csigák szaporodás szerelmi élet

Romantikus légyott a természet lágy ölén és órákon át tartó szerelmeskedés: első ránézésre az éticsigák udvarlási és párzási szokásai kifejezetten vonzónak tűnhetnek. Mégse irigyeljük tőlük, hiszen szerelmi életük számtalan veszélynek és megoldásra váró problémának teszi ki őket. 

Veszélyek viharában

Az étcsigákat – hol máshol – a szabad ég alatt érhetjük tetten pásztorórájukon: az erdei avarban, egy napsütötte tisztáson, a kert zöldellő ágyásai között vagy éppen a terasz felforrósodott padlócsempéjén. Ez azonban közel sem a romantikáról, sokkal inkább a vakmerőségről szól, ugyanis a csigák párzás közben védtelenek a rájuk leselkedő ragadozóktól. 

Ráadásul egy meglehetősen hosszú, két-három órás procedúráról beszélünk. A csigák először óvatosan, egymás körül körözve mérik fel potenciális partnerüket, lehetőséget adva az esetleges visszavonulásra. Ha a szimpátia mégis kölcsönös, lassan megközelítik egymást, összeérintik csápjaikat, haslábaikat, és szerelmes ölelésben forrnak össze. 

David George Haskell amerikai biológus szerint mind az udvarlásuk, mind a közösülésük a jól koreografált diplomáciához hasonlatos. Hiszen hiába kétneműek, egyáltalán nem mindegy, hogy kit engednek közel magukhoz.

Micsoda nő ez a férfi

Az éticsiga (mint minden más csigafaj) hermafrodita állat, vagyis rendelkezik hím és női nemi szervvel, és képes mindkét fajta ivarsejt előállítására. A párzó egyedek egyszerre adnak át ondócsomagot egymásnak (amelyet a peterakásig párzótasakukban tárolnak) és termékenyülnek meg. 

Azonban míg a spermiumot korlátlan számban és könnyedén elő tudják állítani, addig petéket csak fáradságos munkával és korlátozott számban képesek termelni. Nem róhatjuk hát fel a csigáknak, hogy hosszas mérlegelés után döntik el, kiszemeltjük vagy udvarlójuk a legmegfelelőbb egyed-e arra, hogy utódaik nemzőjévé váljon. Ha egyikük tehát úgy dönt, nem szeretné elmélyíteni az alakulófélben lévő kapcsolatot, a beteg csigákéhoz hasonló szaggal és ivarszervei lezárásával adja ezt a másik tudtára. 

Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? 

A hermafroditizmus nem ritka jelenség az élővilágban. A növények nyolcvan százaléka kétivarú (például a dohány vagy az alma), néhányuk esetében (mint a búzánál és a zabnál) az önmegtermékenyítés is előfordul. A kétivarúság az állatok körében is gyakori. Joan Roughgarden stranfordi biológiaprofesszor azt állítja, ha eltekintünk a rovaroktól (az állatfajok 75 százalékától), azt fogjuk látni, hogy az állatvilág egyharmadát hermafrodita fajok képezik. 

Roughgarden teóriája szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a törzsfejlődés korai szakaszában kialakult, legelső állatok hímnősek voltak. Úgy képzeli, a hímek azokból a kétnemű állatokból fejlődtek ki, akik fajtársaik megtermékenyítésében remekeltek. Hatékonyságuk pedig lehetőséget adott más egyedeknek, hogy csak a tojások előállítására koncentráljanak, így válva nőstényekké. Roughgarden elmélete azonban még bizonyításra vár.

Ha tetszett a cikkünk, olvass bele sorozatunk előző részeibe is!