A hónap dilemmája: Halálbüntetés pró és kontra. Az imám válasza

0204 cov

Az élet nagy morális dilemmáit boncolgató cikksorozatunk második kérdése: Mi a véleménye a halálbüntetés intézményéről és gyakorlatáról? A mai fejezetben Kovács Miklós Ahmed imámnak, a Magyar Iszlám Közösség alelnökének válaszát olvashatod.

Az iszlám nem csupán egy hittételeken és istenszolgálaton alapuló vallás, hanem a hívők mindennapjait is szabályozó vallási törvénykezés is egyben. Az isteni kinyilatkoztatáson (Szent Korán) és Mohamed próféta útmutatásán (Szunna) alapuló szabályokat, törvényeket nevezzük saríának.

A saría foglalkozik az Isten és ember közötti kapcsolattal: az imádkozással, a böjtöléssel, a zarándoklással, ahogy az emberek egymás közti kapcsolatával is: a házassággal, a válással, az örökléssel, a kereskedelemmel. Megszabja, mik a megengedett és a tiltott dolgok, és útmutatást ad ahhoz is, hogy bizonyos bűnök elkövetése milyen szankciókkal jár. A saría lényege a hit, az élet, a vagyon és az erkölcs védelme, és az igazságosság. Vannak olyan súlyos bűnök, amelyeknek elkövetőjét halálbüntetéssel szankcionálja, ilyen többek között az emberi élet jogtalan elvétele, vagyis a gyilkosság is. 

Megszólalónkról

Kovács Miklós Ahmed a Magyar Iszlám Közösség alelnöke, imámja.

Isten azt mondja a Kegyes Koránban: „Emiatt írtuk meg Izrael fiai számára azt, hogy ha valaki megöl egy lelket, egy másik lélek nélkül, vagy a földön való rossz okozásának hiányában, akkor az olyan, mintha minden embert megölt volna. Aki viszont életben tart, az olyan, mintha minden embert életben tartott volna.” Korán 5:32

A gyilkosság olyan súlyos bűn, hogy azért a gyilkos nem tud másként vezekelni, mint a saját életének megfizetésével. Ha a gyilkosságért csupán egy megszabott időt tölt börtönben, majd szabadon távozik és éli tovább az életét, az nem igazságos sem az általa megölt emberrel, sem az áldozat családjával szemben, akiknek azzal a tudattal kell tovább élniük, hogy hozzátartozójuk gyilkosa szabadon éli az életét a börtönbüntetés letöltése után. Különösen igaz ez arra, aki többszörös gyilkos, vagy különös kegyetlenséggel vette el egy ember életét.

Kiket kérdezünk? 

A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.

A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:

A halálbüntetést csak az állam által kijelölt bíró szabhatja ki, és azt csakis az erre kijelölt ítéletvégrehajtó hajthatja végre. Az önbíráskodás nem megengedett. Ha a muszlim személy olyan országban él, ahol nincs halálbüntetés, vagy a bíró más büntetést szab ki egy gyilkosra, akkor azt el kell fogadnia, bele kell nyugodnia, és a túlvilági isteni igazságszolgáltatásban kell bíznia.

A saría azt is kimondja, hogy a halálra ítélt személlyel emberségesen kell bánni függetlenül attól, mennyire súlyos bűnt követett el. Tilos a kivégzése előtt kínozni, bántalmazni, az ítéletet pedig gyorsan és fájdalommentesen kell végrehajtani rajta.

Sok muszlim országban halálbüntetést alkalmaznak a gyilkosságon kívül még több más súlyos és szörnyű bűncselekmény elkövetőjével szemben. Ilyen például a terrorizmus, a nemi erőszak, a kábítószer-kereskedelem, a prostitúcióra való kényszerítés vagy az erőszakos rablótámadás.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek