Beszélgetések a filozófussal: Meg lehet tanulni látni a szépet?

beszélgetések cover4

Beszélgetések a filozófussal című cikksorozatunk negyedik részében a szépséget vizsgáljuk Török-Szabó Balázzsal.

A szépség mindig is fontos volt az emberek számára. Ha tehetjük, igyekszünk szép dolgokkal körülvenni magunkat, törekszünk mi magunk is szépek lenni, és amit szépnek látunk, afelé vonzódunk is. De vajon miért tekintünk valamit szépnek vagy nem szépnek? Mennyire határoz meg bennünket a szépség? És egyáltalán: micsoda a szépség valójában? Egy újabb izgalmas téma, egy újabb izgalmas beszélgetés Török-Szabó Balázs filozófussal.

Immanuel Kant szóba került már köztünk korábban, tőle származik az az idézet, amit talán sokan ismernek is: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ebből az következik, hogy amiben valamilyen érdekünk van, az nem is tekinthető szépnek?

Ennél azért jóval összetettebb a helyzet. Ez az egyetlen mondat, kiragadva egy szinte egész életen át tartó munka eredményéből, egy hatalmas és összefüggő életműből – aminek ráadásul történeti előzményei is vannak –, nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen megragadható volna.

Pedig számtalan idézetgyűjteményben, cikkben, művészettörténettel foglalkozó írásban szerepel. Lehetséges, hogy nem pont azt jelenti, amit elsőre gondolunk, és sokan félreértelmezik?

Könnyen előfordulhat, hiszen ha leegyszerűsítünk és leválasztunk egy-egy gondolatot a gondolatmenetből, az könnyen elveszítheti az eredeti jelentését és attól eltérő értelmezésekhez vezethet. Óriási különbség van aközött, hogy értünk vagy hogy értelmezünk valamit. Anélkül, hogy ebbe mélyebben belemennénk, röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy amikor értelmezünk, akkor a saját meglévő ismereteink és véleményeink rendszerébe próbáljuk meg beilleszteni az adott dolgot, függetlenül attól, hogy az mit jelent valójában. Amikor pedig megértünk valamit, a tényleges jelentésével kerülünk kapcsolatba, ebben az esetben végigkövetjük azt, ahogy az odáig vezető gondolatsor felépül, összefüggéseiben igyekszünk azt látni. Minél összetettebb, hosszabb és több előzményre épül egy gondolatmenet, annál könnyebb tévútra menni és félreértelmezni. Kant esetében pedig meglehetősen kiterjedt előzményekkel rendelkező, összetett gondolatmenetekről beszélünk, és gyakran még a filozófusoknak is nehézséget okoz, hogy mindezt egyben átlássák és értsék. Éppen ezért ha valakit mélyebben érdekel például a szépség témaköre, nem feltétlenül Kantot javasolnám kezdésnek.

Ezért is érdemes egyébként akár történeti távlatból is megvizsgálni bizonyos témákat, hogy folyamatában követhessük le, honnan indult a gondolkodás velük kapcsolatban, és megérthessük, hol tartunk ebben a folyamatban, miért pont azt gondoljuk, amit gondolunk.

Most már nagyon kíváncsi vagyok rá, mit jelenthet valójában Kant állítása. Segítenél, hogy merre érdemes elindulni, ha meg akarjuk érteni?

Ez a gondolat Az ítélőerő kritikájában szerepel, amely Kant három kritikai műve közül a harmadik. Maga a mondat, az összefüggés több helyen is előfordul a könyvben, hiszen az ítéletet, az ítélőerőt – ahogy magának a szépségnek a kérdését is – számos oldalról megközelíti, hogy általános következtetésekre jusson. Szerepel többek között a szép és az erkölcsi jó összehasonlításában, de ott is, ahol felsorolja, hogy maga az ízlésítélet milyen mozzanatokból áll. Utóbbi felsorolásban a következő mozzanatok szerepelnek: szép az, ami érdek nélkül tetszik, ami fogalom nélkül általánosan, ami cél nélküli célszerűségében tetszik, és ami szükségszerűen tetszik, anélkül, hogy volna objektív alapja. Mint ahogy már ebből is látszik, Kant a szépséget nem abban az értelemben használta, ahogy azt ma a hétköznapokban megszoktuk és használjuk. Nála a megismeréssel van szoros kapcsolatban, mégpedig – nagyon leegyszerűsítve – olyanformán, hogy a szép tárgyak a megismerőképességeinkre hatnak, úgy, hogy segítenek összhangot létrehozni e képességeink között.

Ez tényleg nem annyira egyszerű, mint ahogy elsőre gondoltam. Na de, tanulva a legutóbbi alkalomból, ezúttal igyekszem konkrétabban meghatározni azt, amiről kérdezni szeretnék, mert gondolom, ha azt kérném, hogy a szépségről beszélgessünk, azzal nem szűkíteném le nagyon a tárgyat...

Ahogy a legutóbbi alkalommal az etika nagyon széles témakörébe mentünk bele, ezzel most a filozófiának egy másik ugyanilyen hatalmas és szerteágazó területére, az esztétikára nyitunk ajtót. És ha Kant is szóba került, akkor még annál is többre.

Az esztétika az, ami a művészetekkel is foglalkozik?

Idetartoznak a művészetek is, igen, bár kifejezetten a művészettel egy külön terület, a művészetfilozófia foglalkozik. Ez az esztétikából nőtte ki magát, annak egy ágaként fogható fel, és kimondottan a művészetet, az alkotások létrejöttét, működését, hatását vizsgálja. Művészetfilozófiai szempontból kevésbé lényeges az, hogy valami szép, vagy nem, inkább azzal foglalkozik, hogy valami művészet-e, vagy sem.

Törekszem a pontosításra. Először is az érdekelne, hogy mennyiben változott az idők során az, hogy mit tartottak az emberek szépnek.

Ha most a szépségideál változásaira kérdezel rá, akkor azt javasolnám, hogy tegyünk még egy lépést hátrafelé. Ugyanis nemcsak a szépség tárgyáról, hanem a szépség lényegéről is mást gondoltak a különböző korokban. Vagyis nemcsak az változott, hogy mit tekintettek szépnek, hanem az is, hogy a szépség maga micsoda.

Ez izgalmasnak hangzik, mesélnél erről egy kicsit?

Igen, természetesen. Bár ezzel is hasonló helyzetbe hozol, mint a többi nagy témával, amibe belefogtunk: egy válaszba beletömöríteni szinte lehetetlen úgy, hogy érthető is legyen, de nézzük meg, talán egy rövid áttekintést tudok adni róla.

Az esztétika elnevezése is ógörög eredetű: az aesztheszisz szóból származik, ami elsősorban érzékelést jelent, az esztétika tehát nem más, mint az érzékkel, érzékeléssel foglalkozó tudomány. Története az emberrel valahol egyidős, annak ellenére, hogy csak a 18. századtól lett önálló ága a filozófiának. A tárgya elsősorban a szépség és annak érzékelése, legyen az természeti, művészeti vagy más megjelenési formája a szépnek.

Az ókori görögök a szépséget nemcsak fizikailag érzékelhető dolgokra vonatkoztatták, hanem gondolatokra, vágyakra, tettekre, akár a jellemre is
Az ókori görögök a szépséget nemcsak fizikailag érzékelhető dolgokra vonatkoztatták, hanem gondolatokra, vágyakra, tettekre, akár a jellemre isMan_Half-tube

Az antik Görögországban a szépségnek sokkal tágabb jelentése volt annál, mint ahogy most használjuk. Nem csupán fizikailag érzékelhető dolgokra vonatkoztatták, mint a külsőségek, a színek, formák, hangok, hanem gondolatokra, vágyakra, tettekre, akár a jellemre is értették. Jelentése a szépnek nevezett dolog hasznosságára is vonatkozhatott, Szókratész például – ha hihetünk Platónnak, aki Szókratész gondolatait életre keltette – megkülönböztette azt a fajta szépet, amit arányosságnak nevezhetünk, és azt, hogy valami alkalmas a célja elérésére. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ez a nézet mennyire van jelen a napjainkban. Ha valami tetszik nekünk, figyelembe vesszük-e a célszerűségét. A másik, hogy a kor több filozófusánál, de különösképpen Platónnál a szép fogalma összeolvad a jóval: az ideális az, ha a kettő együtt van jelen, akár az emberben, akár a valóság bármely másik részében. Külön szó jelölte az erkölcsösség és a szép testi megjelenés összekapcsolását, a „szépséggel párosult kiválóságot”: ezt kalokagáthiának hívták.

Érdekesség, hogy a művészetet egészen sokáig másolásként fogták fel. Platón úgy tartotta, hogy minden természeti dolog, ami létezik, az ideáknak, eszméknek az utánzata, és ha valaki ezeket ábrázolja, az utánzatot utánozza, ezáltal pedig messzebb kerül az ideák valódiságától. Ha valaki például az erényekről ír verset, az is csupán utánzója az erényeknek. Emiatt Platón nem is tartotta nagyra a művészetet. Arisztotelész ugyancsak utánzásnak tekintette a művészeteket, de nem bírálta azokat, sőt bizonyos szempontból hasznosnak is tartotta, mert az ember a művészeten keresztül képes arra, hogy általános dolgokról beszéljen, de egyedi módon ragadja meg és fejezze ki azokat.

Később, a középkorban, ahogy más gondolatok esetében is láttuk már, az ókori megközelítést vitték tovább. A világ szépsége Isten szépsége, a Teremtő tökéletessége jelenik meg minden teremtményének szépségében.

És a szépség fogalma hogyan befolyásolta azt, hogy mit tekintettek egy-egy korban szépnek, hogy mi volt a szépségideál?

Nehéz megmondani, de annak idején, ha volt is egy-egy korszaknak vagy területnek általános és valamennyire egységes elképzelése arról, hogy mi a szép, az valószínűleg nem azon alapult, hogy kinek mi tetszett, mint ahogy ma alakítjuk a szépségfogalmunkat. Még elég sokáig, egészen a felvilágosodás koráig eltartott, mire egyáltalán felmerült a gondolkodásban, hogy a szépet az egyén felől is meg lehet közelíteni. Egészen addig inkább a világhoz tartozó általános jelenséget értettek alatta, aminek törekedhetünk az élvezetére, a másolására, kifejezésére, és akár a meglátására is. Így az ideálok az általános szép fogalmának megtestesítői voltak, elsősorban a művészeteken keresztül. Ahogy a szép fogalma változott, annak megfelelően változtak a szépségideálok is, az ókortól egészen napjainkig.

Az akkor fontos különbség a mai gondolkodásunkhoz képest, hogy a szépséget magát általánosnak tekintették, ma pedig inkább az az elterjedt nézet, hogy mindenki maga dönti el, vagyis ízlés kérdése, ki mit tart szépnek és mit nem.

Lehet mondani, igen. Ez utóbbi nézet, ha nem is pont ebben a formában, de a felvilágosodástól kezdett el terjedni. A másik fontos különbség, hogy nagyon sokáig összetartozott az etika és az esztétika, összeforrt a jó a széppel.

Feltételezem, ezt nem úgy kell érteni, hogy ami szép, az jó is, vagyis ami nekem tetszik, az biztosan helyes is.

Nem egészen. Inkább fordítva: ami erkölcsileg helyes, ami jó, az tud vonzó lenni. Ilyen módon lehet mondjuk szép egy tett, ha azt valaki egy érték mentén teszi, még egy matematikai levezetés is, ha az helyes eredményre vezet. De érdemes lehet elgondolkodni azon, amit mondasz, hogy a jó és a szép napjainkban mennyire olvad össze a gondolkodásunkban, teszünk-e különbséget köztük, egyáltalán van-e jelentése, milyen jelentése van számunkra annak, ha valamit szépnek tartunk.

Most azon is elgondolkodtam, hogy amikor a közösségi médiában rányomjuk valamire a „tetszik” gombot, vajon amögött van-e bármilyen esztétikai vagy etikai megfontolás, vagy legtöbbször csupán reflexszerű mozdulatról van-e szó... Viszont az eddigiek alapján mondhatjuk azt, hogy ha valami szép, az nem is feltétlenül a külseje miatt szép, hanem lehet, hogy inkább a belső, morális tartalma miatt?

Igen, mondhatjuk ezt is. Amit helyesnek ítélünk, azt általában szépnek is látjuk. Aminek van morális tartalma, abban nemcsak azt tudjuk meglátni, ahogy megnyilvánul, vagyis amit az érzékszerveinken keresztül érzékelünk belőle, hanem megláthatunk valamit abból az útból is, ahogy létrejött, ahogy létrehozták, abból, amit tartalmaz. Ilyen értelemben lehet mondani, hogy a szépség belülről fakad.

És arra van-e mód, hogy valahogyan fejlesszük a szépérzékünket? Meg lehet tanulni látni a szépet?

El lehet indulni onnan, hogy megvizsgáljuk, mások gondolatai a szépségről mit indítanak el bennünk, és elindulhatunk onnan is, hogy megnézzük, mi magunk hogyan érzékelünk, és hogyan tapasztaljuk a szépet. Mindkét irányban rengeteg érdekes dolgot találhatunk saját magunkkal kapcsolatban.

Azt tudjuk, hogy sokan foglalkoztak a szépséggel, a legtöbb gondolkodó vizsgálta, figyelmet fordított rá, szóval rengeteg ismeret fellelhető ezzel kapcsolatban. Arról, hogy mit tartunk ösztönösen szépnek, hogy vajon a megfelelő arányokban, a rendezettségben, a harmóniában vagy valami egészen másban keresendő-e a szépség kulcsa, arról is, hogy a művészettel milyen kapcsolata van, és így tovább. Ezeket érdemes lehet feltérképezni, már csak azért is, mert a korábbi gondolati áramlatok valószínűleg fellelhetők a mi gondolkodásunkban is valamilyen formában, és ha ezeket felismerjük, fejlődhetünk általa.

Ha pedig abból indulunk ki, hogy a szépség mögött belső tartalmat feltételezünk, annak meglátása ugyancsak fejleszthető. A saját belső működésünkön, a gondolkodásunkon, a hozzáállásunkon, az értékrendünkön képesek vagyunk dolgozni, ezeket képesek vagyunk megérteni, vizsgálni és fejleszteni az értelmünknél fogva. Ha ez így van, akkor pedig valószínűleg képesek vagyunk azt az érzékünket is fejleszteni, amivel meglátjuk valamiben az értéket, a helyest, a jót, a belefektetett energiát, munkát és rendezést, az alkotást. Ha megtanuljuk ezt látni, úgy képesek lehetünk meglátni a szépet tulajdonképpen mindenben.

Ha érdekel a filozófia, olvasd el sorozatunk többi részét is!

  1. Mi minden hat a gondolkodásunkra? 
  2. Kötelesek vagyunk-e fejlődni, és ettől boldogabbak leszünk-e?
  3. Adjunk szabályokat magunknak, vagy majd csak lesz valahogy? 
Oszd meg másokkal is!
Mustra