Összeveszni a 20 éves Quimbyn

Zanza!

A zenekar 20. születésnapi koncertje előtt néhány nappal meglepte közönségét. Ellátogattunk a főpróbájukra, amire rajtunk kívül az első száz legszemfülesebb rajongó volt hivatalos. A közelgő show miniatűrjét nem kerülheti el sem a kritika, sem a dicséret. Egy rajongót és egy gyűlölőt küldtünk a jubileumi koncert főpróbájára.

Ha azt mondom, auditív flessek éjszakája, te erre azt mondod a Quimby koncert kapcsán, hogy...?

Pro: A zenekar önmagához híven valami egészen különleges dimenziót nyitott meg a szokásosnál kisebb színpadon, a szokásosnál kisebb közönség számára. Kiss Tibi az elvonó utáni években sem veti meg a hallucinogén hatáskeltést. Legális heroinképp most éppen a zenéjük dívik.

Kontra: Auditív, mivel zene. Jobb lett volna, ha csak az auditív részét kapjuk meg az őrületből, mert a színpadot úgy telepakolták, hogy arról csak egy hullámvasút és egy döglött bohóc hiányzott. Hiába álltam a koncerten elől, mégis olyan kicsinek tűnt az exherkás Kiss Tibi a színpad zsúfoltsága miatt, mint egy fecskendő. Az már az első számnál látható volt, hogy ők maguknak játszanak, nem a közönségnek, viszont dicséretes, hogy még a koncert végén is élvezték a játékot.  A fless számomra ott kezdődött, hogy a világításért felelős ember valami miatt nagyon fontosnak találta, hogy a közönség pofájába irányítson egy vallatófényt. A zenekar ennyire önbizalom-hiányos, hogy folyamatosan látni akarta az aléló ábrázatokat, vagy csak egyszerűen nem akarták, hogy lássuk őket? Az arcomba irányított erős fénytől már 10 perc után csillagokat láttam.

Érces hangú rock’n’roll és lírikus álmodozás? Létezik-e a Quimby-kettősség?

Pro: Senki sem ásítozhatott az egyhangúságtól. Kaptunk hideget, meleget egyaránt. Andalító dallamokból a Cuba Lunatica ébresztette az álmodozókat. A rekedtes őrületet pedig néha lírikus dalok csillapították.

Kontra: Pingpongozás közben és a kocsiban sokszor voltam kénytelen a Petőfi rádiót hallgatni, és ott nagyon tolták a Kiss Tibiéket, de nálam a rock’n’roll nem itt kezdődik, és ha lennének lírikus álmaim, abban sem lenne  benne a Quimby. A kettősségük –amennyiben létezik – abból adódna, hogy játszanak gyors és lassú számokat is? Ha már ennyitől  kiérdemlik a sokoldalú, vagy a bipoláris jelzőt, ám legyen, bár ezzel az univerzumban létező zenekarok 90%-ára jellemző dolgokról beszélünk. Ők 20 évesek, én 27, talán ezért nem értem annyira a zenéjüket.

Hogy szóltak a Quimby slágerek a hajón?

Pro: Ki ne hallotta volna már a „ G-dúr-ban zúgják a fákon a kabócák”-at és „Lehet a szívben is zivatar”-t? A rádiókban agyonjátszott dalok már rég a mainstream vonalat erősítik, mégis hozták a szintet a koncerten mind esztétikai, mind tartalmi szempontból.

Kontra: Ugyanúgy, mint a többi számuk. A „Quimby slágerek” semmiben sem különböznek a „nem Quimby slágerektől”. Minden ugyanaz, az ikonikus szuperhős Kiss érces-rekedtes hangjával együtt, ami talán 2002-ig volt különleges, de ma már tényleg elég unalmas. Líviusz pozőrködése sem tette szerethetőbbé a slágerélményt. Igaz, a közönség nagy része élvezte. Ők a színpad előtt élveztek, a Quimby pedig a színpadon. Nem egy koncerten fordultam már meg, de ez a fajta egymással szemben masztrubálós felállás sosem tetszett. Ennyi erővel egy hatalmas vászonra kivetíthették volna a Most múlik pontosant. Felejthető youtube-diszkó egy állóhajó farában.

Blogmustra