18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Szinte meztelenül, vadállatok között, cirkuszban mutogatták megtermett feneke miatt a Hottentotta Vénuszt

Különleges testi adottságai miatt cirkuszi attrakcióként, pikáns kuriózumként mutogatták a kora 19. századi Európában a Hottentotta Vénusz névre keresztelt Sarah Baartmant: a zsírfarúságban szenvedő, az átlagosnál jóval megtermettebb idomokkal rendelkező dél-afrikai nőt rövid élete során folyamatosan megvetették, kigúnyolták, halála után pedig rasszista áltudományos „elméletek” célkeresztjébe került.

Rabszolgából cirkuszi attrakcióvá vált

Sarah Bartmaan, más néven Saartjie pontos születési dátuma nem ismert, valószínűleg 1789-ben látta meg a napvilágot az akkoriban holland uralom alá tartozó Keleti-Fokföldön (ma a Dél-Afrikai Köztársaság tartománya), a gyarmatosítók által hottentottának („dadogónak”) elnevezett koikoi népcsoport tagjaként. A kislány még csecsemőkorában elvesztette édesanyját, marhapásztor édesapjával pedig néhány évvel később busmanok végeztek – az árvaságra jutott Sarah fehér telepesek farmjain dolgozott, kamaszként pedig hozzáment egy saját törzséből származó férfihoz, akit azonban egy heves vita során halálos késdöfés ért.

Korabeli angol karikatúra
Korabeli angol karikatúraWikimedia Commons

A megözvegyült kamasz lányt a sors egy felszabadított rabszolgából lett földműves-kereskedővel, Peter Cesarsszal hozta össze, akinek unszolására Fokvárosba költözött – a források eltérően vélekednek azt illetően, Sarah-nak mekkora beleszólása volt a dologba –, ahol cselédként szolgált gazdag fehér családoknál, majd egy kórházban lett ápoló. Itt figyelt fel rá egy skót katonaorvos, Alexander Dunlop, aki mellékállásban afrikai állatokat és testi adottságaik vagy valamilyen különleges tehetségük miatt egyedinek számító bennszülötteket szállított Európába, hogy ott attrakcióként szolgáljanak az egzotikumra éhes közönség számára.

Dunlop kiváló lehetőséget látott a steatopygia, vagyis zsírfarúságként ismert betegség miatt abnormálisan megtermett fenékkel rendelkező, minden porcikájából vadregényes erotikát sugárzó színes bőrű nőben és átvette Sarah „tulajdonjogát” Cesarstól, majd meggyőzte őt, hogy az öreg kontinensen sokkal jobb lehetőségek várnak rá, mint odahaza. Az élelmes, számító orvos szerződést íratott „kliensével”, melyben kikötötte, hogy Sarah cselédmunkára utazik Londonba, de másodállásban „szórakoztatási célokat” is ellát majd, az ebből származó bevételek egy része őt illeti, öt év után pedig visszatérhet Dél-Afrikába – azonban, mivel a nő nagy valószínűség szerint sem írni, sem olvasni nem tudott, fogalma sem volt róla, milyen feltételekkel vállalta a „megbízást”.

Elbukták a pert a kiszabadításáért küzdő aktivisták

Sarah 1810 körül, Dunlop és korábbi gazdájának testvére, Hendrik Cesars társaságában érkezett a brit fővárosba, ahol kenyéradói óriási hírverést csaptak a Hottentotta Vénusznak elkeresztelt, az ember és az állatvilág közötti hiányzó láncszemként reklámozott bizarr szépség körül. A bennszülött asszonyt egy szál ágyékkötőben, gyakran vadállatokkal együtt mutogatták cirkuszi műsorokban, vagyonos emberek magánpartijain, vidámparkokban, múzeumokban és más helyeken, miközben a felajzott közönség – melynek tagjai egy schillinget fizettek, hogy láthassák a „műsort” – gúnyolta és kinevette őt.

A Hottentotta Vénusz akkora siker lett, hogy Sarah Anglia és a kontinens más részein is gyakran megfordult, Írországban, Belgiumban és Franciaországban is meghökkenéssel vegyes megvetéssel fogadta őt a publikum. A borzalmas körülmények között, kvázi cirkuszi állatként tartott „torzszülött” híre a rabszolgák és bennszülöttek jogaiért harcoló aktivistákhoz is eljutott, akik a rabszolgaságot Nagy-Britannia területén betiltó 1807-es törvényre hivatkozva pert indítottak a megmentéséért, Sarah gazdái azonban az említett szerződést hozták fel bizonyítékként rá, hogy az asszony önszántából dolgozik nekik. A bíróság Sarah-t is kifaggatta, aki elmondta, hogy valóban saját akaratából jött Londonba, semmilyen szexuális vagy testi erőszak nem érte munkáltatói részéről, és tökéletesen tisztában van foglalkoztatása feltételeivel – ezzel az ügy minden további vita nélkül lezárult.

Nem engedte meztelenül lefesteni magát

Kenyéradói idővel mégis továbbadtak az afrikai Vénuszon, Sarah 1814-ben Franciaországba került, ahol egy kétes hírű állatidomár, Jean Riaux lett az új gazdája: Riaux, akire nem vonatkoztak az Angliában hatályos, rabszolgaságot tiltó törvények, a korábbiaknál is jóval kegyetlenebbül bánt az asszonnyal, Párizs-szerte mutogatta őt a jól fizető közönségnek. Sarah nemcsak a szórakozni vágyó publikum, de a tudóskörök figyelmét is felkeltette, akik elsősorban arra voltak kíváncsiak, vajon a korábban Afrikában megfigyelt koikoi nőkhöz hasonlóan ő is különösen hosszúkás szeméremajkakkal rendelkezik-e.

19. századi anatómiai ábrázolás a Hottentotta Vénuszról
19. századi anatómiai ábrázolás a Hottentotta VénuszrólPictures from History / Getty Images Hungary

Tudományos célból több egész alakos portré is készült ekkoriban a Hottentotta Vénuszról: annak ellenére, hogy a művészek meztelenül akarták lefesteni őt, Sarah még pénzért sem volt hajlandó aktmodellt állni, az ágyékán minden alkalommal egy aprócska ruhadarabot viselt. A folyamatos megpróbáltatásokon átesett, egyesek szerint súlyos alkoholproblémákkal küzdő bennszülött nő végül sohasem térhetett haza Afrikába: 1815. december 29-én, mindössze 26 évesen hunyt el Párizsban, himlő következtében (egyesek viszont azt gyanítják, szifilisz vagy tüdőgyulladás végezhetett vele).

Múzeumban mutogatták a csontvázát

Halála után Sarah legalább akkora szenzáció maradt, mint életében volt: orvosok és tudósok többször is alaposan megvizsgálták földi maradványait, és – a kor kolonialista, rasszista felfogásának megfelelően – arra a következtetésre jutottak, hogy azok számos majomszerű tulajdonságot mutatnak, bizonyítva az afrikai népek alacsonyabbrendűségét, félállati mivoltát az európai fehér rasszal szemben. A valóságban ezzel szemben többen, akik ismerték, értelmes, csendes személyiségként írták le a tragikus sorsú asszonyt, aki kiváló arcmemóriával rendelkezett, és anyanyelve mellett hollandul, angolul és franciául is folyékonyan beszélt.

Sarah csontvázát egészen 1974-ig a párizsi természettudományi múzeum összehasonlító anatómiai részlegének nagytermében tekinthették meg a látogatók, más „torzszülöttek” maradványaival együtt. Az 1990-es években az apartheid alól felszabadult Dél-Afrika kormánya folyamatos nyomásgyakorlással próbálta elérni, hogy a francia kormány kiadja számukra a csontokat: igyekezetüknek hála 2002-ben Sarah földi maradványai végre hazakerülhettek, és az egykori Hottentotta Vénusz megkaphatta a neki kijáró végtisztességet. Az asszony szülőhelyének közelében, a Gamtoos folyó partján, Port Elisabethtől 70 kilométerre térhetett örök nyugalomra.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek