Szeretsz olcsón jó ruhát venni, de nem tudod, melyik turkálóba menj? – műhelytitkok Budapest jó second hand shopjairól egy bennfentes lánytól. 2. rész.
A Margit körút elején (térkép: Margit krt. 5/b), a Bem mozi környékén lévő üzlet kiváló azoknak, akik például bájos kislányruhákat keresnek: esküvőre, nyoszolyólánynak, jelmezbálra mindig találni itt valami édeset, ellenállhatatlant. A kiszolgálás is kedves. A felső szintre elég nehéz felkapaszkodni és leimbolyogni, főleg, ha tele van mind a két kezünk a 200-as és 500-as egységárú holmikkal. Márpedig tele van, mert bőséges a vállfás választék, de akinek sok ideje van, jól teszi, ha türelmesen turkál a ládákban. Ottjártunkkor két csinos lányka szívesen megmutatta, hogy miket szedtek össze: egy fantasztikusan különleges, pánt nélküli (Atmosphere márkájú, ebből és Dorothy Perkins cuccokból elég sok van itt) miniruhát sakktábla mintázattal 1700-ért, egy sárga szoknyácskát 200-ért, ugyanennyiért egy zöldet (Mango márkájút), és tobzódtak az ugyancsak 200-as topokban. Mint mesélték, ők rendszeresen ide járnak, mert fillérekből tudnak öltözködni, és nem olyan egyenruhákban járnak, mint azok, akik aktuális divatkövetők. A fekete hajú lányka büszkén mondta, hogy a rajta lévő fehér, fekete pöttyös tunika is innen való, és ugyancsak 200-ért vette.
Egy-egy nagyobb üzlet vagy inkább áruház stílusa, hangneme nagymértékben függ az üzletvezetőtől, itt nagyon bensőséges a hangulat; szombaton 10–16 óráig, hétfőtől péntekig viszont 11–20 óráig tartanak nyitva, de zárás előtt 5 perccel is szívesen invitálják be a vevőt.
Míg Budán és az Újlipótvárosban léteznek igazi second handek – amelyek a világ bármely nagyvárosában megállnák a helyüket, és ahol a ruhák legtöbbje körülbelül annyiba kerül, mint egy új –, addig a „névtelen”, jellegtelen, hátsó udvarban, pincében régi gyárhelyiségben „megbúvó” üzletecskék sorsa meglehetősen bizonytalan, mert árut ritkán cserélnek, szinte kizárólag a környékbeli vevőkre, kispénzű családokra építenek, és ebből a forgalomból nehezen lehet megélni.
A vevők között vannak, akik kizárólag egyes márkákra utaznak – ilyenkor érdekes régiségekre is lehet bukkanni: például olyan H&M-es blézerre, amelynek címkéjén látszik, hogy még a hetvenes években készült a kabátka, ugyanis akkor használták a régi betűvel hímzett cégnevet. Amit mindig érdemes hazavinni, azok a megbízható angol márkák: a Marks & Spencer vagy a nálunk megbukott Debenhams, netán a Peek & Cloppenburg jó találat.
Egy-egy szerencsés napon pedig rálelünk egy Karl Lagerfeld kabátra vagy egy Louis Feraud retró kompléra – ezzel aztán ki is váltjuk a sárga irigységet.
És micsoda mázli, ha egy olyan boltba toppanunk be (térkép: Frankel Leó utca 7.), amelyet eddig – előítéleteinktől vezérelve, illetve felületességünknek köszönhetően – elkerültünk. Antikvitás… Ma jöttünk rá, hogy mit jelent, ha az az ómamáé. Leesett az állunk, amikor megláttuk azt a hihetetlen mennyiségű láncot, karperecet, brosst. A láncok 2-3 ezerbe kerülnek, de az értékesebbek 30-40 ezerbe, az egyik ilyen extra darab korallból volt. Van az asztali tükörtől az ezüst cigarettatárcáig, a porcelánnippektől az étkészletig, a harmincas évekbeli kalapoktól a pazar szőrmekeppig minden.
Egy Christian Dior napszemüvegbe végzetesen bele is szerettem, annyira, hogy holnap visszamegyek, és könnyedén kifizetem érte a 7800 forintot.
És végül egy utolsó kis turkáló Budán (térkép: Fő utca 92.), ahová érdemes betérni, mert mindig van néhány jó felső.
Ha te is ajánlanál egyet, mert jó, jelezd kommentben címmel és rövid leírással.
A cikk első része itt olvasható:
Ha néha turkálnál, de nem tudod, hol találod a jó cuccokat | Egy vérprofi turkáló csaj műhelytitkai
Egy másik jó cikk turkálótémában:
A turkálás lélektana, avagy a retrótól a boáig a hungarikumról, a magyar találmánynak is tartott second hand shopokról | A filléres elegancia érintése – 1. rész
