Valóság a legendák mögött
Először is tisztázzuk, hogy a középkorban boszorkány címkékkel felaggatott nők gyakran nemhogy gonoszak nem voltak – éppen ellenkezőleg: a közösségük megbecsült tagjaiként szolgáltak. A boszorkányok olyan nők voltak, akik az évszázadok alatt felhalmozott tudással rendelkeztek a gyógyításról és a természet erejének használatáról. Tehát, ha valaki a faluban megbetegedett vagy megsérült, inkább fordultak a boszorkányokhoz, aki sokszor inkább népgyógyító volt, hiszen a középkorban a mai értelemben vett orvos nem létezett.
Természetes praktikák és gyógyfüvek
A boszorkányok jól ismerték a környezetükben fellelhető gyógynövényeket, és ennek megfelelően is alkalmazták. Az akkoriban használt gyógyfüveket többnyire a mai napig is alkalmazzuk, mint például a kamillát nyugtató hatása miatt, az orbáncfüvet akkoriban lelki bajok kezelésére használták, míg napjainkban antidepresszáns hatású.
A boszorkányok leggyakoribb gyógymódjai közé tartoztak a főzetek, pakolások és kenőcsök. Bár ma már kissé furcsának tűnhet, hogy egy nő gyógynövényekből készített kenőcsöt egy seb kezelésére alkalmazott, a középkorban ez számított a legfejlettebb módszernek, amit ismert a közösség. És ez vezetett a „mágia” elterjedéséhez is: akkoriban a boszorkányok tudták csak enyhíteni a beteg fájdalmát, vagy megfékezni a betegséget, ám éppen ezért ruházták fel őket varázserővel. Pedig valójában csak a természet adta lehetőségeket használták ki.
A középkori alternatív orvoslás
Képzelj el egy középkori falut, ahol se orvosi rendelő, se gyógyszertár nincs a közelben! A közösség számára az egyetlen gyógyítók azok a boszorkányoknak nevezett asszonyok voltak, akik a természet erejéhez fordultak segítségért. Ezek a nők tudták, hogy mikor és hogyan kell a gyógynövényeket gyűjteni.
Tudásuk generációkon keresztül öröklődött tovább, és a helyi közösség gyakran életük egyik legfontosabb tagjaiként tisztelte őket.
Amellett, hogy a boszorkányok a betegségeket kezelték, bábaként is dolgoztak, segítettek a szüléseknél. Gyakran ők voltak azok, akik a női reproduktív egészséggel foglalkoztak, hiszen akkoriban az orvostudomány nem állt azon a fejlettségi szinten, hogy megfelelő orvosi segítséget nyújtson a nőknek. A boszorkányok sokszor egyedülálló tudással rendelkeztek, és a közösségben élők éppen ezért tisztelték – egészen addig, amíg meg nem jelent a boszorkányüldözések réme.
Miért váltak a boszorkányok céltáblává?
Amikor elkezdték alkalmazni az egyházi törvényeket, a társadalom számára ezek a nők hirtelen fenyegetővé váltak. De miért? A válasz részben a korabeli hatalmi struktúrákban rejlik:
a középkori Európában erős patriarchális rend uralkodott. Akkoriban a nőknek kevés beleszólása volt az életbe, különösen az egyházi, valamint a társadalmi normák által meghatározott világban.
A boszorkányok – akik saját tudással rendelkeztek – kvázi nem függtek az egyháztól, vagy a hivatalos orvosi rendszertől, ezáltal veszélyesnek tűntek a hatalom szemében.
Ezért vádolták meg a boszorkányokat
Ez a független női tudás, amivel a boszorkányok rendelkeztek, az egyház és a társadalom számára fenyegetésnek tűnt, hiszen tudásuk gyakran túlmutatott az emberek megszokott világképén. A boszorkányok által használt gyógynövényeket és természetes gyógyító módszereket sokan nem értették, és mágikusnak hitték – ami félelmet keltett a közösségben. Éppen ezért, amikor egy természeti csapás sújtotta a közösséget, vagy felütötte a fejét egy betegség, amit nem tudtak meggyógyítani, gyakran a boszorkányokat kiáltották ki bűnbaknak.
Ha valami nem sikerült, vagy ha valaki meghalt a gyógyítás ellenére, a hibát a boszorkányokra kenték.
Egy hatalmi harc része a boszorkányüldözés?
Európa-szerte számtalan nőt vádoltak meg boszorkánysággal, és közülük sokan halállal fizettek. A boszorkányüldözések legintenzívebb időszaka a 15. és 17. század közé tehető, amikor az üldözések sokszor nem a tényleges „varázslás” miatt történtek – hiszen valódi bizonyítékok sosem voltak –, hanem sokkal inkább hatalmi harcokról szóltak. A boszorkányok pedig kiszolgáltatott helyzetben voltak.
Az üldöztetés mögött gyakran féltékenység, politikai célok vagy hatalmi harcok álltak. Gyakorta keveredtek bele személyes ellentétek vagy konfliktusok, amelyek indítékként szolgáltak a vádakhoz.
Tehát ezek az asszonyok valójában a politikai és társadalmi rendszerek áldozatai voltak, nem pedig valódi boszorkányok.
Ezt tanulhattuk tőlük és a tetteikről
A boszorkányüldözések véget értek, ám a boszorkányok öröksége még ma is velünk él, hiszen ezek a nők, akikre a történelem olyan gyakran tekint gonosztevőkre – valójában az ősi tudás, a természetes gyógyítás és a függetlenség megtestesítői voltak. Éppen ezért fontos emlékeznünk arra is, hogy a boszorkány címke sokszor nem több mint egy társadalmi bélyeg, amit azokra a nőkre és asszonyokra aggattak, akik a kor szigorú patriarchális rendszeréből kilógtak.
Boszorkányok lakhelye volt, most mégis Budapest egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. Kíváncsi vagy a helyre? Olvasd el a cikkünket ide kattintva.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
