Emlékszel még az iWiW-re? Megvan, kik és miért hagyták el először

A Stanford Egyetem által alapított kezdeményezés, a Women in Data Sciences (röviden WiDS) célja, hogy világszerte inspirálja és képezze az adattudományokkal foglalkozó szakembereket, valamint támogassa, népszerűsítse a területen dolgozó nők munkáját. Március 8-ára, a nemzetközi nőnapra színvonalas rendezvényekkel szokott készülni a szervezet, amelyhez idén első alkalommal a kelet-közép-európai régió is saját eseménnyel csatlakozott. 

A WiDS Central & Eastern Europe nevű virtuális konferenciára több mint 60 adattudós nő érkezett előadni Romániából, Ausztriából, Horvátországból, Szerbiából, Szlovéniából, Bosznia-Hercegovinából és Magyarországról, hogy megossza tapasztalatait a kollégákkal, érdeklődőkkel. Az első prezentációt dr. Koltai Júlia, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, az ELTE-TáTK adjunktusa tartotta. Azokról a tényezőkről beszélt, amelyek maradásra vagy éppen távozásra késztethetnek minket egy online közösségi hálózat kapcsán.

Mi történt az iWiW-vel?       

Sosem felejtem el, amikor az egyik szaktársam (aki mindig mindenről sokkal előbb értesült nálam), izgatottan mesélte, hogy van egy új weboldal, ahol ismerősöket lehet gyűjteni, sőt, azt is csekkolni tudom, hogy még a leghíresebb emberek is az ismerőseim ismerőseinek az ismerősei, tehát nincsenek olyan távol tőlem, mint gondolnám. A WiW néven induló közösségtérképező honlapot Várady Zsolt fejlesztette, munkájáért e-Magyarország díjat kapott. Az iWiW – vagy hosszabb nevén international who is who, azaz nemzetközi ki kicsoda – 2005 és 2010 között a leglátogatottabb magyar weboldal volt. A startupot 2006-ban felvásárolta a Telekom, ettől fogva a rendszer üzemeltetője az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. lett. A szolgáltatás 2010-ben került lejtmenetbe, miután 2009-től kezdve Magyarországon is elérhetővé vált a Facebook. Kik voltak azok, akik legelőször váltottak, és ki tartottak ki a végsőkig az iWiW mellett, amelyet végül 2014 nyarán szüntetett meg az anyavállalat? 

Az elhagyott kincsesbánya

A felhasználók túlnyomó többsége nem törölte a profilját az iWiW-ről, csak szimplán soha többé nem tért vissza az oldalra. Ezért – egyéb értékes változók mellett – elemezni lehetett az utolsó bejelentkezések időpontját is, tehát hogy ki mikor hagyta el az oldalt. „Arról elég sokat tudunk, hogy hogyan bukkannak fel közösségi hálózatok, de arról lényegesen kevesebbet, hogy hogyan omlanak össze” – mondta dr. Koltai Júlia, akit kollégáival, köztük Lőrincz Lászlóval, Takács Károllyal és Győr Anna Fruzsinával nemcsak magának a folyamatnak a leírása, hanem elsősorban a mögöttes mechanizmusok feltárása érdekelt. Kutatásukban elképesztő mennyiségű adattal, 4,6 millió felhasználóval és több mint 924 millió kapcsolattal kezdtek el dolgozni. Először megtisztították a teljesen anonimizált, tudományos kutatásokra felhasználható archív adatbázist. Kiválogatták például a hamis profilokat, és azokat a fiókokat, amiket létrehoztak ugyan, de sohasem használtak. Kiszűrték azokat is, akiknek túl sok, 2000-nél több ismerőse volt, így nagy valószínűséggel hírességek voltak, vagy kereskedelmi céllal használták a felületet. A 14 év alatti felhasználók adatait sem vették ezúttal figyelembe. Végül valamivel több mint 3 millió 760 ezer profil és közel 800 ezer kapcsolat maradt, amelyeket bevontak az elemzésekbe. 

Versengő elméletek

A kutatócsapat kérdései főleg a miértekre és a hogyanokra fókuszáltak. Mik voltak azok a faktorok, amelyek a hálózat elhagyására ösztönöztek valakit, és mi szólt a maradás mellett? Min múlt az, hogy a felhasználók milyen ütemben távoztak végérvényesen a felületről? A hipotézisek megalkotásakor 3 fő elmélethez nyúltak vissza a tudósok. 

• Társadalmi tőke (social capital). A teória a társas kapcsolatainkat egyfajta befektetésként kezeli, amelyektől megtérülést várhatunk. Mások segíthetnek minket anyagi vagy érzelmi támogatással, információk, tapasztalatok megosztásával. Amikor például kiírjuk, hogy ki tud megbízható villanyszerelőt, albérlőt vagy bébiszittert, akkor ezt a kollektív tudást használjuk erőforrásként. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minél több ismerősünk van, annál nagyobb a tőkénk. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy ezeknek a kapcsolatoknak milyen a minősége és a struktúrája. Azok, akiknek sokféle, diverz közösségekhez van hozzáférése, előnyösebb pozícióban vannak. Az elmélet szerint ők lesznek azok, akik kevésbé szeretnék elhagyni azt a hálózatot, amelyet sikeresen felépítettek. 
• Innovativitás (innovativeness). A Facebook újszerűsége sokak számára vonzó opciót jelentett a már létező regionális közösségi hálózattal szemben. Ez a hipotézis azt mondja, hogy azok hagyták el előbb az iWiW-et, akik nyitottabbak voltak az innovációra. A kérdés, kik ők. Korábbi tanulmányokból tudjuk róluk, hogy általában magas iskolai végzettségűek, kiterjedt ismeretségi körrel rendelkeznek, amelyben központi szerepet töltenek be. Valószínűleg véleményvezérek, akik a leghamarabb kezdenek el új szolgáltatásokat használni. Jó eséllyel az elsők között regisztráltak az iWiW-re is (mint az én szaktársam), és mire a többiek csatlakoztak, addigra már sok ismerőst gyűjtöttek. Olyan személyekről van szó, akik általában diverz közösségekhez kapcsolódnak, hidat képeznek különböző csoportok között. 
• Helyzetütközés (context collapse). Amikor az ember közösségei egyszerre vannak jelen, különböző elvárások aktiválódhatnak az illető viselkedésével szemben. Bár a Facebookon be lehet állítani, hogy az egyes posztjainkat az ismerőseink mely csoportjai láthassák, az iWiW-en nem volt ilyen opció: ott ugyanazt látták rólunk a szüleink, a barátaink, a kollégáink, a távolabbi ismerőseink. Az elmélet szerint mindez akkor teremt nagyobb valószínűséggel feszültséget bennünk, ha minél több ismerősünk van, és az ismerőseink egymástól élesen elkülönülő csoportokat alkotnak. Előfordulhat, hogy a feszültség elkerülése céljából inkább elhagyjuk a hálózatot. 

Ők távoztak legelőször

Koltai és munkatársai azt nézték meg, hogy kik voltak azok az iWiW-felhasználók, akik előbb hagyták el a weboldalt, mint az ismerőseik 90 százaléka. Külön vizsgáltak három periódust: a 2007–2008-as éveket, a 2009–2010-es kezdeti hanyatlást és az összeomlás 2011–2012-es időszakát. Az eredmények azt mutatták, hogy a társadalmi tőke elmélete bír a legnagyobb magyarázó erővel. Erről árulkodott, hogy azok mentek el később az oldalról, akiknek több kapcsolata volt, és egy nyitott hálózat részeként sokféle csoportot alkottak az ismerőseik. Másodlagos szerep jutott az innovativitásnak: az újdonságokra fogékony emberek előbb csatlakoztak az iWiW-hez, és előbb is hagyták el, de ez kevésbé volt jelentős tényező, pláne időarányosan. 

Értékes lehet, ha sokféle közösséghez tartozol

Úgy tűnik, a helyzetütközés nem igazán számított az iWiW-ről való lemorzsolódásban. A kutatók random módon kiválasztottak 10 ezer felhasználót, akiknek a 2007–2012 közötti hálózati struktúráját elemezték. Azt nézték meg, hogy a közösségeik mekkora átfedésben voltak egymással, mennyi hasonlóság volt a személy és a közösségei, illetve az egyes közösségei között. Azt találták, hogy minél több kapcsolata és minél több közössége volt valakinek az iWiW-en, annál kevésbé volt hajlamos elhagyni azt. Ez pedig pont ellentmond a helyzetütközés elméletének, hiszen az alapján azt várhatnánk, hogy a sok különféle társas csoport együttes online jelenléte inkább feszültséget generál a személyben. 

A közösségek közti különbségeknél jobban számítottak az egyén és a közösségek közti eltérések. Akinek az ismerősei nagyon más korosztályt képviseltek, inkább továbbállt. A földrajzi különbségek viszont a maradás mellett szóltak, hiszen az iWiW-ezés könnyű és olcsó módja volt a távolságok áthidalásának. Összességében tehát elmondható, hogy a nagy, fragmentált, sokszínű ismeretségi körrel rendelkező személyek hajlamosak tovább maradni egy online közösségi hálózatban, hiszen nekik van vesztenivalójuk. Talán ők azok, akik a Facebook mellett is a legtovább fognak kitartani, ha egyszer ennek lesz itt az ideje. 

A Women in Data Sciences CEE további izgalmas előadásait az alábbi linken tudod megnézni.