Amikor a 20. század elején a nők levetették a fűzőt, igazi bajba kerültek: az új ruhák többet árultak el valódi testalkatukról, mint az addigiak. A nők figyelme így egy csapásra a diéta, majd a torna felé fordult.

A fűző elhagyásával hirtelen kiderült, hogy a jól táplált női test messze van a nádszálkarcsú deréktól, csípőtől és comboktól. Ennek ellensúlyozására hölgyek tömegei kezdtek önsanyargató fogyókúrába. Az 1920-as években a modern úrinő életére óriási hatással volt a női torna megjelenése, amit elsősorban amerikai mintára próbáltak meghonosítani Európában, így Magyarországon is, és ezt egészítette ki a különböző fogyókúrák megjelenése is. 

Szerzőnkről

Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Könyvei a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház állított színpadra. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart. Legújabb könyve, A női test alakválozatai 1880-1945 címmel nemrégen jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában.

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell

A rádióban hallgatott reggeli torna, a daily dozen, azaz a napi egy tucat tornagyakorlat a modern amerikai nő számára olyan napi szükséglet volt, mint a mosdás vagy a fésülködés. Az 1920-as években megjelenő új női testkultúra-őrület a tornát mint radikálisan új testmozgást helyezte előtérbe, és sok-sok úrinő hirtelen olyat tett, amit korábban soha: tornagyakorlatokat végzett képzett tornatanárral. Emellett biciklire ült, teniszruhát varratott, síelt, és elmerészkedett fürdőbe is, ahol akár már úszhatott is. Arról nincs tudomásunk, hogy a New York-i példa szerint a budapesti úrinők sokasága tornázni kezdett volna, de az Egyesült Államok, majd később a nyugat-európai országok közvetítésével a torna- és sportőrület, pontosabban a fogyókúra-őrület Magyarországra is megérkezett, és kisebb-nagyobb sikerrel be is épült a nők életébe.

Tornázó nők, 1916
Tornázó nők, 1916Fotó: Fortepan

A sovány nő fogalma egyre inkább meghatározta a nők mindennapjait, de New York jenki lányainak alakját egy átlag magyar jómódú, túltáplált úrinő nagy erőfeszítések árán tudta csak elérni. Maradt az önsanyargatás.

Hollywoodi mintára

A karcsú, sportos és elegáns nőalak az 1920-as években tehát egyre gyakrabban jelent meg a magyarországi magazinok, képes újságok fotográfiáin is, követve a hollywoodi színésznők ideálját. S bár egységes szépségideálról nem lehet beszélni, azért általában a friss, karakteres arcú, karcsú, sehol sem erősen domborodó, inkább bakfisos alakú nő számított szépnek. 1929-ben Magyarországra érkezett Lilian Harvey angol–német származású színésznő, aki szőke volt és nagyon modern, számos fogyókúrareklám szereplője. A magyar nőket és férfiakat akkor hozta igazán lázba, amikor Tetétlenen 1930-ban megvette a Zichy grófok felújított kastélyát, és az 1930-as évek végéig ott is élt. A Színházi Élet rendszeresen beszámolt a megjelenéséről, sportos életmódjáról. A művésznő magas volt és vékony, kedvenc sportja pedig a lovaglás volt.

Lilian Harvey színésznő
Lilian Harvey színésznőFotó: Donaldson Collection / Getty Images Hungary

Hogy felvette-e a modern jómódú magyar nő a versenyt a New York-ival? Megpróbálta, persze, de gyakran csúfos kudarcot vallott. Erre látunk példát a Hyppolit, a lakáj című filmben. A grófi lakáj megpróbál nagypolgári úrinőt faragni Schneider Mátyásnéból, ennek pedig feltétele, hogy az asszony idomuljon az új nőideálhoz, aki karcsú, és sporttal és diétával sanyargatja magát, hogy a teste megfeleljen a kor elvárásainak. 1930-ban a rendszeres torna még mindig úgy jelent meg a korabeli sajtóban, mintha nem nagyon sikerült volna a nőket rávenni a mindennapos otthoni mozgásra. „Városi embernél, éppen úgy férfinál, mint nőnél, a mindennapi szobatorna már-már elmaradhatatlan, mert az íróasztalnál görnyedő férfinak vagy a háztartásnál elfoglalt nőnek, hogy teste továbbra is rugalmas, hajlékony és friss legyen, legalább naponta fél órát tornáznia kell” – szólt a korabeli elvárt norma. A tornát kiegészítve a test rugalmasságához azonban nem volt elég a szobatorna, mert a gyakori, illatos fürdők is elmaradhatatlanok voltak, nemcsak azért, mert felfrissítő, testet üdítő hatásuk volt, de azért is, mert a finom illat belélegzése a tüdő működésére rendkívül előnyös volt – ahogy ezt a Pilavin fürdőtablettát hirdető reklám is megfogalmazta.

Diétával vagy csodaszerrel

A diéta az 1930-as évekre berobbant a budapesti úrinő életébe is, amit az amerikai filmek hatásának tulajdonítottak. Az amerikai filmipar olyan női szépségideált kreált, ami „éhségkúrára”, és „fogyasztószédületre” sarkallta a nőket, de az elvárt ideál nem mindig esett egybe a valóságos nők alakjával. A Tolnai Világlapjában 1938-ban jelent meg ez a nők fogyókúráját kikarikírozó versike, utalva arra, hogy lefogyni egyáltalán nem volt egyszerű: „Fogyókúrában esnek el a nők ... / Sajnálom a nőket! / Dögönyözik őket / De még mindez semmi, / Levet kapnak enni ... / Levet, sőt levelet, / Figyelem, ha lehet, / Passzírozott »lége« / S egyéb ínyencséget. / Paradicsom magot / Étel nélkül … szagot … / Hús nélkül ... csöpp vizet, / Spenót nélkül ízet ... / Aszalt fűből céklát, / Torta helyett téglát, / Citromot reszelve! / Szegény nő… meszelve / Iszik reszelt tormát, / De tartja a formát… / Fogyva fejtől lábig, / Míg »paszpóllá« válik / S jön új fogyókúra! / Napi gyalogtúra, / Nyaktöréses torna ... / S nincs már nő ...  csak forma!”

A hollywoodi filmsztárok napi két-három órás sportolása és szigorú, önsanyargató diétája életvitelszerűen nem tudott beépülni a köztudatba, a köznapi ember életmódja ezt nem engedte meg. A korabeli sajtóban azonban megjelentek a szintén a nők hiúságát megcélzó hirdetések, és az újságok egyszer csak soványító kúrákat és fogyasztószereket kezdtek el hirdetni. Voltak, akik a citromos karlsbadi sóra esküdtek, voltak, akik fogyasztó ruhát ajánlottak: „Kövér hölgyek, urak! Ha kövérségükből hetenként 1-2 kilót le akarnak adni, úgy azt könnyen elérhetik a »Citrosal« használata által. A legtökéletesebb fogyasztószer, mesterséges kristályos citromos karlsbadi só. A legbiztosabb házi kúra. Olcsó, biztos, ártalmatlan. Csak eredeti üvegben valódi. Minden gyógytárban csekély áron beszerezhető.”

Személymérleg, 1934
Személymérleg, 1934Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar

Fedák Sári szerint az amerikai nők hibátlan, elegáns, karcsú termetének titka az amerikai fogyasztófűző (rubber reducing corset) volt, amely pompás alakot csinált, s amellett fogyasztott, megakadályozva a felesleges zsírrétegek lerakódását. Az ünnepelt színésznő a következőképpen ajánlotta viselését: „Szeretném, ha a pesti nők állandóan hordanák ezeket a hasonlíthatatlanul nagyszerű fűzőket, és az eredményt látva, örömmel mosolyogva gondolnának rám.”

Irreális elvárások

Az elvárt ideális testsúly a francia Votre Beauté és a Marie Claire alapján 160 centis magassághoz a következő volt: 1929. január: 60 kg – 1932. április: 54 kg – 1932. augusztus: 52-53 kg – 1939. május: 51,5 kg. Ebből jól látható, hogy tíz év alatt csaknem kilenc kilóval kellett soványabbnak lenniük a nőknek, ami irreális elvárás volt.

Nő fogyasztóberendezés használata közben, 1928
Nő fogyasztóberendezés használata közben, 1928Fotó: Topical Press Agency / Getty Images Hungary

Magyarországon 1930-ban, az Új Időkben fogalmazták meg az elvárt testsúlyt: 160 centis magassághoz 60 kilót javasoltak. Ez az átlagra vonatkozott, de a manökenek, a filmsztárok, a szépségkirálynők soványabbak voltak, és egyre inkább a soványabb, 53-54 kilós nők számítottak ideálisnak. 

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.