Ha a horvát ételekre gondolunk, mindenképp adja magát a választás, hogy ne sörözzünk, hanem borozzunk a nyaralás alatt. Persze nem azt mondjuk, hogy a tengerparton hűtőtáskából töltögessük a dalmát borokat a műanyagpohárba, de ha este beülünk valahova vacsorázni, rendeljünk bátran a helyi, akár asztali borokból is. Minden szigetnek és térségnek megvan a saját egyéni bora, pár napot érdemes rászánni a tesztelésükre. Horvátországnak 300 borvidéke van, ahol több mint évi 50 millió palack bort állítanak elő, ezeknek a 67%-a fehér, 32%-a vörös, és csupán 1%-a rozé.
A borász szerint a legjobb, kerüljön hát sokba!
A horvátok eszméletlenül büszkék az ókor óta termelt boraikra, egyenesen a világ legjobbjainak tartják őket, el is mondják szinte minden turistának, aki kicsit is érdeklődik irántuk: ezek itt nem gyenge kis olasz/spanyol borocskák, hanem igazi jóféle horvát borok. Hogy állításukat alátámasszák, meg is kérik az árát. Úgy tűnik, a horvát Bormarketing Zrt. – ha van ilyen – abban látja a nagy kiugrási lehetőséget, hogy rábeszélte a borászokat, hogy pár év alatt emeljék meg az áraikat harminc-negyven százalékkal. Mivel minden borosgazda büszke a saját borára, mindenki igyekezett ezt a képzeletbeli tanácsot megfogadni, hogy ezzel is jelezze, micsoda nagy borral van dolgunk. Sajnos az ár nem mindig a minőséget jelenti, így addig, amíg nem lesz pár saját kedvencünk, muszáj sokat kóstolni.
Általában 70 kuna körül kezdődik az ár
Rengeteg kistermelő kínálja akár folyóborként is igazán kiváló vinkóját, a könnyű fehértől az testes vörösig. Érdemes megkóstolni a Malvazija fajtát, amit a velenceiek terjesztettek el az Isztrián, és a horvátok palackozzák frissen szénsavasan, de sokan hordóba is teszik, hogy egy sokkal testesebb bort kapjanak. Általában 70 kuna körül kezdődik az ára palackonként. A diskont pića-ban, ami tulajdonképpen egy italdiszkont, átlagosan húsz százalékkal olcsóbban juthatunk a borokhoz, mint a szupermarketekben, sőt, néha a környékbeli termelők árai alá is le tudnak menni.
Érdekes lehet a Dalmáciai Prosek, ami egy erős édes desszertbor 20% alkoholtartalommal. Aszalódott szőlőszemekből készítik, de sokkal kevesebb sav van benne, mint a mi tokaji aszúnkban. A Mali Plavac talán a legismertebb horvát bor. Színe rubinvörös és a postup fajtával együtt Horvátország legjobb borának tartják. A Grk egy híres, kiváló minőségű, fehérbor a korculai Lumbardáról.
Posip-nak hívják a dalmátok kedvenc száraz fehérborát, amiből egy pohár legalább 100 kuna egy étteremben, de palackjáért is 250 kunát kell fizetnünk. Korculán készül, Horvátország legnagyobb és legismertebb borvidékén, a Korcula-Peljesac régióban.
Ételek: az ország közepén jellemző a törökös ízvilág
Igazi horvát konyha nem nagyon létezik. A magyar határ közelében inkább magyaros ételeket kóstolhatunk, a konyhára ugyanis itt is a bécsi divat hatott. Az ország közepén jellemző a törökös ízvilág, és nem meglepő módon az ország nagy területén találkozhatunk az olasz konyha fogásaival, amit a hosszú velencei uralomnak köszönhetnek. A pizzával nehéz melléfogni, igazi, vékonytésztájú, ropogós tésztát tesznek elénk, még a legfelkapottabb tengerparti strandon is.
A rizottót is korrektül készítik, (rižot) és általában tenger gyümölcseivel főzik. Jól járunk a spagettikkel is, de nem árt tudni, hogy a horvátoknál ez inkább előétel kategória. Kötelező a ražnjiči, és a čevapčiči, ami húsgombócot, kis fasírtot takar. Magyar szemmel fantasztikusak a pékségek: itt meg kell kóstolni a bureket, ami egy töltött tésztaféle, amibe húst vagy sajtot tesznek.
A horvát rastoranokkal nem biztos, hogy közelebbről is meg kell ismerkedni, ezek ugyanis a turistabutító éttermek, turistaközpontokban vagy szállodákban. Leginkább nemzetközinek mondott konyhát visznek, így legalább az étlap ismerős lehet, de semmi helyi specialitásra ne számítsunk. Sokkal jobb döntés a gostionica vagy konoba, ami tulajdonképpen kisvendéglőt takar, és ahol jó, hagyományos, helyi ételeket kaphatunk. Itt fontos, hogy előre lebeszéljük, hogy mi is az aznapi menü, mert étlap általában nincs. Érdekes módon a friss hal a tengerparton is drága. Az árát kilóban adják meg, és egy adag körülbelül huszonöt deka.
