73 éve, hogy bemutatták a romantikus kultuszfilmet, a Casablancát, amellyel a magyar származású Kertész Mihály végérvényesen beírta magát a filmtörténelembe. Az 1942-ben forgatott drámának híres jeleneteit és mondatait nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabb generáció filmrajongói is ismerik. Nem véletlenül.
Ma is kedveljük
A film már a maga idejében is óriási sikernek számított, összesen nyolc jelölést kapott az 1944-es Oscaron, ebből hármat el is nyertek a készítők, a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv kategóriájában. Még a szakmai kritikusok is elismerően nyilatkoztak a filmről, ami valljuk be nagy szó, tekintve, hogy többségük a Hollywoodi szuperprodukciókat mélységesen megveti. Még Umberto Eco is tanulmányt írt róla, bár ő azt is mondja, hogy a Casablanca kritikai szempontból nem sokat nyom a latba, összeollózott képregény, lélektani hitelességét tekintve fölöttébb gyenge lábakon áll és túl sok hatásvadász jelenet benne, de azért elismeri, hogy a szereposztás telitalálat és a történet bonyolítása zseniális. Az Amerikai Filmintézet 1994-ben minden idők legszebb amerikai filmjének” kiáltotta ki, 1998-ban a filmakadémusok szavazásán pedig második helyezett lett. Király Jenő a híres filmesztéta 35 oldalon keresztül elemzi a Casablancát,a Frivol Múzsa című kötetében. Bokor Pál a Siker helye Hollywood című könyvében utal arra, hogy bár a filmesztéta Király Jenő írásában nem ismeri el a filmet, mint művészeti alkotást, de nem is kérdőjelezi meg annak művészeti kvalitásait, sőt Bokor azt is állítja, ez az a film, amely leginkább tükrözi a filmesztétika tanácstalanságát, amikor egy kivételesen jól összepakolt és nemcsak a felszínt karcolgató amerikai stúdiótermékkel találkozik.
A sztori röviden, ha nem ismerné:
A film a második világháború ideje alatt játszódik Marokkóban lévő Casablancában játszódik, amely még nem tartozott németek által uralt Franciaországhoz. Sokan innen próbálnak menekülni az Egyesült Államokba, ami csak hivatalos igazolvánnyal lehetséges. Azt viszont csak a korrupt Louis Renault kapitányon keresztül lehet megszerezni, vagy a feketepiacon sok pénzért megvenni. A főszereplő az amerikai Rick, egy bárt vezet, ahol sok sok biznisz zajlik és rövid időn belül egy gyilkosság nyomában kajtató rendőrök fókuszába kerül. A főnyomozó Renault gyorsan megtalálja az olasz Ugartéban. A cselekmények zűrzavarában érkezik a cseh Victor László a feleségével, Ilsával, akik Ricknél keresik a két vízumot. Rick felismeri Ilsában régi párizsi szerelmét, amely teljesen összezavarja Ricket és további bonyodalmakhoz vezet. Főszerepben: Richard "Rick" Blaine/Humphrey Bogart Ilsa Lund/ Ingrid Bergman Victor László/Paul Henreid
Így vagy úgy, de immár 73 éve ott van a kultikus filmek polcain, sőt, néhanapján még a moziban is újranézhetjük.A szakmai dilemmák ellenére mi nagy rajongói vagyunk, már csak a film magyar vonatkozásai miatt is, ami nem merül ki a rendezésben, ugyanis Ugarta szerepét Lorre, azaz Löwenstein László, míg Carl szerepét S. K. Sakal, Szőke Szakáll (akinek amúgy az eredeti polgári neve Gerő Jenő) alakította.
,,Majd értesítjük"
A film alapjául Murray Burnett és Joan Alison által írt ''Everybody Comes to Rick's'' című színdarab szolgált, amely sose lett bemutatva a színházakba. A Warner Bros nagyon magas áron, 20 000 dollárnak megfelelő összegért vásárolta meg a darab megfilmesítési jogát. A forgatókönyv megírása először, Wally Kline-ra és Æneas MacKenzie-re lett bízva, de ők pár hét múlva elakadtak a szöveggel. Utánuk az Epstein fivérek vállalták át a feladatot, akik jó pár dolgot megváltoztattak, például előtérbe helyezték Rick figuráját, és a drámaiságot vígjátéki elemekkel tompították. A fivérekhez később kapcsolódott Howard Koch, aki leginkább a politikai és a melodrámai részekért felelt, majd negyedikként Casey Robinson jött, aki megpróbálta összefésüln az egymástól függetlenül írók munkáját és emellett új jeleneteket is kitalált. Ezek tudatában érthető, hogy a forgatás borzasztóan indult, Wallis állandó harcban állt a forgatókönyvírókkal és a színészeknek fogalmuk sem volt arról, hogy merre fog tartani a történet.Amikor Ingrid Bergman megkérdezte az Epstein-fivéreket, hogy kivel megy el a film végén, Henreiddel vagy Bogarttal a testvérpár annyit válaszolt, hogy „Mihelyt rájövünk, értesítjük.” Kertész Mihály sem tudott pontosabb választ adni a főszereplő kérdésére, amikor tőle próbálta megtudakolni, hogy mégis melyik férfit kellene a szerepe szerint jobban szeretnie. ,,Játssza a kettők között”- mondta a rendező. Mivel Ingrid nem tudta mi lesz a végkifejlet, így mimikáját és a gesztusait minimalizálta. „A Casablancában gyakran semmi sem volt az arcomon, egyáltalán semmi. De a közönség mindenfélét beleképzelt. Olyannak képzelték a gondolataimat, amilyennek ők akarták: ők játszottak helyettem.”- nyilatkozta egyszer.
Idézetek, amiket megjegyeztünk:
"Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete!" -Rick
Maga a kormányhoz, vagy a hazájához hű? - Rick
Korrupt vagyok, de kapzsi nem -Renault Kapiítány
Ingrid Bergman nem a legkönnyebb forgatásként tartja számon a Casablancát és nem csak a bizonytalanság miatt, hanem mert Bergman-nal sem volt megelégedve, szerinte túl távolságtartó és zárkózott volt vele. Ez csak azért is érdekes, mert Bergman felesége azzal vádolta férjét, hogy a forgatás alatt több mint kollegiális kapcsolatot ápolt Ingriddel.
Majdnem nem lett magyar rendezés
Ugyanis eredetileg Hal Wallis William Wylernek ajánlotta fel a rendezés lehetőségét, de ő épp nem ért rá, mert a Mrs. Miniver filmjét forgatták, így végül B verzióként Kertész Mihályt kérték fel. Kertész Magyarországon a némafilmekkel kezdte a pályafutását és 1926-os emigrálásáig rengeteg filmet rendezett, amelyek közül sajnos egy sem maradt fent teljes hosszában. Az Amerikai Egyesült Államokban Michael Curtiz-re angolosította a nevét, 1927-től pedig a Warner Bros főmunkatársa lett. Hosszú karrierje során több mint 100 filmet készített, ezek közül a leghíresebb a Casablanca lett, amivel elnyerte az legjobb rendezőnek járó Oscar szobrocskát.
Történelmi szálak
A film nagy sikeréhez a történelmi kontextus is hozzájárult, tekintve, hogy 1942 –ben forgatták, amikor a Harmadik Birodalom terjeszkedés csúcsán állt és csak találgatni lehetett, hogy mikor és kinek a győzelmével ér véget a II. világháború. Ennek ellenére Kertész fontos és bátor utalásokat rejtett el a filmben a háborúval és faji megkülönböztetéssel kapcsolatban. Gondoljunk csak a fekete bőrű Samra, a főszereplő jó barátjára, akit a filmben végig egyenrangú partnerként ábrázolja a rendező, reflektálva az Európában történő szörnyűségekre és az Amerikában zajló feketéket sújtó megkülönböztetésekre.
Kicsit hatásvadász marketing
A filmet 1942 augusztusában befejezik, kis idővel később pedig szövetséges csapatok (1942. november 8-án) a Fáklya hadművelet során lerohanják Észak-Afrikát, köztük Casablancát. A film készítői között felmerült a kérdés, hogy az offenzíva miatt megváltoztassák- e a film végét, de Jack Warner úgy gondolta, hogy ez jóval nagyobb horderejű történelmi esemény, mintsem mellékesen megemlítsék a film végén, de David O. Selzniczk is úgy vélte, hogy a jól eltalált befejezést kár volna megváltoztatni. A film lezárásával kapcsolatban később Ingrid Bergman azt írja önéletrajzi regényében, hogy a készítők a repülőtéri jelenetet kétféleképpen képzelték el, de az első annyira jól sikerült, hogy a másik verziót fel sem vették. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy valószínűleg az amerikai prüdéria és a filmcenzúra miatt amúgy sem lett volna lehetséges, hogy a film egy olyan jelenettel záródjon, amiben a feleség meglép a szeretőjével.
November 11-én Casablanca megadta magát a szövetséges erőknek, a sajtó szalagcímeken hozta le az elfoglalt városok neveit, ezért a film készítői úgy döntöttek, hogy meglovagolva ezt az aktualitást november 26-án bemutatják a Casablanca előzetesét a Hollywood Theaterben. Az országos bemutatóra január 23-án került sor, ami egybeesett Roosevelt és Churchill casablancai találkozójával.
Nincs tovább...egyelőre
A film bemutatása után a készítők gondolkodtak a folytatásban, de végül a terv sohasem valósult meg. A következő rész a Brazzaville címet kapta volna meg, mivel a Casablanca végén Renault kapitány megemlíti, hogy Brazzaville-be fog repülni.Viszont könyvben folytatódott a történet: 1998-ban jelent meg Michael Walsh As Time Goes By című regénye, amelyben a cselekmény ott kezdődik, ahol a film véget ér, az olvasók ráadásul megismerhetik Rick amerikai múltját is. A filmmel ellentétben a könyv folytatását nem fogadta nagy érdeklődés, ahogyan a korábban kiadott David Thomson Suspects című könyve sem, ami a film nem hivatalos folytatásként jelent meg.
