Az USA kormánya először 1819-ben iktatta törvénybe az indiánok „civilizációra nevelését”, negyven évvel később pedig az őslakosok számára létrehozott bentlakásos iskolák rendszerével igyekeztek megoldani „a problémát” – Kanada 1880-ban követte déli szomszédja példáját, 1920-tól pedig törvényben írták elő a rezervátumokba kényszerített őslakosok számára, hogy gyermekeik kizárólag ilyen intézményben részesülhetnek alapfokú tanulmányokban. A mozgalom mottóként Richard Henry Pratt tábornok, a pennsylvaniai Carlisle-ban alapított Indián Ipari Iskola igazgatójának híres szavajárását adoptálta: „pusztítsd el az indiánt, mentsd meg az embert!”
Törvényileg igyekeztek eltörölni az őslakos kultúrát
A feljegyzések szerint az Államokban 327, míg Kanadában 139 hasonló tanintézmény működött, melyek többsége a katolikus egyház vagy más felekezetek felügyelete alá volt rendelve: a diákok oktatásával, nevelésével megbízott papok, apácák elsődleges feladata az őslakos kultúra eltörlése és a keresztény fehér hagyományok beleverése volt a gyerekek fejébe, gyakran kifejezetten erőszakos módszerekkel. Levágták a gyerekek hosszú haját, megfosztották őket hagyományos ruházatuktól, helyette iskolai egyenruhát kaptak és megtiltották számukra, hogy anyanyelvükön kommunikáljanak egymással – ha valaki az angolon kívül más nyelven is meg mert szólalni, szigorú megtorlásban volt része.
A gyerekeket gyakran verték és verbálisan is bántalmazták, megalázták tanáraik, gyakran büntetésből enni sem adtak nekik, az orvosi ellátás rendkívül szegényesnek számított, sőt, az egykori diákok visszaemlékezései szerint a szexuális erőszak sem volt ritka a bentlakásos intézményekben. Nem csoda, hogy sok tanuló belehalt az állandó bántalmazásba, koplalásba, az iskolák személyzete nem győzött jeltelen tömegsírokat ásni az udvaron, ahová elföldelték a szerencsétlenül járt gyerekeket – a kutatások eddig legalább 506 hasonló tömegsírt tártak fel a két országban.
A szülőknek és rokonoknak tilos volt érintkezniük, kapcsolatot tartaniuk a nebulókkal – magyarázza Mary Anette Pember, az Atlantic újságírója, akinek édesanyja egy bentlakásos indián iskola diákja volt –, nehogy véletlenül „visszafertőzzék beléjük” a gondosan kiölt őslakos kultúrát. A legtöbb család táviratban értesült gyerekük haláláról, akit addigra már régen eltemettek az egyik tömegsírba, így esélyük sem volt hazaszállíttatni földi maradványait.
Nem csak a gyerekeket, a felnőtteket is szigorú intézkedésekkel sújtotta a kormány: 1883-ban az amerikai vallási életet szabályozó törvény kimondta, hogy tilos bárminemű pogány szertartás lefolytatása, vagyis az indián hagyományokat, vallási táncokat és szertartásokat, a törzsi varázslók, orvosságos emberek működését illegálissá tették, és súlyos szankciókkal büntették a rendelkezést megszegőket. A szabály egészen 1978-ig életben volt, az erőszakos asszimiláció következtében teljes generációk nőttek fel úgy, hogy fogalmuk sem volt őseik hagyományairól, nyelvéről és szokásairól – az így keletkezett kulturális veszteség a szakértők szerint felbecsülhetetlen.
Amerika máig sem nézett igazán szembe a múlttal
Idővel a bentlakásos iskolák egykori tanulói, hozzátartozóik és leszármazottaik egyre nyíltabban és hangosabban követelték, hogy a kormányok ismerjék el az intézmények által okozott súlyos károkat – 2007 és 2015 között a kanadai kormány 72 millió dollárral támogatott egy bizottságot, melynek feladata a tragikus események felkutatása, feldolgozása és széles körű megismertetése volt: munkájuk során törzsről törzse járva 6500 érintettet interjúvoltak meg, és tették közzé élettörténetét, elbeszéléseit. A bizottság kérvényezte, hogy a kormány hozzon létre programot a jeltelen sírban nyugvó diákok holttestének azonosítására, a kezdeményezés azonban – amely a becslések szerint másfél milliárd dollárt emésztett volna fel – elutasításra talált.
Az Egyesült Államok szenátusa 2009-ben, Barack Obama elnöksége alatt hivatalosan bocsánatot kért az őslakosoktól, és beismerte a szövetségi kormány által ellenük elkövetett bűnöket, puszta szavaknál több viszont azóta sem történt az ügyben, soha semmilyen vizsgálatot nem rendeltek el a tragédiák mélyebb megismerése és a bűnösök felelősségre vonásának érdekében. Tavaly szeptemberben Deb Haaland őslakos származású belügyminiszter és Elizabeth Warren demokrata párti szenátor benyújtottak egy törvénytervezetet az indián iskolákban elkövetett bűnöket kivizsgáló bizottság felállításáról, a képviselők azonban leszavazták kezdeményezésüket.
