18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

"Ma már nem akarnak felakasztani bennünket egy koncert után"

Tőlük teljesen normális, hogy vonaton cipelik magukkal a koncertjükhöz szükséges felszerelésüket, és az sem meglepő, hogy egy házibulin mutatják be a második lemezüket. Szerintük inkább az a furcsa, hogy már senki nem akarja megverni őket egy-egy koncertjük után. Nekem pedig az, hogy nem trollkodják szét az interjút.

A Ricsárdgírrel beszélgettünk, bónuszként pedig egy vadiúj számot is kaptunk tőlük az érkező albumukról, valamint egy videót az előkészületekről!

Ha esetleg lövése sincs róla, mi az a Ricsárdgír

A négytagú szentendrei banda (Márton Dani - gitár, ének, Paál László - billentyűk, Zsirai Andris - basszusgitár, Németh Balázs Kristóf - dob) 2013-ban jelentette meg a Nincsen sárkány című bemutatkozó albumot. Őket is meglepte, hogy a fillérekből összerakott lemezre mennyire rápörögtek az online magazinok, és olyan együttesek vették pártfogásukba őket, mint a Tudósok vagy a Kistehén.

A zenéjük amolyan mindent bele: az első lemezükön hallhatunk rapet, punkos megőrülést, néhol még némi lakodalmas vonal is érezhető volt, és kapunk egy adag nyolcvanas évek végi életérzést is. A fellépéseiken Dani faarccal csinálja a hangulatot, de volt már hogy festettek, vetítettek, szavaltak a színpadon, és jellemző rájuk, hogy elég sok vendégénekesnőt is szerepeltetnek. Performanszaikban jól adagolják a humort, nem látunk tőlük kínos stílusparódiákat, a szövegeik pedig elég sokszínűek, szókimondóak, miközben távolról sem alpáriak. Egyik-másik csak szimplán vicces, de bőven akad olyan is, amiből Mártondani, a szövegek írója, nem sajnálta a mondanivalót sem.

A Repülőgép című szám, a banda egyik legnagyobb klasszikusa például csak a szimplán poénos, jól énekelhető kategóriába szánták, mégis előfordult, hogy istentagadónak értelmezték (de erről a frontember részletesebben is mesél majd az interjúban). Jóval összetettebb a Hazudjanak című daluk, amihez hamarosan egy elég izgalmas alapötletű klip is készül. Ennek szövege már rétegesebb, a szám lényegi mondanivalója pont ellentétben áll a szövegben elhangzottakkal.

A klipjeiket is érdemes figyelni, amiket szintén házon belül raknak össze. A Palvin Barbi című számukkal meg is nyerték az idei Klipszemle trash kategóriájának díját. Ha nem ismeri a bandát, akkor először kattintson a videóra, mert a Ricsárdgír olyan mint ez a klip: vicc az egész.

Nem mondanám, hogy egy fitt társaság készül beszélgetni, hétvége lévén mindenki meghúzta kicsit az előző éjszakát. Velem szemben Márton Dani (ahogy ő írja: Mártondani) és Paál László kevergeti a limonádéját. Dani a zenekar alapítója-frontembere, meg amúgy a fő generátora, Laci pedig a billentyűs. Alapvetően 2006-ban alakultak, de Dani szeretné, ha inkább azt hazudnánk, hogy csak 2010-től léteznek, mert szerinte előtte nem csináltak semmi extrát a basszusgitárossal, Zsirai Andrissal. Akkoriban még csak feldolgozásokat, főleg Európa Kiadót meg Trabantot játszottak, azokat is leginkább maguknak és néhány haverjuknak. Szóval akkor a 2010 óta létező Ricsárdgír előtt a srácok eljátszottak még a Kólaklub és a Pepsi-tenger névötlettel is, de a szerzői jogok megsértésétől azért kicsit ők is tartottak.

Amúgy tényleg 2010-ben kezdtek el történni a lényegesebb események: csatlakozott például Laci, amitől Dani eleinte nem annyira volt boldog.

"Nem nagyon akartam szintist. Attól féltem, hogy ettől túl jó lesz a zene, de hála Istennek ez nem történt meg" - értékeli utólag az ellenérzését a frontember. Lacinak egyébként a Ricsárdgír előtt nem volt túl nagy múltja, mindössze egy másik zenekarban, az 1160 nevű, szintén szentendrei bandában játszott: "Mondjuk ez erős túlzás, mert konkrétan csak egy koncertjükön léptem fel" – emlékszik vissza a szép időkre. A Ricsárgdírben aztán elég hamar összerázódott a többiekkel, sőt végül elég romantikusan alakult Dani és Laci kapcsolata:

Laci: Minket is meglepett, de már egy hét után egymás seggében voltunk. De nem, Dani?

Dani: Ha nem is így fogalmaznék, de igen, elég gyorsan megkedveltük egymást. Laci az egyik legjobb barátom lett.

Dalpremier! BURN

"Ezt a dalt azért küldtük, mert a többin még lehet, hogy változtatunk valamit. Szerintünk ez a legviccesebb számunk, de a koncerten nem szoktak rajta nevetni az emberek. Olyanokat mondunk benne hogy "district 2000 Compton to Boston". Haha. Azért angol nyelvű, mert németül nem tudunk olyan jól. Végül is, a saját szórakoztatásunkra született ez is" - adta meg az értelmezési keretet Mártondani a BURN című dalhoz, hallgassák önök is szeretettel!

Úgy tudom, kifejezett ellenszélben indult a zenekar pályafutása, a közönség ugyanis egyáltalán nem kedvelte a zenéteket.

Laci: Nem igazán, mindenhol utálták a koncertjeinket.

Dani: Nem arattunk osztatlan sikert. Verőcén például azt mondták a basszusgitárosnak, hogy ha még egyszer elmegyünk oda játszani, felkötnek minket a legközelebbi fára.

Laci: Egyszer eljött a koncertünkre két hajléktalan forma, és a koncert után az egyik hapsi azt mondta a haverjának, hogyha még elviszi egy ilyen szarra, soha többet nem bandázik vele. De eleinte az is normális volt, hogy a koncert után csak egy-két órával később mertem odamenni a pulthoz, remélve, hogy addigra már nem lesznek annyira dühösek az emberek. A barátaim sem voltak elájulva, egy se volt képes végig kibírni a koncertjeinket. Mondjuk ez ma is így van, leszámítva azokat, akiket már a Ricsárdgír miatt ismertem meg.

Dani: Tényleg így volt. Eleinte leginkább az ismerőseink meg az anyáink nézték meg a koncertjeinket. Egyedül ők viselték el az előadásainkat.

A kezdetekben elég gyakran emlegették veletek kapcsolatban a Bizottság zenekar nevét, és ezt nem csak a közös szentendrei gyökerek indokolták. Mi változott azóta?

Dani: Én mondjuk régen sokat hallgattam őket, és az is igaz, hogy többen, több helyen is hozzájuk hasonlítottak minket. Ez egyfelől tök jó érzés, másfelől viszont zavaró, mert azt gondolom, hogy alapvetően teljesen mást csinálunk. Szerintem eltelt annyi idő, hogy külön értelmezzenek minket, és egy ideje (nem emiatt) le is álltunk erről a szentendrei dadaista-alter vonalról, amibe egy kicsit be is skatulyáztak minket. Hogy mi változott még? Talán jobban összeraktuk a számainkat, és Laci érkezése után pedig nagyobb hangsúlyt fektettünk a szintire. De szerintem nem is ezek voltak az igazán fontos tényezők, hanem inkább az első klip, annak köszönhetjük, hogy megtaláltak minket azok, akik kíváncsiak az efféle zenére. Az első videónkat amúgy a Repülőgép című számhoz készítettük, amit beneveztek az RTL Klub klipversenyére. Tudom, nem hangzik valami menőnek, de bevállaltuk, és aztán el is kezdtek hívni minket különböző kluboktól. A második videóról, a Szörfről aztán már az MTV is írt.

Laci: Mert az Edina (Deák Edina, a zenekar vendég énekesnője – a szerk.) elküldte nekik viccből . A tárgyba bele is írta, hogy LOL.

Dani: Így volt, de a lényeg, hogy aztán végül írtak rólunk egy cikket, és ennek köszönhetően elkezdtek minket hívogatni a jobb budapesti klubok. Így haverkodtunk össze a Tudósokkal is, akik elég sok helyre vittek el minket. Egyelőre szerencsére maguktól jönnek a felhívások, persze nem vagyunk a híres zenekar státuszban, de a koncertek szervezésével legalább nem kell foglalkozunk.

Mit csináltok, amikor nem a Ricsárdgír vagytok?

Dani: Én vágó vagyok, Laci grafikus, Andris postás, a Balii pedig most kezdett el tanárként dolgozni.

Laci: Szegény gyerekek.

Elgondolkodtatok azon,  még több rajongót szerezzetek?

Dani: Nem igazán, a Ricsárdgír még mindig egy hobbizenekar; annak indult, és szerintem az is marad. De nem is fektetünk bele annyi energiát és időt, ami szükséges lenne ahhoz, hogy komolyabbá váljunk. Megmondom őszintén, nem próbáljuk szét az agyunkat.

Laci: "Nem próbáljuk szét az agyunkat?!" Nyár elején csináltunk ilyet utoljára...!

Dani: Szerintem pont ettől jó, hogy egy kicsit viccből csináljuk. Kész szerencse, hogy végül megtetszett az embereknek is. Legalábbis egy részüknek.

Egy kicsit az is a vakszerencsén múlik, hogy eljuttok-e végül a saját koncertetekre. A múltkor például a Facebook oldalatokon kerestetek fuvart, hogy lejussatok egy vidéki fellépésetekre. Sikerült végül?

Dani: Nagy nehezen. Nincs egyikünknek se jogsija, de még a menedzsernek sem. Csak Edinának, de mellette nekem néha halálfélelmem van, mondjuk én sok mindentől félek. Általában vonattal járunk, de a jogsipara miatt estünk már el koncertektől.

A buszbérlés nem opció?

Laci: Dehogy! Mindig vonattal megyünk.

Dani: Szentendréről is hévvel jártunk Budapestre koncertezni. Felszereléssel meg mindennel együtt. Tény, hogy nem mindig jön ki jól a lépés: például volt egy eset, amikor a Kistehén előtt játszottunk Dunaújvárosban, és megkértek minket, hogy kezdjünk később, mert még nincsenek elegen...

Laci: ...konkrétan üres volt a terem.

Dani: Az lett volna a logikus, ha csúsztatunk, de mivel nekünk ment az utolsó vonatunk, így elkezdtük az eredeti időpontban. A Kistehén tagjai azért nagyon jó fejek voltak, behúzták a színpad elé a kis székeiket, meghallgattak és meg is tapsoltak minket, mi meg szépen hazahúztunk.

Laci: De az is tipikus volt, amikor A Balcony TV szeretett volna rólunk forgatni, mi pedig a MÜSZI-ből kértünk el eszközöket, és gyalog vittük át a felszerelést a Király utca környékére. Nem vittünk persze magunkkal erősítőket, mert amikor azt mondták, hogy vigyük a hangszereket, én egyáltalán nem gondoltam, hogy az erősítő is a hangszerhez tartozik. Így persze anélkül érkeztünk. Megértem, amikor néha furcsán néznek ránk a szervezők, valószínűleg csak mi csinálunk ilyen kreténségeket.

Gondolom, az is furcsa volt, hogy egyre több ember elé kell kiállnotok.

Dani: Én még mindig nagyon izgulok a koncertek előtt. Régebben hánytam egyet fellépés előtt, annyira ráparáztam, de olyan is volt, hogy belázasodtam. Eleinte furcsa volt, hogy végül is se énekelni, se gitározni nem igazán tudok, mégis színpadon vagyok. De már elég jól megszoktam.

A többieknek van valamilyen zenei előképzettsége?

Laci: Három évig jártam zenesuliba, aztán magamtól sokat zongoráztam otthon. Nagyjából ennyi.

Dani: Nálunk a zenetudás amolyan hiánycikk. Most mondhatnám azt, hogy mindenki kurvajó, de aki eljön a koncertünkre és ért a zenéhez, úgyis hallja, hogy vannak döccenések. Ezt meg is írták a lemezkritikákban is. Meg azt is, hogy "ez nem is egy koncert volt, hanem inkább egy performansz”. De ezek egyáltalán nem esnek rosszul, mi is tudjuk, hogy amit csinálunk, az nem feltétlenül zenei élményt ad a hallgatóságnak.

Viszont a humort pontosan adagoljátok, ráadásul elég ösztönösnek tűnik a színpadi akciótok.

Dani: Igen, mert ez tényleg ösztönösen jön, nincs benne tervezgetés, nem szoktak viták lenni arról, hogy mi fér bele a koncertbe és mi nem. Olyan előfordult, hogy a próbán elpróbáltunk egy ötletet, amit aztán élesben nem mertünk megvalósítani. Például a meztelen szaxis lány tervét végül elvetettük.

Nem fárasztó a folyamatos poénkodás?

Dani: De, ráadásul a közönség már el is várja, hogy nyomjak valami hülyeséget a színpadon, megszokták, hogy a dalok közötti viccesek az átvezetők. Néha azon is szoktam stresszelni, hogy mi van, ha nem jön a hülyeség, vagy a közönség nem veszi a lapot.

Szerintem edzésben tartjátok őket már a Facebook-kommunikációtokkal is. Legutóbb azt posztoltátok, hogy egy kliphez kerestek szereplőket, de ez finoman szólva is csak féligazság volt...

Dani: Félig-meddig tényleg kamu volt. Épp egy filmet forgattam, és egy jelenethez nem volt elég ember, ezért kiírtam, hogy ez klipforgatás lesz, amihez keresünk szereplőket. El is jöttek elég sokan, aztán meg vártak szegények vagy hét órát, mert rossz volt a diszpó. Ott vártak a nyolcadik kerületi Magdolna utcában, a Vasas székház előtt. De persze nem hiába, azért lesz belőle egy klip is.

Nem hiszek neked, Dani!

Dani: De pedig tényleg lesz! Egy teljesen új dalhoz készül, ami egyben a film zenéje is lesz. Szerintem csak novemberben készül el, addig jó lenne kijönni egy Hazudjanak és egy Test fala klippel.

Ezeket a videókat közösen találjátok ki?

Dani: (nevet) Nem egészen. Általában megírom a többieknek, hogy mit tervezek, ők meg annyit írnak vissza, hogy "á, oké, tök jó”, de szerintem konkrétan el se olvassák ezeket a leveleket. Nálunk nincsenek nagy összeülések és ötletelések, ellenben a többiek segítőkészen megcsinálják azokat a dolgokat, amikre megkérem őket. Laci például szó nélkül színészkedik. Aztán a vágásnál szintén eltűnnek, de a végeredményt már együtt nézzük meg, és általában jónak találják.

A szövegeket is te írod, amiket imádnak szétanalizálni a kritikákban...

Dani: Pedig van, amiben nem kell keresni semmilyen mögöttes tartalmat. Két csoportra tudom osztani a dalainkat: vannak a szimplán viccesek, amiknek nincsen különösebb mondanivalójuk, és vannak olyanok is, amiket tényleg valamilyen céllal írtam. Persze, azért lehet a szimplán vicces számokat is elemezgetni, de az az igazság, hogy ezekben tényleg nincs semmi bújtatott vélemény vagy társadalomkritika. A Repülőgép című dalunk kapcsán például volt egy olyan elemezgetés is, miszerint a szöveg istentagadó. Csehországba meghívták ezt a klipet egy keresztény filmfesztiválra sajnos a nevét elfelejtettem, valami hallal kapcsolatos volt, úgy rémlik. A tanárunk pályáztatta meg a klipet, és meg is hívtak minket, de ekkor még a szöveggel nem nagyon foglalkoztak. Amikor viszont feliratozni kellett a helyszínen, akkor kezdték el igazán elemezgetni, és arra jutottak, hogy arról éneklünk benne, hogy nincs Isten. A filmet emiatt nem is vetítették le, de mi Balival azért jól elvoltunk a kolostorban, ahol elszállásoltak minket, és még egy papnak a kádjában is fürödtünk.

Volt még hasonló, furcsa megkeresésetek?

Dani: Nekem egyelőre minden megkeresés furcsa, de az is, hogy hívnak minket, meg az is, hogy kíváncsiak ránk az emberek.

Pedig a kritikák sem voltak rosszak, amiket az első lemezetek után kaptatok.

Dani: Na, az volt a legfurább! Már csak azért is, mert nagyon pici pénzből hoztuk össze, nyilván nem túl jó minőségben. Egy szentendrei lemezstúdióban vettük fel a számokat, a Janónál, és Rigó Benjamin haverunk keverte össze otthon. A második albumunk ennél azért profibban készül.

Az új lemeznél próbáltok megfelelni különböző hallgatói elvárásoknak, úgymond rádióbarát számokat írni?

Dani: Van rajtunk nyomás az első lemez jó fogadtatása miatt, de nálunk az az elsődleges, hogy nekünk tetsszen, a többivel nem igazán foglalkozunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek változások, vagy nem lesz más, mint az elődje. Több gépzene, több kísérlet lesz, és sok vendégénekes. Elég eklektikusnak tűnik, kórus és gyerekek is fognak szerepelni egyes számokban.

Érkeznek az album mellé klipek is. Ezekről mondtok valamit nagyobb szpojler nélkül?

Dani: A Hazudjanak klipben szerepelni fognak gyerekek, akik rappelni is fognak. Ez egy elég izgalmas videó lesz, csak a szülőkkel nehéz egyeztetni. Többször kiírtuk már a Facebookra a felhívást, hogy gyerekszereplőket keresünk, lelkesen jelentkeznek is, de amikor elküldöm a forgatókönyvet, utána valahogy a legtöbb szülő azt írja, hogy sajnos mégsem jó az időpont.

Szerinted a forgatókönyvvel vagy a számmal van bajuk?

Dani: Igazából a szöveggel van gondjuk, pedig nincsen benne trágárság, csak egyszerűen a mondanivalója, témája miatt a szülők nem szeretnék, ha a gyerekek eltátognák. Pedig a mondanivalója pont ellentéte az elhangzottaknak. Lényegében a hétköznapi agresszióról szól.

...Ha eleged van már állj fel és nézz szét/ Szemedből mint csillag hulljon ki a részvét/És nézz szembe azzal, aki tegnap vakult /Mondd meg neki sajnálod hogy így alakult...

...Állíts meg egy némát és kérdezd az utat/A nyomorék is ember, csak máshova mutat /A tüdőrákos kisgyerektől vedd el a sütit,/Üsd a gyermeket, ha otthon is ütik...

...Hazudjanak egymásnak /Üssék a gyereket/Haljanak meg de előbb/Legyenek betegek...

Elég nyilvánvaló, hogy a szöveg tartalmával merőben ellentétes a valódi értelmezése, de így kimondva talán jobban érződik, hogy mennyire beteg, perverz, undorító, amikor egy hazug élet mögé bújtatva művelik az ilyen fajta terrort egyesek. A vicc az, amikor ez a gyomorforgató viselkedés büszkeséggel és önmaguk ünneplésével párosul.

Egy kicsit vidámabb: a Palvin Barbi című számotokkal nyertetek az idei Klipszemlén trash kategóriájában. Ennek van valami története?

Laci: Nem sok, együtt találtuk ki a Danival, hogy írjunk róla egy szerelmes számot.

Dani: Nem, te hoztad hamarabb a dalt és kérted, hogy legyen az a szám címe, hogy Szeretlek, Palvin Barbi! A cím aztán adta a szöveget is. Csak annyi volt az érdekesség, hogy általában az én szövegeimre írja Laci a zenét, és ez most fordítva történt. Amúgy Lacinak általában tök jó ötletei vannak.

Palvin Barbi mellett Ördög Nóra is – hogy is mondjam? – megihletett benneteket. A műsorvezető értette a viccet, még ki is posztolta az Ördögnóra című számotokat a Facebook-falára.

Igen, ez  két dolgot jelent: hogy nagyon jó fej, és hogy valóban nincs a dalban semmi bántó. Erről a dalról sokan azt hiszik, hogy ez egy cinikus vagy ironizáló dal, pedig ez a szám is inkább a viccesebbek köze tartozik, fontosabb mondanivaló nélkül. Semmi rosszindulat nincs benne, aki ezt gondolja, az hülye.

A lánynevekről jut eszembe, elég sok vendég énekesnő fordult már meg a színpadotokon az évek során. Kik most a fixek?

Deák Edina az egyetlen fix vendég, mellette Előd Eszter, Papp Éva és Széles Flóra is sokat énekel velünk. Pájer Alma is állandó volt, de ő most színházban játszik és azóta időhiány miatt hanyagolnia kell az együttest.

Mik a tervek, hol fogjátok bemutatni az új albumot?

Dani: Tök jó lehetőségeket kaptunk budapesti kluboktól, amikért ezúton is tök hálásak vagyunk, de végül nemet kellett mondanunk, ugyanis az volt az eredeti terv, hogy egy szentendrei házibulit szervezünk és ott mutatjuk be az új albumot. A Facebookon már kisorsoltuk azokat a szerencsés rajongóinkat, akik megvehetik a jegyet a lemezbemutató koncertre.

A legtöbb zenekar a seggét verné a földhöz, ha a legjobb klubok ajánlkoznának nekik. Kicsit se volt nehéz nemet mondani?

Dani: Persze, ezek tényleg tök jó dolgok, de valahogy túl kötöttek nekünk. Mi szeretjük saját magunk alakítani a színpadot, és szeretnénk a koncert után sokáig bulizni. Meg az az igazság, hogy nagyon rápörögtem, hogy legyen egy igazi házibulink, valódi konyhával meg fürdőszobával.

Mi lesz az album címe?

Dani: The Dark Side of the Moon. Remélem, ezt a címet mi találtuk ki (persze, de azért egy kicsit már mások is – a szerk.), és remélem az emberek majd felteszik a címmel kapcsolatban a kérdést: Ezt most miért?

Laci: Ezt a kérdést szerintem elég sokszor felteszik velünk kapcsolatban.

Így készült a Dark Side of the Moon

Mármint a Ricsadgír-féle. Bónusz: nyelveken beszélés! Szerencsére van felirat is.

Kedvet kapott hozzájuk, de nem nyert jegyet a VIP-partira? A Ricsárdír legközelebb november 5-én játszik az A38-on, a Tudósok lemezbemutatóján (bár itt csak Tudósok-feldolgozásokat), de november 25-én az Akváriumban, a Kistehén előtt már saját repertoárral veszik le a lábáról a közönséget.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek