Az ember, aki 10 dollárért bárki halott hozzátartozóját lefényképezte

A fényképezés feltalálása nemcsak a vizuális ábrázolást változtatta meg a 19. században, de az élelmes csalóknak is új lehetőséget jelentett a pénzszerzésre. A főleg az Egyesült Államokban divatossá vált szellemfotózás bizonyítja, mennyire könnyen csapták be áldozataikat a szélhámos fényképészek.

Az amerikai polgárháborúban több mint 600 ezer katona vesztette életét – nem véletlen, hogy a konfliktust követő években megnőtt a közvélemény érdeklődése a spiritizmus iránt. Sokan megszállottan próbáltak kapcsolatba lépni elhunyt szeretteikkel – és az új, izgalmas találmány, a fotográfia reményt jelentett számukra. Főleg hogy egy bostoni fényképész, William H. Mumler (1832–1884) azt állította, hogy masinájával képes megörökíteni a holtak szellemét – írja a History.

Amatőr vegyészből kísértetfotós

Habár Mumler konkrét technikája nem ismert, kétségtelen, hogy nem valódi kísértetekkel, hanem fotográfiai trükközéssel dolgozott – magyarázza Peter Manseau, a Smithsonian Múzeum amerikai vallástörténeti intézetének kurátora, a The Apparitionists: A Tale of Phantoms, Fraud, Photography, and the Man Who Captured Lincoln’s Ghost (A szellemlátók: Fantomok, csalás, fényképészet, és az ember, aki lefotózta Lincoln szellemét) című könyv szerzője.

A történész szerint Mumler és a hozzá hasonló csalók csúnyán kihasználták az emberek gyászát, de az is igaz, hogy áldozataik számára valódi megnyugvást és feloldozást jelentett bizonyítékot találni arra, hogy szeretteik tovább élnek a túlvilágon és képesek kapcsolatba lépni velük. A spiritizmus szinte vallási mozgalommá nőtte ki magát az 1800-as évek második felében.

Az eredetileg ezüstvéséssel foglalkozó Mumler lelkes amatőrként kísérletezett különböző vegyületek és más dolgok otthoni összekotyvasztásával. Egy ízben például saját gyártású gyomorbaj elleni elixírrel házalt. Hamar rákapott a fényképészetre is, hiszen remek üzleti lehetőségeket szimatolt a portrékészítésben. Egyszer azonban különös dolog történt. Amikor Mumler előhívott néhány fényképet, amelyeket gyakorlásképpen saját magáról készített, furcsa elváltozást vett észre rajtuk. Habár a képek készítésekor egyedül volt a szobában, a kész fotókon egy áttetsző, fényből lévő lányalak körvonalai tűntek fel mellette.

Visszajáró holtak - William Mumler egyik fényképe, 1860-as évek
Visszajáró holtak - William Mumler egyik fényképe, 1860-as évekWilliam Mumler / Smithsonian Institute

Közös fotó az elhunytakkal tíz dollárért

Az elképedt fotós megmutatta a képeket egy spiritiszta ismerősének, aki úgy vélte, az alak csakis egy szellem lehet. Mumler rögtön meglátta a kecsegtető üzleti lehetőséget a véletlen fotóhibában, és kísértetfényképészként kezdte hirdetni magát az újságokban és magazinokban. Azt állította: ő maga sem képes magyarázatot találni a döbbenetes jelenségre, de műtermében képes megörökíteni kuncsaftjainak elhunyt hozzátartozóit. Tízdolláros díjért cserébe bárkiről portrét készít, melyen – ha szerencséjük van – feltűnik a kísértet is.

Az ügyes szélhámos senkinek sem garantálta, hogy valóban meg is jelenik a szellemalak a képeken – mint állította, ő csupán megörökíti a kósza lelkeket, de nem parancsol nekik. Még az is előfordulhat, hogy nem a keresett személy, hanem valaki más tűnik fel a fotón – egy kósza lélek, aki szeretne kapcsolatba lépni az élőkkel.

A bostoniak hamar felfigyeltek Mumler tevékenységére, műtermében tolongani kezdtek a vendégek, akik mindenáron szerették volna látni a túlvilágról hazalátogató szeretteiket. Mivel akkoriban a fotográfia még új dolognak számított, könnyű volt becsapni a gyanútlan publikumot. Egy kósza fényformába, egy elmosódott árnyékba nagyon egyszerűen bele lehetett magyarázni különböző formákat, szellemalakokat. Egyébként már ezekben az években elkezdtek fotómanipulációval is kísérletezni – dupla expozícióval, képek egymásra vetítésével, stb. –, melyek segítségével, kellő ügyességgel bárki képes lehetett a Mumleréhez hasonló képek előállítására.

Egyre több a gyanús eset

Nem véletlen, hogy az önjelölt kísértetfotós hamar a szkeptikusok céltáblájává vált. Egy alkalommal a híres bostoni fényképész, J. W. Black bemasírozott Mumler műtermébe, hogy szellemportrét rendeljen tőle. A szakember mindvégig figyelte kollégáját munka közben, a laborban, az előhívás alatt is. Legnagyobb megdöbbenésére a kész fényképen egy sötét forma jelent meg saját maga mellett, amely hasonlított gyerekkorában elvesztett édesapjára. Az ámuló Black ki akarta fizetni Mumlernek a tízdolláros összeget a fotóért, amaz viszont elutasította a pénzt.

Később azonban több furcsa eset is történt, amely leleplezte Mumlert a publikum előtt. Egy asszony polgárháborúban eltűnt, halottnak hitt testvére például élve került elő, holott korábban Mumler megörökítette állítólagos kísértetét. Egy másik esetben egy látogató felismerte saját – nagyon is élő – feleségét a Mumler stúdiójában kiállított egyik fotón látható szellemalakban. Az asszonyról korábban Mumler portréfotót készített – nyilvánvalóvá vált, hogy a csaló régebbi negatívokat használt fel, hogy a rajtuk szereplő alakokat kísértetként úsztathassa rá más képekre.

A bíróság nem találta bűnösnek

A leleplezett fényképész 1869-ben eltűnt Bostonból. New Yorkba költözött, hogy ott folytassa tevékenységét, hamarosan azonban szélhámosság vádjával letartóztatták. A bíróság előtt több szakértő is bemutatta, milyen fotográfiai trükkökkel lehetséges létrehozni a Mumleréhez hasonló állítólagos szellemfotókat. P. T. Barnum, a híres üzletember, cirkuszigazgató és szélhámosvadász egy ügyesen megszerkesztett fényképet prezentált az esküdteknek, amelyen Abraham Lincoln szellemével közösen volt látható.

Konkrét bizonyítékot mégsem sikerült felmutatni Mumler ellen. Soha senki sem látta, amint fényképeket manipulál, vagy más módon trükközik. A védelem azzal érvelt, hogy néhány évtizeddel korábban maga a fényképezés is csodának számított. Honnan tudható, hogy a fotógép ténylegesen nem képes-e hihetetlen dolgokat rögzíteni, amelyek az emberi szemnek láthatatlanok? Az esküdtszék végül felmentette Mumlert, aki visszatért Bostonba.

Az özvegy Mrs. Lincoln és „néhai férje” (1870)
Az özvegy Mrs. Lincoln és „néhai férje” (1870)William Mumler / Smithsonian Institute

Elnöki portré a túlvilágról

A pórul járt Mumler a továbbiakban felhagyott a kísértetfényképezéssel, és tehetségét a fotokémiai kísérletezésnek szentelte. Feltalált egy eljárást, amellyel a fényképek átültethetők a nyomtatott sajtó lapjaira, ezzel forradalmasítva az újságírást.

Egyszer utoljára mégis hajlandó volt túlvilági lényt lencsevégre kapni, és nem is akárkit. 1870-ben nem kisebb személy, mint a meggyilkolt elnök özvegye, Mary Todd Lincoln kereste fel a híres-hírhedt fotóst, és azt kérte tőle, örökítse meg egykori férjének szellemét. Mumler teljesítette a korábbi first lady kívánságát, az eredmény pedig egy azóta híressé vált kép lett, amelyen a megtört, feketébe öltözött özvegyasszony mögött felsejlik a néhai elnök szikár alakja. Ez az utolsó fénykép, amely életében készült Mrs. Lincolnról – az asszony szentül hitte, hogy tényleg férjének szelleme jelent meg számára, hiába próbálták meggyőzni az ellenkezőjéről.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek