Tények és tévhitek: tényleg attól rettegtek őseink, hogy 1000-ben eljön a világvége?

GettyImages-173835865

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

A világvégével kapcsolatban több száz teória látott már napvilágot az idők során – elég csak a legutóbbi, 2012-es őrületre gondolnunk. Az egyik ismert történet szerint a 10. század utolsó évtizedében általános pánik uralkodott el a keresztény világon, zavargások törtek ki, sokan bűnbocsánatért esedezve elajándékozták vagyonukat és zarándokutakra indultak, ugyanis azt hitték, a Krisztus születése utáni 1000. évben eljön az apokalipszis. De tényleg ennyire hittek a közelgő világvégében a középkori népek?

A modern történészek szerint a világvégével kapcsolatos pánik legendája a reneszánsz idején született meg azzal a céllal, hogy a humanisták minél sötétebbnek és elmaradottabbnak állíthassák be a középkort. Később a felvilágosodás és a romantika szerzői átvették ezeket a „megállapításokat”, hiszen ők is hasonló nézeteket vallottak, különösen az egyházzal szemben tápláltak ellenséges érzelmeket. Jules Michelet 19. századi francia történész szerint „a középkorban általános volt a meggyőződés, hogy a világ a Megtestesülés 1000. évében véget ér” – idézi Hahner Péter történelmi tévhitekről írt könyvében.

Való igaz, hogy számos teológus, köztük a Szent Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter pápa is azt jósolta, az első millennium idején biztosan sor kerül az ítélet napjára és Krisztus második eljövetelére, a köznépnek azonban fogalma sem volt róla, hogy hamarosan új évezred kezdődik. Kizárólag az írástudók, a művelt egyházi személyek kiváltságos kasztja lehetett tisztában ezzel, de ők sem egységesen számolták az időt: egyes kolostorokban május 1-jét tekintették az új év első napjának, máshol a karácsonyt, a húsvétot, vagy éppen az angyali üdvözlet napját jelölték meg. Sőt, a keresztény időszámítást sem alkalmazták mindenhol egységesen, keleten például csak a következő században kezdték bevezetni.

A többség a királyok uralkodása szerint mérte az évek múlását, azaz az uralkodó trónra lépésétől eltelt idő szerint keltezték az iratokat. A nép körében tapasztalható általános nyugtalanság, pánik és világvége-félelem inkább a járványok, az éhínségek és a háborúk számlájára írható, mintsem a naptárral hozható összefüggésbe. 1000 táján inkább az újrakezdés, a fellélegzés hangulata számított általánosnak Nyugat-Európában – írja Hahner. Véget értek a nagy inváziók, nem kellett már a normannoktól, a szaracénoktól vagy épp a kalandozó magyaroktól tartani, háromszáz éve nem volt pestisjárvány, a lakosság a korábbiakhoz képest viszonylag nyugodtabb hangulatban élhette a mindennapokat.

Az egyházi bölcsek Krisztus mennybemenetelének ezredik évfordulóján, 1033-ban ismét megjósolták, hogy eljön a világvége, de kevésbé az évforduló, inkább egy napfogyatkozás miatt tartottak ettől, ami akkoriban különösen rossz óment jelentett. Az apokalipszis természetesen nem következett be, sem 1033-ban, sem 2012 decemberében.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.

Megjelent Mentes Anyu legújabb szakácskönyve!

 

„Inzulinrezisztenseknek és mentesen táplálkozóknak főzni nagy kihívás. Ebben nyújt segítséget Nemes Dóra, a Mentes Anyu megálmodója. 
Legújabb szakácskönyvében minden étkezésre és alkalomra található szuper könnyű, mentes fogás. A receptek nemcsak kipróbáltak, de minden étel tápértéke (kalória, szénhidrát, zsír, fehérje) pontosan, adagokra ki van számolva.

Mentes Anyu szakácskönyve 2 ide kattintva már rendelhető!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra