarosan véget ért. Arvad karrierjét nem törte ketté a gyanú, később hozzáment egy amerikai színészhez, Tim McCoyhoz, így megkapta az állampolgárságot, 1973-ban bekövetkezett haláláig főként Hollywoodban dolgozott forgatókönyvíróként.

A keletnémeteknek kémkedhetett a csinos washingtoni call-girl

Két évtizeddel később, akkor már az Egyesült Államok elnökeként, Kennedy a kommunista Németország egyik lehetséges ügynökével is közeli kapcsolatot ápolt: hősünk 1963 nyarán ismerkedett meg a 27 éves Ellen Rometschcsel, aki egy, a washingtoni elit által szívesen látogatott bárban dolgozott call-girlként, és mivel feltűnően hasonlított a korszak legnagyobb sztárjára, Elizabeth Taylorra, jelentős sikereket ért el szakmájában. Rometsch az NDK-ban töltötte kamaszéveit, és gyorsíróként dolgozott a kommunista állampárt egyik irodájában, mielőtt az ’50-es évek közepén családjával az NSZK-ba disszidált – új hazájában hozzáment a légierő egyik tisztjéhez, akit később áthelyeztek a washingtoni nyugatnémet konzulátusra, így került a tengerentúlra és az amerikai politikai elit közelébe.

A feltűnően sok washingtoni politikussal intim viszonyt folytató örömlányra idővel felfigyelt az FBI, és szárnya kapott a gyanú, miszerint a hölgy nemcsak a saját anyagi haszna miatt hetyeg befolyásos férfiakkal, hanem a keletnémet titkosszolgálat részére gyűjt információt. Amikor Robert Kennedy igazságügy-miniszter megtudta, hogy bátyját is behálózta a csinos, de igen kétséges háttérrel bíró call-girl, azonnali hatállyal kiutasíttatta a nőt az országból, megelőzve egy esetleges politikai és bulvárbotrányt.

Összekötő volt a maffia és Washington között az elnök szeretője

A Kennedy-klán a maffiával is közismerten szoros viszonyt ápolt, nem meglepő, hogy JFK az alvilági körökben is talált magának szeretőt: 1960 februárjában az elnökjelöltségért kampányoló Kennedy szenátornak barátja, Frank Sinatra mutatta be a feltűnően csinos, 26 éves Judith Campbell Exnert. A hölgy első pillantásra elbűvölte a politikust, akivel ezután több mint két éven keresztül titkos viszonyt folytatott, miközben vele párhuzamosan Sam Giancana maffiavezér és jobbkeze, John Roselli ágyában is rendszeresen megfordult. Visszaemlékezéseiben Exner arról vallott, hogy nemcsak ágyasa volt az elnöknek, de összekötőként szolgált a Fehér Ház és a maffia között: gyakran szállított üzeneteket oda-vissza, melyekben – állítása szerint – többek között szavazatvásárlásról és Fidel Castro megöletéséről is szó volt.

Az elnök saját beosztottjaival is rendszeresen lefeküdt

Hősünk – aki úgy nyilatkozott, ha nem szexel mindennap, megfájdul a feje – gyakran csábította el a Fehér Ház fiatalabb női alkalmazottjait, a három évtizeddel későbbi Bill Clinton–Monica Lewinsky-botránnyal ellentétben azonban ezeket az ügyeket többnyire sikeresen eltussolták a nyilvánosság elől az elnök PR-szakemberei. Mimi Alford mindössze 19 éves volt, amikor főiskolás fehér házi gyakornokként megkörnyékezte őt az elnök, elvette a szüzességét, majd másfél éven keresztül – egészen a haláláig – szeretőjeként tartotta maga mellett.

A nő memoárja szerint egy alkalommal, amikor a menstruációja nem jött meg idejében, Kennedy azonnal kapcsolatba lépett egy jeles New Jersey-i orvossal az akkoriban még illegálisnak számító abortusz ügyében – szerencsére a tervezett titkos beavatkozásra nem került sor, mivel csak téves riasztásról volt szó. Alford a könyvében arról is írt, hogy az elnök – akit sohasem nevezhetett Jacknek, kizárólag mint Mr. President szólíthatta meg – gyakran tömte őt drogokkal, az egyik hírhedt fehér házi medencés partin pedig rávette, hogy orálisan kielégítsen egy másik alkalmazottat.

JFK felesége titkárnőjével, a 21 éves Pamela Turnure-rel is kikezdett, a Jackie Kennedyre egyébként feltűnően hasonlító hölgy gyakran töltötte az elnök társaságában az estéket, amikor a first lady éppen nem tartózkodott otthon. Két másik fehér házi titkárnő, Priscilla Wear és Jill Cowen szinte alig végzett komolyabb munkát az elnöki rezidencián, mindenki jól tudta, hogy valójában nem ezért, hanem egyéb „szolgáltatások” elvégzése miatt alkalmazta őket Kennedy.

Korábbi szeretője bosszúból Nixonra szavazott

Az elnök Marilyn Monroe mellett számos más filmcsillaggal is viszonyba bonyolódott, köztük a végzet asszonyaként elhíresült Marlene Dietrichhel, aki nem csupán 16 évvel idősebb volt nála, de korábban édesapjával, a szintén nagy nőfalóként emlegetett Joe Kennedyvel is kavart, amikor utóbbi az USA nagy-britanniai nagyköveteként szolgált a ’30-as évek végén. Két másik hollywoodi szépség, Angie Dickinson és Gene Tierney is közismerten megfordultak Kennedy ágyában: utóbbi hölgy még 1948-ban jött össze a későbbi elnökkel, aki azért dobta őt, mert úgy vélte, politikai karrierjére negatív hatással lenne, ha egy színésznőt venne feleségül. Tierney – mint az újságíróknak szívesen mesélte – bosszúból egykori kedvese republikánus ellenfelére, Richard Nixonra szavazott az 1960-as elnökválasztáson.

Jackie Kennedy egyébként teljes mértékig képben volt férje házasságtörő kalandjaival, sőt, gyakran tett róla célzásokat a sajtónak, de ezeket a kommenteket többnyire elmismásolták a lapok. Egy alkalommal Marilyn felhívta a first ladyt, hogy közölje vele, viszonyt folytat a férjével, mire Jackie így válaszolt: „Remek, menj hozzá Jackhez, költözz ide Washingtonba, és vedd át a teendőimet, én pedig megyek helyetted Hollywoodba, szerintem mindkettőknek jól jönnének egymás problémái.”