kínai kalóznő prostituált csen-ji sao

Elcsábította a kalózvezért, és megkapta a flotta felét

A későbbi rettegett kalózvezér 1775-ben, Si Jang néven látta meg a napvilágot a dél-kínai Kuangtung tartományban – gyerekkoráról, származásáról és szüleiről semmit sem tudunk, annyi azonban gyanítható, hogy nem nemesi, sőt, kifejezetten szegény családban nőhetett fel, ugyanis már kora tizenévesen Kanton városába került egy úszó bordélyházba, ahol prostituáltként segítette saját és családja megélhetését. Kínában akkoriban nem csupán törvényesnek, de megbecsült szakmának is számított a prostitúció; az örömlányok kifejezetten művelt, intelligens hölgyek voltak, akik gyakran az asztal alá itták férfi vendégeiket, és igen csinos összegeket rakhattak félre a gazdag kereskedők birtokában lévő bordélybárkákon – ennek dacára többségük (érthető módon) börtönként tekintett hivatására, melyből igen nehezen lehetett kiszabadulni.

Hasonlóképpen gondolkodott Si Jang is, aki idővel az egyik legkeresettebb kurtizánná vált Kantonban, kuncsaftjai között találunk katonatiszteket, gazdag kereskedőket, de a császári udvar kegyenceit is, őt azonban elsősorban az foglalkoztatta, miként tudja befolyásos kapcsolatait felhasználni a kitörés érdekében. A szerencse 1801-ben mosolygott rá, amikor megismerkedett a Vörös Lobogós Flotta névre hallgató kalózbanda vezérével, Csen-Jivel: szépségével és jól informáltságával gyorsan az ujja köré csavarta a tengeri haramiát, aki feleségül kérte őt; egyes források szerint ez úgy történt pontosan, hogy Csen-Ji embereivel rajtaütött a bordélyon, és zsákmányként kizárólag a csinos örömlányt követelte.

A pár konkrét házassági szerződést írt az esküvő előtt – nem tudni, vajon a szerelem vagy inkább üzleti érdekek vették rá erre a feleket –, melyben Csen-Ji 200 hajót és mintegy 20 ezer kalózt számláló flottája felét odaadta menyasszonyának, ezzel nemcsak hitvesévé, de birodalma második emberévé téve őt. Mindez kevésbé meglepő annak tükrében, hogy az ázsiai kalózok másként működtek, mint európai és amerikai társaik: a kalózkodás Kínában gyakran családi vállalkozásnak számított, a feleségek férjükkel együtt harcoltak, a hajókon pedig több generáció élt együtt, akik mindnyájan kivették a részüket az „üzletből”.

Férje halála után átvette az irányítást

Csen-Ji és Si Jang között a kezdetektől kiváló volt az összhang, közös ügyködésüknek hála a Vörös Flotta korábban sohasem látott létszámot és erőt ért el – 1804-re a teljes hajóhad már 400 járművet és legalább 60 ezer kalózt számlált –, minden idők legjelentősebb és leghalálosabb tengeri bűnszervezetévé vált. A titok a konföderációszerű felosztásban rejlett: a házaspár több más, kisebb-nagyobb kalózflottával egyesítve szövetséget hozott létre, melynek tagjai szorosabban, lazábban kapcsolódva egymáshoz közösen végzik tevékenységüket és osztoznak a javakon.

A sikeres kalózházasság és üzleti szövetség a férj halálával ért véget 1807-ben, amikor Csen-Ji tengeri vihar áldozatául esett, mások szerint Vietnámban gyilkolták meg, a kínai kalózok ugyanis szép hasznot húztak a szomszédos országban dúló polgárháború harcoló feleinek megsegítéséből. Si Jang azonnal magához ragadta a Vörös Flotta irányítását, és a Csen-Ji Sao, vagyis „Csen-Ji özvegye” nevet felvéve gondoskodott a töretlen folytatásról. Nem csak férje pótlását, saját utódlását és a dinasztia továbbélését is elintézte, összeházasodott ugyanis nevelt fiával, Csan Paóval, aki egyszerű halászfiúból lett a kalóz házaspár protezsáltja, és már Csen-Ji életében a feleség szeretője, nem meglepő tehát, hogy az özvegy őt tette meg tengeri birodalma alkirályának.

Kiváló taktikusnak és véreskezű vezetőnek ismerték

Igazi kalózkirálynővé emelkedve Csen-Ji Sao korlátlan hatalomra tett szert, nem csupán a Dél-kínai-tengeren parancsolt, de szülőhelye, Kuantong provincia is gyakorlatilag az ő kezében volt, az innen szedett védelmi pénzekből és a tengeri kereskedőhajók megvámolásából busás vagyonra tett szert. Uralma alatt a Vörös Flotta – a korabeli szemtanúk szerint – már 1000 nagyobb és 800 kisebb hajóból, valamint 80 ezer főből állt, ezzel minden idők legnagyobb kalózflottájának számít: összehasonlítva, az angol kalózlegenda, Sir Francis Drake fénykorában alig 200 hajó felett parancsolt.

A tengerek úrnőjének természetesen gyakran kellett hadat viselnie a hatalmát megtörni kívánó brit, portugál és kínai császári flottával szemben, kiterjedt kémhálózatának köszönhetően azonban szinte mindig jóval korábban értesült a támadásokról, és így képes volt sikeres védelmi taktikát kieszelni. A legenda szerint egy alkalommal a csata előtt kihirdette az ellene küldött kínai hajóhadnak, hogy megkíméli azok életét, akik átállnak az ő oldalára: a hírre 63 hajó dezertált, és csatlakozott teljes legénységével a kalózokhoz.

Csen-Ji Sao vaskézzel uralkodott flottája fölött, szigorú rendeletekkel szabályozta a kalózkodást: szinte minden kihágásért halálbüntetés járt, azonnal kivégezték például azt, aki ellenszegült a parancsnak, lopott a közös zsákmányból, engedély nélkül elhagyta a hajót, megerőszakolt egy foglyul ejtett nőt, sőt, még a házastársi hűtlenkedésért is élete árával fizetett az elkövető. A zsákmányt mindig bele kellett adni a közösbe, ezután az azt megszerző hajó 20 százalékot kapott belőle, a többit pedig igazságosan elosztották a flotta többi tagja között.

Előnyös feltételek mellett vonulhatott nyugdíjba

A kalózkirálynő rettegett uralma végül alig három évig tartott, a bukást egy túlságosan vakmerő akció hozta el számára: 1809 szeptemberében a Vörös Flotta megtámadta a portugálok egyik legjelentősebb kikötőjét, Makaót, azonban alaposan elszámították magukat a védelmi erők létszámát és kitartását illetően. A rövid zsákmányszerző portya három hónapig tartó ütközetsorozattá fajult, melynek során a portugálok tönkrevágták a kalózflotta jelentős részét, legalább 300 hajó és 30 ezer kalóz veszett oda a reménytelen küzdelemben.

A flotta jelentősen meggyengült, rengeteg vazallus otthagyta Csen-Ji Sao és Csan Pao birodalmát, és önálló bűnözői tevékenységre kezdett, a tengerek úrnője ezért úgy döntött, inkább szögre akasztja a kalózcsizmát, és nyugdíjba vonul. Sikerült egy előnyös megállapodást kötnie a kantoni kormányzóval, melyben megígérte, hogy feloszlatja a teljes flottáját, és minden kalóztevékenységgel felhagy, cserébe teljes amnesztiát, nemesi címet és 20 hajót kap a kormánytól – ígéretét betartva férjével Kantonban telepedtek le, ahol a közélettől távol maradva egy kaszinót és egy bordélyt üzemeltettek sikeresen, a párnak egy lánya is született.

Csan Pao 1822-ben a tengeren lelte halálát, az immár kétszeresen megözvegyült és vállalkozásaiból tetemes vagyonra szert tett Csen-Ji Sao viszont több mint 20 évvel túlélte őt: 1844-ben békésen, családja körében hunyt el 69 éves korában.