Egyáltalán kit nevezünk éhezőnek? Azt az embert, aki – legyen felnőtt vagy gyerek – kórosan alultáplált. Mellettük azonban azok száma, akik nem jutnak elég mennyiségű és minőségű kalóriához, milliárdosra tehető. Ők sem azon gondolkodnak a boltban, hogy biolisztet vegyenek-e, vagy mikor ugranak be egy gyorsétterembe, hanem egyszerűen nincsenek eszközeik arra, hogy eleget egyenek. Ám amíg nem fogynak le annyira, hogy kórosan alultápláltak legyenek, addig nem kerülnek át abba a kategóriába. De ha – logikus érveléssel – a két tábort egyesítjük, akkor kiderül, hogy a bolygó népességnek jelentős százaléka, nagyjából kétmilliárd ember legalább időnként éhezik.
A legtöbb alultáplált embert Ázsiában találjuk, őket követi Afrika, harmadikként pedig Latin-Amerika népessége. Százalékos arányban nézve azonban Afrika lakói közül éheznek a legtöbben, minden ötödik ember kórosan sovány. A koronavírus tovább rontott a helyzeten, 2021. decemberi adatok szerint csak Európában és Közép-Ázsiában 14 millióval több ember éhezett, mint korábban. Valamit tehát tennünk kell. Az első érv, ami az eszünkbe jut, általában az, hogy tegyük olcsóbbá az élelmiszereket. Így többen jutnak hozzá a tápanyagokhoz és kevesebben éheznek majd. Csakhogy, ahogy arra az Independent rámutatott, a helyzet korántsem ilyen egyszerű.
Az igazán tápláló élelmiszer nehezen hozzáférhető
Az ENSZ elhatározása, amely szerint 2030-ra felszámolja, vagy legalábbis jelentősen csökkenti az éhezést a világon, egyre elérhetetlenebb álomnak tűnik. Ugyanis csak az árak leszállításával nem érünk el sikert. Ráadásul általában azok az élelmiszerek a legolcsóbbak, amelyek a legegészségtelenebbek. Ha megnézzük, a boltokban a fehér kenyér, az alacsony zsírtartalmú tej, a magas cukortartalmú ételek azok, amelyek alacsony áron elérhetők. Ha vegyszerektől mentes zöldséget, antibiotikum-mentes húst vagy teljes kiőrlésű lisztet vásárolnánk, már sokkal mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlnunk.
A világ leggazdagabb szigete volt, most ott élnek a legkövérebbek
Aki éhezik, az örül bárminek – szokott erre érkezni az érv. Ugyanakkor a cél hosszú távon nem az, hogy elhízott vagy a vitaminhiány miatt betegséggel élő embereket „neveljünk”. Ahhoz, hogy valaki egészséges legyen, zöldségekhez, gyümölcsökhöz, és nem ultrafeldolgozott élelmiszerekhez kell jutnia. A kalória messze nem minden. A legjobb példa erre Nauru, a világ legkövérebb embereinek szigete. A 15 évnél idősebb emberek több mint 90 százaléka elhízott, miközben néhány évtizeddel ezelőtt teljesen normális testalkatú helyiek éltek a szigeten. Mi történt? A Csendes-óceán nyugati medencéjében fekvő szigeten elkezdtek foszfátot bányászni, amitől – amíg az el nem fogyott – extrém gazdag lett minden lakos. Ömleni kezdett befelé a pénz és a rengeteg importáru. A korábban halakkal, gyümölcsökkel táplálkozó helyiek rászoktak a feldolgozott élelmiszerekre, miközben a bányászat erősen károsította a tengeri életet, a mezőgazdaságot. Azaz mostanra kénytelenek sok készételt és konzervet importálni, aminek következtében az ország lakosságának 40%-a cukorbeteggé vált.
Az élelemhiány megoldása nehezebb, mint gondolnánk
Az éhezést tehát olyan módon kell megszüntetni, hogy az ne okozzon újabb egészségügyi problémákat. Ám azok, akik a globális szegénység jelenlegi szintjén, napi 1,90 dollárból, azaz nagyjából hatszáz forintból élnek, még a legoptimistább forgatókönyvek mellett sem tudnak hozzáférni az egészséges élelmiszerekhez. No de mennyibe kéne kerülniük ahhoz, hogy elérhetőek legyenek? A válasz itt sem csupán egy szám. Ha a gyümölcsök és zöldségek ára túl alacsony, akkor a gazdálkodók, akik termelik azt, nem tudnak megélni, ők is elszegényednek, és megint több éhező lesz. Ráadásul minél kevesebbet árulnak valamiből, az annál drágábbá válik. Ha magasan maradnak az árak, kevesek képesek hozzájutni a vitamindús növényekhez, azaz csak egy vagyonosabb réteg számára lesznek elérhetők. Ördögi kör.
Akkor mégis mi segít az éhezésen?
Ezen szakemberek hada dolgozik, addig is azonban kicsiben azt tehetjük, hogy igyekszünk magunk megtermelni a zöldségeket, gyümölcsöket, s a feleslegből adunk a rászorulóknak. Városi emberként az ezzel foglalkozó segélyszervezetek anyagi támogatása nyújt valódi megoldást. A pazarlás visszafogása és a húsevés mérséklése is előrébb visz a szakemberek szerint. Az az irány, amely szerint mesterségesen alacsonyan kell tartani a vitamindús ételek árát, azért vall kudarcot, mert a vízhiány, a szeszélyes időjárás, a gyorsan szaporodó kártevők miatt egyre drágább a növénytermesztés. A tömegtermelést segítő, nagy tételben vásárolt vegyszerek és műtrágya pedig szintén nem tesznek jót az egészségünknek.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
