A könyvmoly az új szexi!

Emma Watson a csütörtökön mozikba kerülő, élőszereplős Szépség és a szörnyeteg című filmben már második alkalommal alakít könyvmolyt a vásznon. A színésznő imidzsének része, hogy maga is ezt a típust testesíti meg. Ahhoz azonban, hogy erre építve sztár lehessen, sok fiktív női karakter taposta ki az utat.

„Felejtsük el az eljegyzési gyűrűt! Adj egy könyvtárat!”- fogalmazta meg Emma Watson az Y-generációs – mai későhúszas-koraharmincas – generáció tucatjainak tökéletes pasiról alkotott kislánykori álmát attól a perctől kezdve, hogy a Szörny kitárja előtte a kastély könyvtárának ajtaját.

Örömteli jelenség, hogy már a filmekben és sorozatokban - és főleg, hogy a fiatal korosztályt célzó darabokban is - önálló életre kelt az a korábban főleg szemüveges, béna cuccokban járó, rút kiskacsaként ábrázolt, lúzernek beállított karaktertípus, aki csak akkor rúghatott labdába, ha látványos szépészeti átalakuláson esett át: az okos, intelligens, művelt és olvasott nő/tinédzserlány. A Pinteresten vagy az Instagramon ma már tökéletesen beállított olvasós fotók és rajzok ezreit találjuk, vagy épp az olvasás és a könyvek imádatát zengő idézeteket, mémeket, problémákat, amiket csak a könyvmolyok értenek.

Olvasni menő. Mi tudjuk, hogy mindig is az volt, de most már a világ is kezdi felfedezni ezt. És ha te sem indulsz el otthonról könyv nélkül – épp ezért nem is hordasz kis táskát –, vagy veled is előfordult már, hogy annyira elmerültél egy könyvben, hogy elfelejtettél leszállni a villamosról, akkor te is pontosan tudod, miről beszélünk.

emma watson prtscr

Az irodalomban nem előzmények nélküli a belevaló, sokat olvasó csaj koncepciója. A Kisasszonyok Jo March-a, Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-je vagy Elizabeth Bennett azonban egész az ezredforduló környékéig csak elszórt jelenségek maradtak. A kilencvenes és kétezres években azonban valami megfordult: a bibliofil figuráknak nem csak sikerült főszereplőkké előlépniük, de a róluk szóló alkotások is népszerűek lettek, bekerültek a mainstreambe. Íme a fiktív lányok, akik kitaposták az utat a mai büszke könyvmolyoknak.

Magyarországon az eredetileg 1985-ben forgatott, de nálunk csak a kilencvenes években sugárzott Anna volt az első fecskék egyike. A Magyar Televízió műsor struktúrájának köszönhetően a minden nagyobb állami ünnepen leadott kanadai sorozat szinte valamennyi akkori gyerek életének részévé vált. Anne Shirley, a folyton bajba keveredő, határtalan fantáziával rendelkező, az igazáért mindig kiálló, vöröshajú kislány az osztályelső címéért harcol Gilbert Blythe-tal, akinek a többi lány a figyelmét akarja. Anne beteljesíti a könyvrajongók álmát, maga is író lesz. A sorozat folytatásának tekinthető Váratlan utazásban a hasonlóan irodalomimádó Sarah Stanley próbál boldogulni Avonlea-ben.

1991-ben a Disney egy nőre, Linda Woolvertonra bízta a Szépség és a szörnyeteg forgatókönyvét, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy feminista módon ábrázolja Belle-t (nem szerettek volna újra belefutni a Kis hableánnyal átélt fiaskóba, ahol elég kemény kritikát kaptak, amiért a hősnő habozás nélkül elhagyja családját a szeretett férfiért). Woolverton Belle-jének pedig legfontosabb tulajdonsága – ironikus módon, nevével ellentétben – nem a külseje, hanem a könyvszeretete. Nemhogy nem kell őt megmenteni, de maga menti meg a hercegét és annak teljes személyzetét, kastélyostul. Ráadásul nemcsak cselekvő, de határozott döntéshozó karakter: ahelyett, hogy az első férfi karjába omlana, nagyon határozottan elutasítja a faluban közimádatnak örvendő bájgúnárt, Gastont. A filmet a legjobb filmnek járó Oscar-díjra jelölték - elsőként az animációs filmek közül! -, és bár azt a szobrot nem kapta meg, azért elhozta a legjobb zene és betétdal díját, és a Golden Globe-ot is. Belle kívülállósága és a falusiak szemében furcsa viselkedése pedig azóta is könnyű azonosulási pont bármely kamasznak vagy mezei álmodozónak.

Emma Watson
Emma WatsonMike Coppola / Getty Images Hungary

A szerelem hálójában a kis könyvkereskedés, a Sarki Könyves kuckó tulajdonosa, Kathleen Kelly olvas, méghozzá professzionális szinten: műveltsége a szakma – könyvterjesztők és kiadók - körében is elismert. Miklós László eredetileg patikában játszódó szerelmi történetéből a kilencvenes években egy könyvesboltok közötti harc lett, amit a Ryan alakította Kathleen Kelly szükségszerűen elbukott. Ezzel a moziban is felbukkant a karakter, ráadásul a kilencvenes évek tökéletes filmes párja, Meg Ryan és Tom Hanks interpretációjában. 

A 2000-es években ismét egy sorozat, a Szívek szállodája találta be a lelkes bibliofileket. Az elsöprő személyiségű édesanya, Lorelai mellett kamaszkorú lánya, Rory testesített meg egy személyben minden könyvmolyt: mindig van nála könyv, és képes bárhol olvasni. A rajongók egy több mint háromszáz tételes listát állítottak össze azokból a könyvekből, amik a hét évad alatt megfordultak a kezében, vagy akár csak említette őket. Az olvasás élete minden területére kihat: nagyapjával a könyvek iránti szenvedélyük köti össze őket és teremt különleges kapcsolatot kettejük között. Az első fiúja, Dean akkor figyel fel a lányra, amikor olyan elmélyülten olvassa a Moby Dicket, hogy a mellette történő baleset sem zökkenti ki, de ugyanez teszi őt Jess intellektuális párjává, a fiút pedig ígéretes pasi-alapanyaggá. A popkulturális utalásokkal teleszórt párbeszédekből emellett az is kiderül, hogy Rory érdeklődése nagyon is szerteágazó.

A könyvrajongók általános védőszentjükként tisztelik Jane Austen Büszkeség és balítéletének fő karakterét, Elizabeth Bennettet. A második Bennett-lány reputációja valószínűleg inkább abból fakad, hogy a személyét összemossák az írójáéval. Bár Lizzy valóban olvas, amikor Miss Bingley ezt némileg csúfolódva szóvá teszi, a lány kijelenti, hogy számos más dologban is talál élvezetet, nem kizárólag a könyvekben leli örömét. Az olvasók többsége azonban elsiklik a könyv valódi könyvmolya felett, aki egyúttal elrettentő példa is lehet: Mary Bennett ugyanis nem mondható műveltnek vagy okosnak annak ellenére sem, hogy sokat olvas.

J.K. Rowling 1997-ben kiadott Harry Potter és a bölcsek köve című könyvében feltűnt egy kislány, aki nem volt az a hollywoodi gyerekfilmekből megszokott babaarcú szépség. Hermione Grangernek lapátfogak és örökké kócos haj jutott – viszont folyton olvasott, és ez a tulajdonsága hét könyvön át számos alkalommal mentette meg a hozzá csapódó két srác bőrét. Hermione mindeközben a valóban jó értelemben vett könyvmoly, aki okos, független, határozott, és oké, hát néha kicsit idegesítő. És nem utolsósorban könnyű vele azonosulni minden könyvrajongónak, aki maga is az osztály perifériáján tengődik kevésbé divatos cuccaiban és kevésbé menő hobbikkal...

Emma Watson azóta nemcsak belenőtt a szerepbe, de állítólag már a forgatásokon is úgy viselkedett, mint karaktere. Megtanulta valamennyi partnere szövegét, amit gyakran velük együtt mondott, számos újrafelvételt okozva a stábnak. Watson azonban a Harry Potter-filmek franchise-a után, felnőve is mintha a valóságban is Hermione maradt volna. Színészi karrierjét egy időre felfüggesztve a Brown Egyetem angol szakán diplomázott, majd az oxfordi Worcester College-ban tanult egy évet.

Ahogy Hermione, ő is gyakran áll ki számára fontos ügyek mellett. 2014-ben az ENSZ jószolgálati nagykövetének választották, ebben a minőségében szólalt fel az ENSZ New York-i székházában, ahol a HeForShe kampány keretében a férfiakat hívta fel, hogy álljanak ki a nemek közti egyenlőségért és ne tekintsék szitokszónak a feminista kifejezést. Izgalomtól remegő hangon előadott beszédével megmutatta, hogy ő is ember. Épp ez a kis tökéletlensége teszi szerethetőbbé és esendőbbé, nem olyan megközelíthetetlen idollá, mint például a mindig ridegen tökéletes Angelina Jolie. És ugyanezt jelzi a filmben az örökké Belle homlokába hulló tincs. 

Watson osztozik Belle könyvek iránti lelkesedésében: megalapította a Közös Polcunk (Our Shared Shelf) nevű feminista könyvklubot, aminek már 175 ezer tagja van. A színésznő szinte ki-be jár a valóság és a fikció között: mintha Hermione, Belle és Watson ugyanaz a személy lenne.

Szépség és a szörnyeteg (2017) - Fecsegő csecsebecsék

Az 1991-es Disney klasszikus 2017-es, élőszereplős változata gyakorlatilag bukásbiztos vállalkozás volt, és bejött: már az első hétvégén bevételi rekordot döntött. 

Az élőszereplős feldolgozással a stúdió szükségét érezte, hogy a lenyűgöző, 3D-s látvány mellett valós történelmi korba próbálják helyezni a történetet. Ez azért nem szigorú történelmi hűséget jelent, hanem főleg rizsporos parókákat.

Az új feldolgozás 45 perccel hosszabb, a többlet játékidőből több új dalra és mindkét főszereplő családi hátterének részletezésére jutott idő, ahogy a kastély berendezésének mindennapjaival is részletekbe menően megismerkedhetnek a nézők. Emellett van hely mindent megmagyarázni és kimondani (vagy egy másik nézőpontból: túlbeszélni). 

A feminista nézőpont is nagyobb hangsúlyt kap, igaz a konzekvencián még van mit csiszolni: a városiak tiltakoznak, hogy Belle olvasni tanítson egy kislányt, a lincselő tömegben azonban vállvetve harcolnak a falusi nők és férfiak (a rajzfilm verzióban csak férfiak vonulnak a kastélyhoz).

Gaston karaktere is árnyaltabb lett, de ennek a figurának ez a változás jót tett. A kastély berendezése, főleg Lumiere és Mrs. Pots azonban már-már ijesztőek ilyen realisztikusan. 

Aki azonban szerette az eredeti rajzfilmet, annak a film sem fog csalódást okozni: többségében kockáról kockára követi az eredeti rajzfilmet, sőt még választ is ad néhány - rajongói oldalakon gyakran firtatott - kérdésre, például arra, hány éves volt a Szörny, amikor elátkozta a Tündér.

Oszd meg másokkal is!
Mustra