Mit akarnak az „önkéntes egyszerűsítők”? És mit nem?

Mindjárt itt az október, amikor már mondhatjuk, hogy nyakunkon a karácsony. És mi lenne velünk a fantasztikusan szenzációs, soha vissza nem térő kedvezményekről szóló Black Friday nélkül?! Már látom az agresszív tülekedést, a Gladiátorba illő jeleneteket a hipermarketekben és bevásárlóközpontokban. Vagy a webáruházak elégedetlen vásárlóit, akik csak januárban kapják meg a rendelésüket. A sorozatos reklamációkat, amik órákat, napokat vesznek el az emberek életéből. Egykor még megmosolyogtatott ez az őrült fogyasztói magatartás, ma már inkább elkeserít.

Olyan korban élünk, ahol a naptárunktól kezdve a kedvenc lemezeinken és könyveinken át a kameránkig minden számunkra fontos dolgot a zsebünkben tárolhatunk és bárhova magunkkal vihetünk, miközben ész nélkül halmozunk fel magunk körül olyan tárgyakat, amikre vajmi kevés szükségünk van. Nem gondolkodunk hosszú távon. Vagy egyáltalán nem gondolkodunk, hiszen önként behódolunk a reklámoknak. Minél többet birtokolunk, annál többre vágyunk, és rosszul érezzük magunkat, sőt szinte szorongunk, ha elmaradunk a fogyasztói normától, mert a fél éve vásárolt okostelefonunk már ódivatúnak számít.

Ennyire elvarázsolt és zsákutcába vezetett minket a kapitalista óriásgépezet mértéktelensége. De van-e kiút ebből a munkamániás, materialista világból, ahol az ember identitását az anyagi javai – és az ennek függvényében megszerzett társadalmi pozíciója – határozzák meg?

„Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés esetén már a gazdasági növekedés puszta lassulása is óriási zűrzavart okozna, hiszen az a munkanélküliség növekedését, a minimális életminőséget biztosító szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális és környezetvédelmi programok visszaszorítását vonná maga után. Jobb bele sem gondolni, micsoda katasztrófát okozna egy negatív növekedési ráta” – írja Serge Latouche francia közgazdász A Nemnövekedés diszkrét bája című könyvében.

Latouche szerint, ha nem vagyunk képesek ezektől az alapoktól elszakadni, társadalmi és civilizációs recesszió vár ránk, hiszen a nemnövekedés csakis egy nemnövekedésre alapozott társadalom keretei közt valósítható meg, egy olyan társadalmi berendezkedés keretei között, amely teljesen eltérő logika alapján működik, mint a jelenlegi. Válaszút előtt állunk: nemnövekedés vagy az erőforrások kimerülése, amely barbarizmushoz vezet.

És ezt már John Stuart Mill angol közgazdász és filozófus is megmondta, majd kétszáz évvel ezelőtt:

„Mivel az emberek korlátlan gyarapodása a föld javainak nagy részét veszélybe sodorhatja (...), az utánunk következő nemzedékekre tekintettel őszintén azt kívánom, hogy elégedjünk meg azzal, amink van, mielőtt még a körülmények kényszerítenének minket az önmegtartóztatásra.”

Nem véletlen, hogy egyre szélesebb körben terjed a minimalista életforma: a túlzott fogyasztás okozta csalódottság és kiábrándultság felől egyre többen szeretnének az egyszerűbb, értékközpontúbb, valódibb élet felé fordulni.

Mi az az önkéntes egyszerűség?

Anyagi egyszerűség, emberi lépték, önállóság, ökológiai tudatosság és személyes gyarapodás – ezek az úgynevezett „önkéntes egyszerűsítők” alapértékei. Azoké az embereké, akik már tudják, hogy a felelősségteljes, környezettudatos szemléletmód gyakorlatba ültetése nemcsak a bolygó és az emberiség jövője érdekében elengedhetetlen, de az önismeretnek nevezett úton és az egyén kiteljesedése terén is gyökeres változásokat eredményez.

Azoké, akik igyekeznek az életük minden területén lomtalanítani: a felesleges és haszontalan tárgyakon túl megszabadulni az időrabló tevékenységektől, a stresszt okozó szokásoktól vagy azoktól a feladatoktól is, amelyeket pusztán a külső elvárások végeztetnek velük. Nem, nem erdőszéli kunyhóban élő remetéket kell elképzelni, akik a civilizációtól távol kívánják leélni életüket, és nem is ökoanarchizmusról van itt szó, hanem pusztán a kevesebb és a több közötti egyensúly megteremtése iránti elkötelezettségről.

Mit jelent a számomra és mit adott eddig a minimalista életforma?

A tapasztalás, az élményszerzés, az emberi kapcsolatok, vagyis a fizikailag megfoghatatlan dolgok által szeretek és tudok szellemileg és lelkileg gazdagodni. A digitális jelenlét csökkentésében azért még van hova fejlődnöm, és attól a nagy kupac könyvtől is fájdalmas lesz majd megszabadulnom, amik még elolvasásra várnak. De a legnehezebbnek a lelassítás és a hatékony időbeosztás elsajátítása bizonyult: elfogadni és alkalmazkodni ahhoz a tényhez, hogy egy nap még mindig 24 órából áll, nem 72-ből vagy 48-ból, és ebből kell nekem ügyesen gazdálkodnom – vagyis kiiktatnom a mindennapjaimból néhány olyan szokást vagy tevékenységet, ami akadályoz az elsődleges céljaim elérésében. Nem kis meló, de nem is lehetetlen.   

Híve vagyok a tudatos vásárlásnak, az újrahasznosításnak, a pazarlásmentes öltözködésnek, a jó ügyek támogatásának, a bartermegállapodásoknak, és azáltal, hogy nem költekezem fölöslegesen, hogy eleve kizárok az életemből bizonyos dolgokat (például amíg nincs gyerekem, addig saját járműre sincs szükségem, de ha eljön az ideje, egy ökobarát lakóautóba szeretnék beruházni), sokkal kevesebb döntéshelyzetbe is kerülök, aminek hála rengeteg értékes percet spórolok meg magamnak. Már nem járok edzőterembe, hiszen az egészségem és fizikai fittségem fenntartásához helyszíntől függetlenül adott minden: a testem, az elhatározásom, az időm és az energiám. 

Ha eljön az ideje, egy ökobarát lakóautóba szeretnék beruházni
Ha eljön az ideje, egy ökobarát lakóautóba szeretnék beruházniFotó: pixdeluxe / Getty Images Hungary

Az azért már a barátaim körében is kiverte a biztosítékot, amikor a jóízűen elmajszolgatott sima paprika-paradicsom kombót nemes egyszerűséggel minimalista lecsónak kereszteltem el. De nyugi, nem lettem ennyire megszállott, csak éppen nyerszöldség-napot tartottam.

Amit eleinte lemondásként élsz meg, arról hamar kiderülhet, hogy egy teljesen lényegtelen vagy szükségtelen része volt az életednek, és az elhagyása csak a javadat szolgálja. Ez a szemléletváltás a lényege a „rendrakás" folyamatának. Ami mások szemében a kívánatos színvonalat jelenti (például egy szállás esetében), az számomra sokszor fölösleges luxusnak számít, és én ma már így érzem kereknek és zöldnek az életem. Mindenki úgy definiálja és annyira ülteti a gyakorlatba az önkéntes egyszerűséget, amennyire azonosulni tud az elveivel.

Tisztázzuk a mozgalom körüli félreértéseket!

  • „A legnépszerűbb téveszme talán az, hogy az önkéntes egyszerűsítés csak a tárgyak kiszanálásáról szól. Ebben biztosan szerepet játszik az, hogy az elmúlt években divatba jött a minimalista lakberendezési stílus, amit sokan összekevernek a minimalista életmóddal, pedig a kettő nem ugyanaz. Persze törekszünk a funkcionalitásra, de azért nekünk sem egy nadrágunk és evőkanalunk van. A minimalizmusban is meg kell találni az arany középutat” – árulta el a Díványnak Kovács Heni, a Jollity blog szerzője.
  • Az egyszerű élet szószólói szükségesnek tartják annak egyértelműsítését, hogy mindez nem jelent szegénységet. Az egyszerűbb élet inkább afféle kreatív egyensúly szegénység és bőség között. „E középúttal kapcsolatban ismeretesek azok a számítások, amelyek szerint ha az emberiség mindenki számára nagyjából azonos szintű fenntartható életszínvonalat kívánna teremteni a jövőben, akkor nagyjából Európa 1990-es anyagi átlagszínvonalára kellene beállni világszinten” – írja Kocsis Tamás, az egyesült államokbeli önkéntes egyszerűség első hazai kutatója A materializmustól a teljes emberig című tanulmányában.
  • Az egyszerű élet nem egyenlő a világot tagadó aszkézissel, és nem a léleknek a test felett aratott diadala – vallják a mozgalom képviselői. Nem szentek önsanyargatása és az anyagot becsmérlő megnyilatkozása a szellemi megtisztulás érdekében, és nem is egynémely puritán elitista eszköze az isteni kiválasztottság bizonyítására. Ezek az elszigetelt és a mindennapoktól elrugaszkodott torzulások nem utalnak a jelenség közösségi és a matériához kapcsolódó jellegére.
  • Az ökológiai életmód nem technológia- és növekedésellenes, hanem épp a legmegfelelőbb, a fenntartható jövőt szolgáló technológiák felfedezésén fáradozik. „Nem növekedés nélküli út ez, hanem újfajta növekedés lehetőségét hordozó törekvés, amely az élet anyagi és szellemi vonatkozásait egyaránt magában foglalja. E felfogás alapján egy civilizáció valódi növekedését nem az embereknek a területekért folytatott harca szolgálta a történelem során, hanem a társadalomnak az a képessége, hogy egyre több energiát és figyelmet fordítson az élet nem anyagi területeire is” – magyarázza Kocsis.
  • Az egyszerű élet nem a szépség és az esztétikum tagadása, nem valamiféle sivár dísztelenség. Az egyszerűség képviselői nem a puritánoknak a művészetekkel szembeni gyanakvását osztják, hanem inkább Pablo Picasso véleményét, aki szerint a művészet a fölösleges kirekesztése. Az egyszerűség nem tagadja a szépséget, hanem éppen hogy felszabadítja a mesterségesen rárakódott terhek alól, és feltárja az összes dologban lakozó szellemet.
  • Az egyszerű élet nem azonosítható a vidéki, paraszti életformával sem. A gyakran romantizált rurális életforma nem egyeztethető össze napjaink valóságával, ugyanis az önkéntesen egyszerű életmódot választók ma nem a vadonba vagy tanyákra vonulnak el, hanem városokban és elővárosokban élnek. A természet tisztelete nem követeli meg az odaköltözést. A „vissza a természethez” mozgalom helyett tehát inkább a „hozd ki a legtöbbet a meglévőből, bárhol legyél is” mozgalmáról van szó.

Te mennyire tudsz azonosulni az önkéntes egyszerűsítőkkel? Képes lennél a „kevesebb több” elve alapján élni? Nemet tudnál mondani a nagy karácsonyi ajándékvadászatra? Vagy meggyőzni a szeretteidet arról, hogy nincs szükséged egy huszadik pár plüss zoknira? És hogy az élmények, az offline együttlétek és a természet megóvása mindennél többet érnek? Akár bizonytalan vagy, akár tudod a választ, ott a helyed október 4-én és 5-én a SimpliCity Fesztiválon, ahol megtudhatod, hogyan teheted teljesebbé az életed kevesebbel, és hogyan lehetsz te is egyszerűen jól.

Mustra