Drogfüggőként halt meg és tömegsírba temették a Disney legnépszerűbb gyereksztárját

GettyImages-140813483

1968 márciusában két fiú játék közben egy holttestre bukkant a New York-i East Village egyik elhagyatott, bontásra váró társasházában: az orvosszakértők megállapították, hogy az ismeretlen férfi heroinfüggő volt, és szívelégtelenség végzett vele. Azt azonban nem sejtették, hogy az anonim holttest, melyet tömegsírba temettek, a világ egykor talán legnépszerűbb gyereksztárjának földi maradványa volt – Bobby Driscoll, a Disney ünnepelt színészének története igazi álomgyári tragédia.

Hajvágásnak köszönheti a karrierjét

Az 1937-ben, az iowai Cedar Rapidsben született Robert Cletus Driscoll 5 éves volt, amikor családjával Los Angelesbe költöztek, szigetelőanyag-ügynök édesapja egészségét ugyanis legyengítette az azbeszt, ezért orvosa Kalifornia kedvező, napos időjárását javasolta gyógyírként. A kis Bobby kedves, szereplős arcával és csibészes karakterével elbűvölte a felnőtteket, köztük a család borbélyát, aki színész fia segítségével elintézte, hogy a fiút meghallgatásra hívják az MGM stúdióba egy készülő nagyjátékfilm, Az elveszett angyal egyik apró epizódszerepére – a próbafelvétel annyira sikeres volt, hogy Bobby több mint 40 riválisát kenterbe verve megkapta a kétperces szerepet, és még óvodásként bemutatkozhatott a filmvásznon.

Bobby Driscoll és Luana Patten Walt Disney társaságában, 1946-ban
Bobby Driscoll és Luana Patten Walt Disney társaságában, 1946-banPhotoQuest / Getty Images Hungary

Az elveszett angyalt követően az ifjú tehetség – akit ekkor már profi ügynök menedzselt – folyamatosan kapta az egyre nagyobb szerepeket, évente 3-4 filmben is felbukkant, az igazi áttörést azonban az jelentette, amikor 1946-ban felfigyelt rá a rajzfilmek koronázatlan királya, Walt Disney, és – első férfi színészként a Disney stúdió történetében – állandó szerződést ajánlott neki. Még ugyanabban az évben Driscoll eljátszhatta A Dél dala – Rémusz bácsi meséi című, hús-vér szereplőket és animációt vegyítő film egyik főszerepét.

A Joel Chandler Harris klasszikus mesekönyve nyomán készült alkotás napjainkban viták tárgya, ugyanis sokak szerint sértő, sztereotip módon ábrázolja a színes bőrű rabszolgák életét, és a Disney stúdió mondhatni, tagadja a létezését, a maga korában viszont kiemelkedő siker volt, két Oscart is nyert, így a 9 éves fiú a legnépszerűbb gyereksztárok sorába emelkedett. A Filmakadémia szavazói még azt is fontolgatták, hogy különleges Oscar-kategóriaként „legjobb gyerekszínészi alakítás” díjával honorálják Driscollt és filmbeli partnerét, Luana Pattent, ami ugyan végül nem történt meg, de a „Hollywood üdvöskéinek” keresztelt páros két évvel később, a Szívemnek oly kedves című családi filmben újra elkápráztatta a közönséget.

Kamaszként már nem kellett a Disney-nek

Driscoll és a filmbeli kalózkapitányt alakító Robert Newton – A kincses sziget (1950)
Driscoll és a filmbeli kalózkapitányt alakító Robert Newton – A kincses sziget (1950)Silver Screen Collection / Getty Images Hungary

A következő nagy ugrást a Disney első teljes egészében élő szereplős filmje, az 1950-es A kincses sziget jelentette: Robert Louis Stevenson kalandregényének adaptációjában a 13 éves Driscoll játszotta a főhős, Jim Hawkins szerepét, és ugyanebben az évben már tényleg megkapta a gyerekszínészi Oscar-különdíjat. A következő nagy projekt a Disney stúdió 14. egész estés animációs filmje, a Pán Péter lett, melynek címszereplőjéhez Driscoll állt modellt, és a hangját is ő kölcsönözte a figurának; ugyan a felvételek 1951-ben fejeződtek be, az időigényes animációs munka miatt a film csak két évvel később kerülhetett a mozikba, amikor hősünk már 16 éves kamasz volt, vagyis jócskán kiöregedett az ártatlan gyerekszerepekből.

A stúdió több filmtervet is dédelgetett Driscoll számára, Tom Sawyer és az ifjú Robin Hood eljátszását is felajánlották neki, ezek közül azonban egyik sem valósult meg, 1953-ban pedig úgy döntöttek, nem hosszabbítják meg a felcseperedett gyerekszínész szerződését. Bobby ekkor már heti 1750 dolláros fizetést kapott a Disney-től, a vállalat vezetői pedig úgy látták, nem éri meg ekkora összeget költeni egy pattanásos, mutáló kamasz fiúra, akinek megváltozott karaktere már kevésbé az elbűvölő csibészek, inkább a rosszfiúk eljátszására tette volna őt alkalmassá.

Egy másik magyarázat szerint a menesztés oka a befolyásos üzletember és filmproducer, Howard Hughes volt (az ő életéről szól Martin Scorsese filmje, Az aviátor), aki a ’40-es évek végén megvásárolta a Disney filmjeit forgalmazó RKO stúdiót, és roppant ellenszenvet érzett Driscoll iránt, ezért minden erejével azon volt, hogy megváljanak tőle. A Walt Disney által korábban az ideális gyerekszínészként jellemzett fiú hirtelen munka nélkül találta magát: nevét Robert Driscollra változtatva megpróbált komolyabb, felnőtt filmszerepet találni, a közönség és a producerek szemében azonban továbbra is a Disney gyereksztárja maradt, a beskatulyázásból pedig lehetetlen volt szabadulni.

17 évesen próbálta először a heroint

Miközben hősünk a rádióban, illetve az akkor szárnyait bontogató televízióban talált magának munkákat, szülei kivették őt a gyerekszínészeket és gazdag filmsztárok gyerekeit oktató Hollywood Professional középiskolából, hogy egy átlagos Los Angeles-i intézményben folytassa tanulmányait, ahol előélete miatt társai gúnyolódásának, zaklatásának céltáblájává vált, és a jegyei is alaposan leromlottak. A sorozatos kudarcok elől Bobby a drogokhoz menekült, saját bevallása szerint 17 éves volt, amikor először használt heroint – „volt elég pénzem, hogy megengedhessem magamnak”.

Érettségi után Driscoll és barátnője, Marilyn Jean Rush úgy döntöttek, összeházasodnak, a szülők azonban mindkét fél részéről ellenezték az ötletet, ezért a pár megszökött otthonról, és Mexikóba menekült, hogy kimondják egymásnak az igent. Esküjüket később Los Angelesbe visszatérve megújították, a kapcsolat azonban – annak dacára, hogy a párnak három gyereke is született – nem bizonyult tartósnak, 1960-ban hivatalosan is válással lett vége; a lecsúszott Driscoll ekkor már szinte egyáltalán nem kapott szerepeket, drogfüggőségét pedig egyre kevésbé volt képes kordában tartani.

A kamasz Driscoll Pán Péter szerepében a Disney karácsonyi műsorában
A kamasz Driscoll Pán Péter szerepében a Disney karácsonyi műsorábanLuerzer's Archive

A nincstelenné lett, leginkább szülei házában meghúzódó és Los Angeles-i tengerpartokon tengődő egykori gyerekszínésznek gyakran meggyűlt a baja a törvénnyel, kábítószer-birtoklásért, betörésért, egyik alkalmi barátnője bántalmazásáért és csekkhamisításért is letartóztatták, végül egy évre börtönbe került, ahol drogrehabilitációs terápián is részt kellett vennie. Feltételes szabadlábra helyezését követően Driscoll a képzőművészettel próbálkozott, és egy ideig ácsként is dolgozott, 1965-ben azonban a nyugati partot véglegesen otthagyva New Yorkba költözött, ahol összebarátkozott a korszak egyik legfelkapottabb művészével, Andy Warhollal.

A pop-art atyja ismerősei visszaemlékezése szerint egyfajta perverz élvezetet lelt benne, hogy az őt körülvevő népes baráti körben tudhatja Hollywood egykori gyereksztárját, Driscoll pedig élvezte a figyelmet, és szívesen vett részt Warhol excentrikus művészeti projektjeiben és pikáns partijain, utolsó filmszerepét is egy – stílusosan Mocsok címre keresztelt – underground kísérleti filmben játszotta.

Csak évekkel később értesült a világ a haláláról

Három évvel később Warhol Greenwich Village-i főhadiszállásától nem messze találtak rá egy üres ágyrácsban fekve, az említett bontásra váró házban a 31 éves Driscoll holttestére, melynek személyazonosságát senki sem tudta megállapítani, a halott ereit megvizsgálva azonban kétségtelennek tűnt a heroinfüggőség ténye, az orvosok pedig úgy találták, hosszú évek kábítószerezése következtében kialakult érelmeszesedés miatti szívelégtelenség végzett az ismeretlen férfival. A rejtélyes holttestet egy hajléktalanok számára fenntartott névtelen tömegsírba hantolták el a Bronx városnegyedhez tartozó Hart-szigeten, és évekig senki sem tudta, mi is történt Hollywood egykori üdvöskéjével.

Robert Driscoll 1961-ben a bíróságon
Robert Driscoll 1961-ben a bíróságonBobbyDriscoll.com

Driscoll már legalább egy éve halott volt, amikor édesanyja bejelentette eltűnését a New York-i rendőrségen – szerette volna ugyanis visszahívni Los Angelesbe a fiát, hogy halálos beteg édesapja mellett lehessen az utolsó időkben –, a hatóságok végül ujjlenyomatok segítségével találták meg és azonosították a holttestet. Bobby édesapja mellett, a kaliforniai Oceanside-ban kapott őt megillető fejfát, maradványait azonban nem temették újra, továbbra is a tömegsírban nyugszanak a kontinens másik felén; a nagyközönség csak 1971-ben értesült a tragikus sorsú gyereksztár haláláról, amikor A Dél dala újra a mozikba került, és emiatt Driscoll nevét ismét emlegetni kezdték.

Az évekig világszerte ünnepelt, majd kidobott és végül nincstelenné lett Bobby Driscoll története nemrég kapott újra szomorú aktualitást, a Disney égisze alatt készült Chip és Dale: A csipet csapat című film egyik negatív karaktere ugyanis egy kiöregedett, lecsúszott egykori gyerekszínész, aki még mindig régi híres szerepe, Pán Péter jelmezét hordja. A karaktert sokan negatívan fogadták, tiszteletlenséggel vádolva a stúdiót, amely szerintük gúnyt űz megalázott és mellőzött egykori sztárjának tragédiájából.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek