dénes zsófia ady endre irodalom

1913 őszén Ady Endre a hűvösvölgyi Park Penzió vendégszeretetét élvezte. A költő a Lédával való szakítás után a levelezés tanúsága szerint egyszerre több nőnek is csapta a szelet. Rendszeresen levelezett – és feltételezhetően találkozgatott – Machlup Henrikné Zwack Micivel (őt verseiben Mylittának említi), a Nyanyucinak becézett Sándor Lászlónéval, egy Kicsinek szólított fiatal temesvári asszonnyal, továbbá ebből az időszakból ered Böhm Arankával, Karinthy későbbi feleségével való ismeretsége is. 

Ide, a Park Penzióba kopogott be hozzá 1913. november 21-én a Párizsból frissen hazaérkezett 28 éves újságírónő, Dénes Zsófia. Zsukát, ahogy gyerekkorából származó becenevén szólították, közös ismerősük, Balázs Béla invitálta a költőhöz. Adyt ágyban fekve találták, a szobát betöltötte „egy átcigarettázott éjszakának torkot kaparó, hideg füstje”. Zsuka kitárta az ablakot, megfeddte a költőt, amiért az nem vigyáz magára, és innentől az események felgyorsultak. Ady szeretett volna ismét találkozni az izgalmas, Párizsból érkezett nővel, de a kor illemszabályainak megfelelően Zsuka azt felelte: „Egyedül nem jöhetek magához.” Kapóra jött hát, hogy másnap a költő születésnapja volt: a baráti ünneplésre Zsuka is meghívást kapott. A 36. születésnapján Ady egész este Zsukának udvarolt, és ez megtette a hatását: a megismerkedésük utáni harmadik napon titokban eljegyezték egymást, és hamarosan megjelent a Becéző, simogató kezed című Ady-vers, „Andrea asszonynak” (Ady ezt a nevet adta Dénes Zsófiának) ajánlva. 

Korai özvegység

Ki is volt ez a fiatal özvegy, aki ilyen gyorsan felkeltette Ady érdeklődését? Dénes Zsófia 1885-ben született, édesapja folyam- és hegyszabályozó mérnök volt: nevéhez fűződik az Al-Duna szabályozásának befejezése a Vaskapunál és a Gellérthegy szikláinak felrobbantása a Duna-parton. (A Gellérthegyen emléktábla is őrzi Dénes Zsigmond nevét.) A család egy gellérthegyi villában lakott, Zsuka irodalmat és művészettörténetet hallgatott az egyetemen.

Húszéves korában beleszeretett Morzsányi Boháts Gézába, egy ígéretes jövő előtt álló banktisztviselőbe, de választottja tuberkulózisban szenvedett. A házasságot mindkét fél szülei mélységesen ellenezték, de a szerelmeseket nem lehetett szándékuktól eltántorítani. Azon a napon, amikor kitűzték az esküvőt, táviratot kaptak: Zsuka apja öngyilkosságot követett el. Az esküvőt ugyan egy hónap múlva megtartották, de az ifjú férj innentől kezdve szanatóriumokban kereste a gyógyulást, Zsuka pedig Párizsba utazott, festőművész unokatestvéréhez, Dénes Valériához. A Pesti Naplónak és a Világnak tudósított, férje halála után pedig édesanyjával együtt beutazta Normandiát. Itt megismerkedett egy dúsgazdag török orvossal, a török egészségügyi miniszter fiával. Cosma Cosma bej feleségül kérte, Zsuka pedig – állítólag anyai nyomásra – igent mondott neki.

Házasság helyett Párizs

Miután Ady eljegyezte, Dénes Zsófia visszaküldte az eljegyzési gyűrűt a bejnek, de azt a feltételt szabta a költőnek, hogy kezeltesse ki magát számtalan nyavalyájából. Ady viszont szeretett volna minél előbb megházasodni: maga ment el a főpolgármesteri hivatalba, hogy soron kívül adja össze őket Bárczy István polgármester. Amikor azonban Dénes Zsófia az iratait szerette volna magához venni, nem várt akadállyal szembesült. Mint kiderült, Bárczy társaságban elmesélte Ady furcsa kérését, és 

elviselhetetlennek tűnt számára, hogy leánya a tbc-s első férj után a köztudottan vérbajos Adyhoz menjen feleségül, A házasság tehát meghiúsult, Zsuka visszautazott Párizsba, Ady pedig befeküdt a János kórházba, ahonnan rövidesen testi-lelki ereje teljében távozott, és ismét élénk levelezésekbe bocsátkozott – többek között Boncza Bertával. Zsukával is, akárcsak korábban Lédával, versben tudatta, hogy részéről vége a kapcsolatnak: a Nyugat karácsonyi számában jelent meg Élet helyett órák című verse.

Menyasszonyból bizalmas barát

Dénes Zsófia azonban nem tűnt el a költő mellől. A három hétig tartó jegyesség átfordult barátságba, Ady szellemi társnak tekintette Zsukát, akinek elsők között számolt be Boncza Bertával tervezett házasságáról is: „Elhihetem, ha azt esküszi mindig-mindig, sőt jajgatva, hogy szeret? Szerethet engem egy húszéves leány? (…) Különös, pompás lyány, s mégis tanácsolj nekem, mit tegyek?” – kérdi „egyetlen, talán értő barátját, de asszonyát”, azaz Dénes Zsófiát. Zsukának nincs ellenvetése, ezt írja a költőnek: „Ha a lány akar jobban, mint te, akkor bízd magad reá. Ha meg akar ő szöktetni, szökj meg. Ha a feleséged akar lenni, vedd el. Mindent passzíve, kicsim…”

„Bájologva utálták egymást”

Ady és Csinszka esküvőjén természetesen Zsuka is jelen volt, és velük tartott az egybekelést követő héten is, amikor a barátaikat látogatták végig. Benedek István Ady Endre szerelmei és házassága című kötetében említi, hogy Ady egy idő után tapintatlanul Zsuka értésére próbálta adni, hogy ez mégiscsak túlzás. Ebből óriási veszekedés és sírás kerekedett. Csinszka és Dénes Zsófia között a továbbiakban sem felhőtlen a viszony, Benedek István szerint „bájologva utálták egymást”. Pedig Boncza Berta kezdetben nagyon igyekezett: „Zsukánkat egyre jobban érzem és szeretem, finom, ragyogó, tenni tudó asszony, és kedvem volna nagyon megölelni, belésimulni egy percre, hogy ott benne, a szerető, meleg szívébe is Veled egyesüljek, veled találkozzak” – írja egy Adynak szóló levelében 1914 augusztusában.

Élet helyett órák

1916-ban Zsuka feleségül ment az őt kitartóan ostromló Cosma bejhez, de a költő haláláig gyakori vendég volt Adyék Veres Pálné utcai lakásában. Ebben az időben tevékenyen részt vett a magyarországi baloldali mozgalmakban, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált a bejjel. 1925-ben, a bej halála után visszatért Magyarországra, és feleségül ment Nagy Andor újságíróhoz. Ő maga is újságíróként tevékenykedett, Csinszka halála után öt évvel pedig megjelentette rendkívül olvasmányos, ám kissé túlzottan is regényes színezetű visszaemlékezését, amelynek a címét Adytól kölcsönözte: Élet helyett órák. Vita tárgya, hogy mennyire hiteles ez a beszámoló, illetve az ezt követő kötetek. Dénes Zsófia ugyanis (a Csinszka által különösen nem kedvelt) Ady Lajosné visszaemlékezését is megírta. Az 1942-ben publikált Az ismeretlen Ady című könyvben „Ady Lajosné” a következőképpen emlékszik vissza az Ady és Csinszka házasságkötését követő kocsiútra: „Nagyokat hallgattunk, valami fojtogatta a torkunkat. Eszembe jutott, mennyire megszerettük Zsukát két évvel hamarább, mikor úgy indult, hogy ő lesz Endre felesége. (…) Én megszorítottam (Zsuka) kezét, és tisztán emlékszem, ezt mondtam: – Ennek nem így kellett volna történnie!” 

Nagy Andor, a férj 1943-ban meghalt, Zsuka egyedül vészelte át Budapest ostromát. A háború végén, 1945-ben hatvanéves, de az igazi irodalmi karrier még csak ezután következik. Lédáról írt könyve, az Akkor a hársak épp szerettek 1957-ben jelent meg, ebben Brüll Adél iskoláskori barátnőjénél, Fehér Dezsőné Breitner Jankánál vendégeskedve, a rendelkezésére bocsátott levelek és Fehérné visszaemlékezései alapján elevenítette fel Ady váradi éveit. Fehérné nem érte meg a könyv megjelenését, így nem tudjuk, hogy mennyi a valóságalapja a történeteknek. Dénes Zsófia ezt követően több könyvet is kiadott párizsi éveinek tapasztalatairól, hajdani barátairól, pályatársairól. Írt ifjúsági regényt Zrínyi Ilonáról, valamint az Adyról szóló kötetei is több kiadást megértek. Számtalan kitüntetést kapott: Tanácsköztársasági Emlékérmet; a Munka Érdemrend arany fokozatát; a Szocialista Hazáért Érdemérmet, József Attila-díjat, végül a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét. A hatvanas években, nyolcvanévesen feleségül ment a nálánál harminc évvel fiatalabb festőművészhez, Szalatnyay Józsefhez. Élete végéig aktív maradt szellemileg, 1987-ben, 102 éves korában hunyt el.