A cápát megölni nem kell félnetek, jó lesz, húzhatnánk rá az esztergomi érsek Gertrúd királyné ellen szövetkezőknek írt levelében szereplő mondatot óceánjaink csúcsragadozóinak helyzetére. A cápákról ugyanis teljes káosz uralkodik az emberek fejében, legyen szó a tengerparti országok lakóiról vagy rólunk, magyarokról itt, a kontinens szívében.
Igencsak csekély annak a valószínűsége, hogy valaha cápatámadás áldozatai leszünk (még az amerikaiaknak is mindössze 3 748 067 az 1-hez), mégis borsózik a hátunk, ha a tévé képernyőjén meglátjuk több sorban elhelyezkedő, éles fogakkal csipkézett fogsorukat, vagy a vízből kibukkanó, jellegzetes háromszög forma uszonyukat, és szinte halljuk A cápa című filmhez komponált dallamot. Mi tagadás, Steven Spielbergnek is benne van a keze abban, ahogyan ma a cápákra gondolunk.
Az emberek és a cápák harcában a cápák maradtak alul
Pedig még csak nem is beszélhetünk szoros küzdelemről. A bennünk lappangó előítéletek ellenére a cápák meglehetősen kevés ember haláláért felelősek: évente átlagosan hatan halnak meg cápatámadásban. Az óceánok rettegett ragadozói azonban közel sem állnak ilyen jól: világszerte 100 millió cápa pusztul el az emberek keze által.
A cápahalászatnak világszerte igen nagy a piaca. Húsukért, uszonyukért és a belőlük készült olajért halásszák őket. A cápauszony-keresletet kielégítő halászok sokszor csak a kifogott állat uszonyát vágják le, majd az úszásképtelen lényt visszadobják az óceánba elpusztulni. De nem csak a tányérunkon találkozhatunk a cápák feldolgozásából származó termékekkel. A cápaolaj különféle kozmetikumok összetevői között is feltűnhet, a cápahúst pedig halalapú műtrágyákhoz is hozzáadják.
Nem kell félnetek?
Azoknak, akik még mindig tartanak egy esetleges cápatámadástól, tudniuk kell, hogy a Floridai Természettörténeti Múzeum Nemzetközi Cápatámadás-aktája szerint az Egyesült Államokban élők körében jóval több baleset okozói a méhek, a darazsak, a kutyák vagy a haszonállatok, mint a vadállatok körébe sorolható oroszlánok, farkasok, medvék vagy éppen cápák. Mi több, a tengerparton kószálva is sokkal nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat, mint a vízben úszkálva, ugyanis 1990 és 2006 között 16-an haltak meg azért, mert valamilyen víz vájta lyukba vagy barlangba zuhantak, és csak 11-en cápatámadás következtében.
Annak ellenére, hogy igen kevés okunk van saját testi épségünkért aggódni a tengerben fürdőzve, mégiscsak félnünk kell. Persze továbbra sem azért, hogy egy lábbal kevesebbel térünk haza az adriai nyaralásról, mint amennyivel elindultunk, sokkal inkább azért, mert a cápák fontos szerepet töltenek be az óceánok ökoszisztémájában. Eltávolítják a beteg és gyenge egyedeket, egyensúlyban tartják zsákmányállataik számát, ezáltal pedig segítik a biodiverzitás fenntartását. Jelenlétük létfontosságú az óceánjaink egészsége szempontjából.
Nem csak a cápák a vesztesek
Az ipari halászat fellendülésével és a túlhalászat jelenségének feltűnésével azonban számuk egyre csökken. 1970 óta 71 százalékkal csökkent a különböző cápafajok populációja, és több faj – mint például a kalapácsfejű cápa, a csipkés pörölycápa és az óceáni fehérfoltú cápa – a kihalás szélére sodródott. Mivel a kutatóknak a populáció valódi nagyságáról nincs hiteles adatuk, a valóság még elkeserítőbb lehet.
Annak ellenére, hogy a legfőbb problémát a túlhalászat jelenti, nem ez az egyetlen jelenség, ami a cápákat fenyegeti. Hatással vannak rájuk a kereskedelmi hajók útvonalai, a mélytengeri olajfúró tornyok és a globális felmelegedés is.
A cápapopuláció csökkenése valamelyest stabilizálódott az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon a 2000-ben hozott védelmi intézkedéseknek köszönhetően, az Indiai-óceánon azonban minden eddiginél rosszabb a helyzet. Mivel pedig számos cápafaj vándorol, megóvásukhoz feltétlenül szükséges az országok közötti együttműködés. A kutatók azt remélik, hogy további intézkedésekkel sikerül megállítani a cápapopuláció rohamos csökkenését, és segíteni az óceánokat a gyógyulási folyamatban.
Ha érdekelnek a természet csodái, kattints, és olvasd el sorozatunk előző részét is!
