Mássz velünk a Himalájában! – Zsófi Everest-naplója, 0. nap

„Nagy valószínűséggel vissza kell majd fordulni egy ponton a zord időjárási viszonyok miatt” – figyelmeztet Pradeep, egy nem pusztán a neve alapján szimpatikusnak talált túraszervező iroda, a Magical Nepal vezetője, amikor rákérdezek, hogy mire számíthatok, ha bevállalom a Manaszlu-körtúrát. Ennek a komoly kockázatnak a tudatában mérlegelek és döntök végül úgy, hogy akkor legyen inkább a jó öreg Everest Alaptábor-túra. A 14 nap esetemben csak 12, mivel katmandui szállásom már van, és a túra utánra is intézek magamnak, ezzel nem kell foglalkozniuk.  

Miután kiderül, hogy náluk egyelőre csak március végétől vannak csoportok, amelyekhez csatlakozhatnék – ekkor indul be a hegymászószezon –, kiválaszthatom a túra dátumát, amit majd meghirdetnek az oldalukon, hátha jelentkezik rá más is. De lehetőleg számítsak arra, hogy egyedül, pontosabban túravezetőm társaságában fogok belevágni a kalandba. Meg is egyezünk, hogy start március első napján, ugyanis március 17-én utazom vissza Európába, és indulás előtt néhány nappal jó lenne visszatérni a hegyekből Katmanduba.

ÚtvonaltervezésSáfár Zsófia / Dívány

„A bakancsodon tátongó lyukat azért majd tömd be” – ezt már Bishow Dahal, leendő túravezetőm tanácsolja enyhén megviselt lábbelimre pillantva, miközben egy forró masala mellett összeszedjük, mi mindenre lesz szükségem a túrára. Lévén hogy ez a bakancs egy egynapos észak-olaszországi hegyi kaland alatt csurig beázott, eszem ágában sincs ebben everestezni, magyarázom neki, de az egyszerűségre törekvésem, a sovány büdzsém, illetve a hazafelé tartó pakkom mérete és súlya miatt csak kölcsönözni szeretnék felszerelést, vásárolni nem. Meglepődve hallom, hogy ez itt nem olyan sima ügy, mint Peruban, de ha nagyon ráérek, futhatok pár kört Thamelben. Mindenesetre Bishow nagylelkűen felajánlja egy Gore-Tex nadrágját, hogy eggyel kevesebb tételre kelljen vadásznom.

Találkozónk alatt hegyi vezetőm – gyanítom, nem véletlenül – szóba hoz egy fiatal európai nőt, akit néhány éve egy 18 napos Manaszlu-körre vitt el, „de ennek a lánynak semmi nem felelt meg, minden egyes lépése egy kész panaszáradat volt”. Megnyugtatom, hogy mellettem nem kell hasonlóktól tartania, én akkor is keménynek mutatkozom, amikor kevésbé érzem magam komfortosan. Meglátjuk... Mielőtt elköszönünk, mutat néhány üzletet, ahol próbálkozhatok kölcsönzéssel is, ha pedig bármilyen kérdésem felmerülne, írjak vagy hívjam bátran.

A Thamelben minden a turizmusról szól.Sáfár Zsófia / Dívány

Érdekes módon az általában rámenős eladók sem akarják mindenáron rám tukmálni vízálló poncsóikat, hiszen szerintük ilyenkor vajmi kis esélye van az esőzésnek. Szerintem viszont száraz időszak és minimalizmus ide vagy oda, a hegyekben bármikor bármi megtörténhet, és ezt Bishow is megerősítette. Én pedig nyilván arra hallgatok, akinek húsz év tapasztalat és több mint kétszáz nagyobb túra van a háta mögött.

Egy-egy állomáson mínusz 10-15 fokra is lehet számítani éjszakánként és a kora reggeli órákban, a szálláshelyeken pedig csak minimális mértékben fűtenek, úgyhogy a réteges öltözet-hálózsák-paplan kombó mellett nagyon jól fog jönni egy meleg pufidzseki. Mákom van, amikor megtudom, hogy Sanjay, akit az egyik szállásadóm révén ismertem meg, túraboltot üzemeltet Thamelben. Ez persze nem is olyan meglepő, hiszen a belvárosban minden a turizmusról szól, az viszont már elég furcsa véletlen, hogy én pont ebben az eldugott kis üzletben találtam rá álmaim pufidzsekijére. Amiről aztán kiderül, hogy nem kölcsönözhető, a hozzá hasonló kölcsöndarabokból pedig vagy a méretemben nincs, vagy a kapucnijuk hiányzik, vagy nem olyan jó melegek, mint a nagy ő...

Végül kénytelen vagyok megvenni azt a bizonyos álomdzsekit, de legalább ritka jutányos áron jutok hozzá: nem sokkal többet fizetek érte, mint ha kölcsönöznék egyet a 12 napra.

Dzseki lett, a bakancs maradtSáfár Zsófia / Dívány

A bakanccsal már nincs ilyen szerencsém, mivel bérelni csak az enyémhez hasonlóan lestrapált állapotú lábbeliket lehet, hát maradok egy last minute DIY megoldásnál: egy darab zokni és némi pillanatragasztó segítségével betömöm az egyébként nem is tátongó lyukat, hiszen csak a külső réteg fesléséről van szó – ami persze az intenzív használat során bizonyára növekedni fog, de amíg nem szakad le az ég, addig komoly baj nem lehet.

Útlevél, hálózsák, víztisztító folyadék, napvédő krém, napszemüveg, váltóruha, fejlámpa, töltők... Minden lényeges holmi bepakolva, fogjuk rá, hogy készen állok az indulásra.