A beteg két napon át érzett kínzóan égő fájdalmat mindkét lábában, mielőtt orvoshoz fordult volna. Lábujjaitól a combja középig futott végig rajta a sajgás, bőre elszíneződött, még a járás is nehezére esett. Az orvosok vizsgálat közben megállapították, hogy miközben a nő úgy érzi, mintha tűzzel égetnék, bőre tapintásra kifejezetten hűvös, ráadásul nem találták a pulzust abban az artériában, ami a lábhoz szállítaná az oxigénben gazdag vért. A CT-felvételen jól látszott, hogy az érintett artériák beszűkültek, ezért a beteg vérhígítót kapott. A gyógyszer hatására csökkent az égő fájdalom, a bőr is melegebbé vált, ám egyik lábujját még a kezelés ellenére is amputálni kellett az üszkösödés miatt.
Az esős nyarak után tömegével lettek betegek
A betegség azért is kapott különleges figyelmet, mert modern korunkban igen ritkán jelentkezik – ellenben a középkorban gyakori problémaként tartották számon. Szent Antal tüzének nevezték, mert nem értették, hogy az anyarozs gombásodási folyamatának következményeként alakul ki. A rozsnövényt, főleg csapadékos nyarakon megtámadta egy varjúkörömnek is nevezett kinövés, az anyarozs, tudományos nevén a Claviceps purpurea gomba. Sötét színű, ártalmatlannak tűnő kis karomként ismerték, és gyanútlanul megőrölték a gabonával együtt. Maga a fertőzés egyébként nemcsak a rozst, de a többi kenyérgabonát, sőt a zabot is érintette, de a gyakori rozskenyérfogyasztás miatt ez kapott kitüntetett figyelmet. A szervezetbe érkező gomba mérgezést, ergotizmust okozott, amely számtalan furcsa, a középkori ember számára megmagyarázhatatlan tünettel járt.
Még a boszorkányüldözésben is szerepe volt
A gombaparazita mérgező alkaloidái egészen elképesztő hatásokat váltottak ki. Az emésztőrendszer fájdalommal, hányással reagált, de jellemző volt a szédülés, a bizsergő, égő érzés és az érszűkület is. A kéz- és lábujjak idővel elszíneződtek, az üszkösödés miatt fekete színben játszottak, a végtagokon egyre terjedt az égő érzés, a fájdalom és a görcs – nem véletlenül nevezték bizserkórnak a betegséget. A nagyon előrehaladott állapotú betegek még azelőtt elvesztették végtagjaik részeit, mielőtt életük véget ért volna, nem csoda hát, hogy akkoriban egyenesen rettegtek a betegségtől. A gomba egy másik alkaloidája, a lizergsav-diatilamid ráadásként hallucinációkat és ijesztő rohamokat okozott, ezért a boszorkányüldözés időszakában azt gondolták, a betegeket megszállta az ördög. A lizergsavat ma is ismerjük, ez az LSD hatóanyaga. Az 1600-as években sok ártatlan nőt és férfit juttatott kínpadra és ítélt máglyahalálra, a salemi boszorkányperek is részben az anyarozsmérgezés miatt jöhettek létre. Egyes források szerint egyébként ez a kór állt a hisztériás középkori táncolási mánia hátterében is.
Miért pont Szent Antalról nevezték el?
A keresztény zarándokok nevezték a mérgezéses betegséget először szent tűznek, utalva a fájdalmas bizsergésre. Szent Antal Franciaországban került a névbe, amikor az ezres évek végén arrafelé rendkívül elterjedtté vált az anyarozsmérgezés. A kétségbeesett betegek Remete Szent Antal ereklyéi előtt imádkoztak Arles-ben, s közülük egy tehetős ember meg is gyógyult. Rögvest kórházat alapított a területen, ahol az antonita ápolórend tagjai foglalkoztak a szenvedőkkel. A betegséget ettől kezdve emlegették Szent Antal tüzeként.
Eszement gyógymódokat találtak ki ellene
Mivel az anyarozs mérgező hatását csak az 1700-as évek második felében fedezték fel, addig senkinek fogalma sem lehetett arról, honnan jön a betegség, és mégis mivel lehet megelőzni, gyógyítani. Próbálkoztak lisztbe hempergetéssel, tűzzel (hasonló a hasonlót gyógyítja elv alapján), ráolvasásokkal, Szent Antal életéhez fűződő tiltásokkal – mindhiába. A Szent Antalról elnevezett antonita ápolónők egyébként tisztességes munkát végeztek, egészséges étrendet írtak elő a betegnek, sok zöldséget, gyümölcsöt, húst és fehér kenyeret adtak nekik, ami mentes volt a fertőzéstől. A félelem ennek ellenére a következő évszázadokban is fennmaradt, olyannyira, hogy minden olyan betegséget, ami a bőr vörösre színeződésével vagy hólyagosodásával, kiütésekkel járt, Szent Antal tüzének hittek.
Méregből vérzéscsillapító gyógyszer lett
A gombafertőzés ritkán ugyan, de időnként ma is felüti a fejét. Időközben a további vizsgálatok kimutatták, hogy az ergotamin nem csupán betegségekért lehet felelős, de vérzéscsillapító és simaizom-összehúzó hatású is. Szülések (erre utal az anyarozs kifejezés is), más, nagy vérveszteséggel járó műtétek, balesetek során eredményesen vetették be. Még az epilepszia, a cukorbetegség, a Parkinson-kór és a migrén tüneteinek csökkentésében is szerepet játszik.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Miért lett beteg a 24 éves páciens?
A Szent Antal tüzében égő modern kori páciens esettörténetének vizsgálata után kiderült, miért alakultak ki a tünetei. A beteg négy nappal az első bizsergő érzés jelentkezése előtt alkaloidtartalmú gyógyszert kapott erős fejfájására. Ez az előírt dózisban biztonságos, ám ha más gyógyszerekkel keverik, már felléphetnek komplikációk. Így történt ez ebben az esetben is, a páciens HIV-fertőzésére ritonavirt is szedett, ami meggátolta a CYP3A4 enzim működését, és az ergotamin szérumszintje jelentősen emelkedett a szervezetében. Kéthétnyi kórházi kezelés és egy lábujj árán sikeresen felgyógyult, és amennyiben többet nem szedi az alkaloidát tartalmazó migrén elleni gyógyszert, a betegség nem is tér vissza többé.
Annak érdekében, hogy ne forduljanak elő szennyezett gabonából eredő fertőzések, malomipari tisztítási technikákat dolgoztak ki. Ám a csapadékos, hűvös időjárás továbbra is kedvez a gomba szaporodásának, ezért az Európai Unióban rendeletben maximalizálták a feldolgozatlan gabonák anyarozs-alkaloidjainak mennyiségét.
