Mi köze a Lövölde térnek a lövöldözéshez?

A Király utca környékére jártak célba lőni a tisztes pesti polgárok, de a lőgyakorlatok mellett a társasági élet központja is volt az egykori lövőház. Emlékét ma az épület egykori helyén lévő Lövölde tér őrzi.

Terézváros és Erzsébetváros határán, a Király utca északkeleti vége és a Szív utca, illetve a Felső erdősor és a Városligeti fasor találkozásánál fekszik a Lövölde tér, melynek egyik része a főváros VI., a másik a VII. kerületéhez tartozik. Nevét onnét kapta, hogy a pesti polgárok ide jártak lövöldözni – természetesen nem véres gyilkosságok helyszíne volt a terület, hanem itt állt egykor a városi céllövölde épülete.

A lőgyakorlatozás a 18. század elején nem pusztán időtöltés volt, fontos védelmi feladatot szolgált: a korabeli rendelet szerint ugyanis a polgárok feladata volt a város békéjének megőrzése. Pest város tanácsa 1701-ben rendeletben kötelezte a céhtagokat, hogy minden vasárnap délelőtt eljárjanak célba lőni, és az otthon maradókat hat tallér pénzbírsággal sújtották. Később Mária Terézia rendelte el, hogy minden felnőtt polgár egy éven keresztül gyakorolja a lövészetet. Budán, a Széna tértől nem messze már 1696 óta állt egy lőház (ehhez kötődik a mai Lövőház utca), és a pestiek sem maradhattak adósak egy hasonló létesítménnyel.

Az első pesti lövőház az Astoriánál épült fel, a környék rohamos átépülése, bővülése miatt azonban hamarosan új helyet kellett keresni a lőgyakorlatok számára. Először a Fővám téren épült ideiglenes céllövölde, majd 1824-ben a Kálvin térnél adták át a Zambelli András tervei alapján, klasszicista stílusban épült, impozáns új lövőházat, mely szépségében a Nemzeti Múzeummal vetélkedett, bent pedig minden igényt kielégítő vendéglő, társalgó és táncterem várta a lövöldözni vágyókat. Sajnos az épület az 1838-as pesti árvízben elpusztult, az újjáépítést kezdeményező polgárok pedig úgy döntöttek, inkább új helyen, Külső-Erzsébetvárosban húzzák fel az immár negyedik lövőházat, mely két évre rá el is készült.

Az utódot szándékosan a korábbi lövöldéhez hasonlóra tervezték – ezúttal is Zambelli volt a tervező –, így a klasszicista stílusú, dór oszlopokkal díszített lövőház két épületből állt: az egyikben voltak a lőcsarnokok és a lövészmester lakása, míg a másik épületben a vendéglők, éttermek és más kiszolgáló egységek kaptak helyet. A lövőházhoz tartozó parkba díszes kapun keresztül lehetett bejutni. Az épületegyüttesnek helyet adó közterületet 1874-ben keresztelték el hivatalosan Lövölde térnek, de később a név ellenére a lövőházat 1890-ben lebontották, a teret pedig megnagyobbították, és bérpalotákat építettek köréje.

A Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó Kávézó, mely számos fontos politikus, művész és értelmiségi, köztük Teleki Pál és Gundel Antal lapszerkesztő (Gundel János fia) törzshelye volt. A tér hangulatát Krúdy Gyula is megörökítette Pesti hajnal falusi álma című novellájában, Kern András pedig a Lövölde tér című népszerű dalban idézte fel egy itt töltött téli reggel hangulatát, amikor az ember reménytelenül vár valakire a fagyban. A Lövölde téren található Arthur Koestler író szobra (Varga Imre alkotása), melyet 2009-ben adtak át, illetve a színe és alakja miatt „Zöld villamos” névre keresztelt nyilvános illemhely is.

Térfigyelő sorozatunk előző részében annak jártunk utána, ki volt Marczibányi István.

Oszd meg másokkal is!
Mustra