Mi köze a Lövölde térnek a lövöldözéshez?

A Király utca környékére jártak célba lőni a tisztes pesti polgárok, de a lőgyakorlatok mellett a társasági élet központja is volt az egykori lövőház. Emlékét ma az épület egykori helyén lévő Lövölde tér őrzi.

Terézváros és Erzsébetváros határán, a Király utca északkeleti vége és a Szív utca, illetve a Felső erdősor és a Városligeti fasor találkozásánál fekszik a Lövölde tér, melynek egyik része a főváros VI., a másik a VII. kerületéhez tartozik. Nevét onnét kapta, hogy a pesti polgárok ide jártak lövöldözni – természetesen nem véres gyilkosságok helyszíne volt a terület, hanem itt állt egykor a városi céllövölde épülete.

A lőgyakorlatozás a 18. század elején nem pusztán időtöltés volt, fontos védelmi feladatot szolgált: a korabeli rendelet szerint ugyanis a polgárok feladata volt a város békéjének megőrzése. Pest város tanácsa 1701-ben rendeletben kötelezte a céhtagokat, hogy minden vasárnap délelőtt eljárjanak célba lőni, és az otthon maradókat hat tallér pénzbírsággal sújtották. Később Mária Terézia rendelte el, hogy minden felnőtt polgár egy éven keresztül gyakorolja a lövészetet. Budán, a Széna tértől nem messze már 1696 óta állt egy lőház (ehhez kötődik a mai Lövőház utca), és a pestiek sem maradhattak adósak egy hasonló létesítménnyel.

Az első pesti lövőház az Astoriánál épült fel, a környék rohamos átépülése, bővülése miatt azonban hamarosan új helyet kellett keresni a lőgyakorlatok számára. Először a Fővám téren épült ideiglenes céllövölde, majd 1824-ben a Kálvin térnél adták át a Zambelli András tervei alapján, klasszicista stílusban épült, impozáns új lövőházat, mely szépségében a Nemzeti Múzeummal vetélkedett, bent pedig minden igényt kielégítő vendéglő, társalgó és táncterem várta a lövöldözni vágyókat. Sajnos az épület az 1838-as pesti árvízben elpusztult, az újjáépítést kezdeményező polgárok pedig úgy döntöttek, inkább új helyen, Külső-Erzsébetvárosban húzzák fel az immár negyedik lövőházat, mely két évre rá el is készült.

Az utódot szándékosan a korábbi lövöldéhez hasonlóra tervezték – ezúttal is Zambelli volt a tervező –, így a klasszicista stílusú, dór oszlopokkal díszített lövőház két épületből állt: az egyikben voltak a lőcsarnokok és a lövészmester lakása, míg a másik épületben a vendéglők, éttermek és más kiszolgáló egységek kaptak helyet. A lövőházhoz tartozó parkba díszes kapun keresztül lehetett bejutni. Az épületegyüttesnek helyet adó közterületet 1874-ben keresztelték el hivatalosan Lövölde térnek, de később a név ellenére a lövőházat 1890-ben lebontották, a teret pedig megnagyobbították, és bérpalotákat építettek köréje.

A Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó Kávézó, mely számos fontos politikus, művész és értelmiségi, köztük Teleki Pál és Gundel Antal lapszerkesztő (Gundel János fia) törzshelye volt. A tér hangulatát Krúdy Gyula is megörökítette Pesti hajnal falusi álma című novellájában, Kern András pedig a Lövölde tér című népszerű dalban idézte fel egy itt töltött téli reggel hangulatát, amikor az ember reménytelenül vár valakire a fagyban. A Lövölde téren található Arthur Koestler író szobra (Varga Imre alkotása), melyet 2009-ben adtak át, illetve a színe és alakja miatt „Zöld villamos” névre keresztelt nyilvános illemhely is.

Térfigyelő sorozatunk előző részében annak jártunk utána, ki volt Marczibányi István.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.