Beyoncé szerepel a L'Officiel Paris divatmagazin következő címlapján. A róla készülő fotósorozatban mintha egy afrikai királynőt személyesítene meg – a hivatalos álláspont szerint egyrészt így tiszteleg Fela Kuti nigériai zenész és emberi jogi aktivista előtt, másrészt visszanyúl a gyökereihez. Az egyik képen azonban szándékosan barnábbra festették az arcbőrét.
Ez a lépés volt az, ami többekben is megütközést keltett. Egyrészt, miért nem festették akkor tetőtől talpig sötétebbre, tette fel a kérdést a Jezebel újságírója. Blackface-nek számít az, ha egy afroamerikait sötétítenek be, vagy sem? És ha blackface is, sértő-e, amennyiben tisztelgésnek szánták?
A blackface-t nem lehet jól csinálni
Bár a játék, a kísérletezés, a provokáció és a határok feszegetése nem újkeletű a divatfotóban, úgy tűnik, van néhány olyan téma, amit egyszerűen nem lehet normálisan megfogni. Ilyen a blackface is, évről évre készül néhány, ízlésesnek jóindulattal sem nevezhető sorozat (az amerikai Steven Klein fotózott ilyet a francia Vogue-ba, Karl Lagerfeld Claudia Schiffert maszkírozta el, és a Numéro-ban is megjelent egy ilyen tavaly). Egy blackface fotóanyagot követően az állandó kérdés: miért nem alkalmaznak hozzá egyszerűen egy fekete modellt, amikor egyébként is alulfoglalkoztatottak a divatiparban?
Blackface
blackface minstrel (EN): Minstrel show vagy minstrelsy volt a neve azoknak a szórakoztató színpadi produkcióknak, amelyeket gyakran utazó társulatok adtak elő a 19. század folyamán, de még a 20. század első felében is Amerika-szerte. [Forrás, forrás]
A műsor komédiázásból, tréfás jelenetekből (skit, comic skit), zenés-táncos számokból és varieté-elemekből állt. A műfaj egyik alapvető eleme volt, hogy a fehér színészek feketére festett arccal (in blackface) alakítottak olyan komikus figurákat, mint az ültetvényen dolgozó együgyű fekete rabszolga (a darky) vagy a "kikupálódott" fekete dandy (a coon).
Forrás: rapnyelv.freeblog.hu
A modellek diverzitásának problémájával, jobban mondva a hiányával – mind testalkat, mind bőrszín szempontjából – néhány éve kezdett el kritikusabban foglalkozni a külföldi sajtó. Több szezonban összeszámolták, hogy a nemzetközi divatheteken hány színesbőrű modellt foglalkoztatnak, és a szám sokszor még az 5%-ot sem érte el.
Black Issue: egy gesztus volt
A Vogue Italia 2008 nyarán jelentette meg a csak fekete modellekkel fotózott Black Issue-t, ami ugyan nagyon sikeres lett, de tartós hatása nem nagyon maradt. Ráadásul azzal, hogy speciális esetként kezelték az egészet, ismét csak a fekete lányok egzotikusságukra játszottak rá, ahelyett, hogy teljesen hétköznapi látványként kezelnék őket. És bár a színesbőrű lakosságnak van olyan rétege az USA-ban is, amelyik szívesen költene dizájner divatra, a márkák ritkán merik bevállalni, hogy fekete vagy ázsiai arcokat szerepeltessenek a reklámkampányaikban. A foglalkoztatott fekete modellek arca pedig a legtöbb esetben a fehér szépségideálhoz közelít, finom vonásokkal, kis orral.
Ha azért festik egy modell arcát sötétebbre, hogy „afrikaibbnak” tűnjön, akkor nem redukálják-e az egész kontinenst – a rajta élő több száz törzzsel, történelemmel, kultúrával és szokással – mindössze erre az egy színre? (Valószínűleg egy svéd is kikérné magának, hogy nem német.) És akkor még az óriási afrikai diaszpóráról nem is beszéltünk.
Feketeség, mint divatkiegészítő?
Egy dolog, hogy Beyoncét megihlette Fela Kuti zenéje, és egy egészen másik a „feketeséget” divatkiegészítőként használni, mintha csak egy magassarkút húzna a lábára. Azzal, hogy a francia divatszerkesztők bebarnították az arcát, nem úgy kezelik-e, mint egy fehér modellt, akire mindenféle homályos fogalmat aggathatnak? Nem pedig úgy, mint egy valódi, autentikus feketét afrikai örökséggel?
Az egésznek különösen furcsa csavart ad az, hogy az énekesnő arcát korábban a L'Oréal egy reklámjában inkább kifehérítették, a termék jobb eladhatósága érdekében. Ugyanezt más színesbőrű színésznőkkel is eljátszották már, amikor címlapon szerepeltek, többek közt Aishwarya Rai-jal és Gaby Sidibe-vel is, aki a most magyar mozikba kerülő Precious – A boldogság ára című film főszereplője.
Nehéz eldönteni, hogy Beyoncé bőrének besötétítése (illetve a törzsi arcfestés és az állatminta) valóban sértő-e vagy egyszerűen csak ízléstelen. Ugyanakkor, amíg a fekete modellek még mindig alulfoglalkoztatottak a divatbemutatókon, és különösen a magazinokban, akkor ez igenis egy problematikus pont. Hiszen azt sugallja, hogy színesbőrűnek lenni rossz, de úgy tenni, mintha azok lennénk, menő.
