A Design Hét korábbi eseményei:
A mai nő megint punk - Manier show
A Lakatos Márkon túli világ izgalmai
Az esős idő ellenére is alig lehetett elférni Jazz Club palotájában, akkora volt az érdeklődés Földi Kinga textiltervező divatbemutatóján. Welcome drink is volt és minden, ami egy nívós eseményen lenni szokott, a díszteremben azonban már egy gombostűt is alig lehetett leejteni, aki nem ért oda kezdés előtt legalább fél órával, sajnos kint rekedt. Bízva abban, hogy az előadás majd kárpótol, némileg elfeledkeztünk a kellemetlenségekről.
Énekesnő vörösborral, cigarettával
Tatár Csilla műsorvezető bevezetője után a zongorista jazzt kezdett játszani, majd egy, a '20-as éveket idéző vörös ajkú, fekete ruhás énekesnő lépett a színpadra, a korszak elmaradhatatlan Marcell-hullámos frizurájával, bort kortyolgatva és cigarettázva. A magával ragadó pillanat pontosan eddig tartott. A nő lelkesedése nagyobb volt, mint az énektudása.
A show-n elhangzó egyik dal a My Favourite Things című örökzöld jazz standard volt. A számunkra legkedvesebb feldolgozását - John Coltrane-től - küldjük most az olvasóknak szeretettel.
Valamikor a jazz volt a rock'n'roll
Beléptek a modellek egy paraván mögül , légies, finom muszlin-, selyemruháikban. Megidézve a korszak bárhangulatát táncoltak és beszélgettek. Ujjatlan, bőszáru nadrágruha mellett a szoknya-blúzos kombináció is megjelent. Majd nagyvonalú, lágyesésű ruhák következtek, ezekben légiesek forogtak a modellek. Színeiben a sötétebb tónusok mellett megjelentek a világosabb árnyalatok is. A következő pillanatban fekete vászon előtt kellették magukat az öntudatos, felszabadult és kihívó nők a kamerák előtt. Ennyi. Hirtelen vége lett a show-nak, alig volt 30 perc az egész.
Izgatottan vártuk Földi Kinga amúgy izgalmas haute couture darabjait, a rá jellemző felület- és formaképzési megoldásokat, a Baharat jelentéséhez hű fűszerezést, a keleti varázst. Sajnos az izgalmas ékszerek sem kaptak szerepet ezen kissé sótlan bemutatón. Pedig egy nagyon sokoldalú és számtalan szakmai díjjal is elismert tervezővel van dolgunk, akit kár lenne a látottak alapján megítélni.
Azért, hogy a koncepció mögé lássunk, a tervezőt megkerestük a bemutató után egy interjúra.
Mi az, ami megfogott téged a jazz korszakban?
A változás, ami a divatban bekövetkezett. A nők megszabadultak a fűzőktől és a test vonalát követő finom muszlin anyagokból, selymekből készült ruhákat kezdetek el viselni. Ezen kívül maga a zene is megfogott. Főleg ez volt az inspiráció és mellette természetesen a korszak nőideáljai. Ha a ruhák szabásvonalát nézzük a '20-as évektől az '50-es évekig terjedő időszakból merítettem, de mindez a jazz zenéhez, jazz témákhoz köthető.
Miért nevezik azt a korszakot felszabadítónak. Mi az, ami a jazz zenével akkor felszabadult?
Teljesen más életérzés került előtérbe. A nők önállóbbá váltak, sportoltak, bárokba jártak, ittak és táncoltak. Ezt a korszakot, amit a jazz életmód határozott meg, szabados életformával párosult, amit elítélt az akkori polgári közízlés. Ami számomra ehhez a korszakhoz köthető, a füstös bárok túlfűtött hangulata, érzéki és talán kicsit romlott nők.
Azért, hogy ezt a korszakot vissza tudjuk adni, választottuk a helyszínt. Olyan helyszínt kerestünk, ahol nem kifutón tudjuk megmutatni a modelleket, hanem a nézőkkel egy térben, egy szinten tudnak mozogni. Nem alulról látjuk őket, hanem velünk együtt élnek és látjuk, ahogy mozdulnak a ruhák a tánc által.
Eszerint nem hagyományos modellekben gondolkodtál.
Nem is modelleket láthattunk, hanem a Debreceni Színház táncosait. Fontos volt számomra, hogy hétköznapi alkatú nők jelenjenek meg, akik tudnak mozogni és egy bonyolultabb koreográfiát is el tudnak táncolni.
A Debreceni Színházhoz néhány munkám köt. A Kígyó és a Szép liliom című darabhoz terveztem jelmezt. De jelen esetben Gemza Péter koreográfus barátomhoz kötődik a választás, aki az itt látott táncot is koreografálta.
Te magad milyen zenét szeretsz?
Főleg jazz zenét. Hozzám a melankolikusabb dallamok állnak közelebb, mint Ella Fitzgerald, Billie Holiday, Dina Washington. Őket szoktam hallgatni, bár ők nem a '20-as évekhez köthetők, de hangulatában az ilyen típusú zenéket szeretem.
Vegyesen láthattunk darabokat a munkáidból. Nevezhetjük a látottak az idei őszi/téli kollekciódnak?
Csak az időszak miatt, de ezek olyan ruhák, amik az év bármely időszakában hordhatók. Számomra a ruhatervezés nem azt jelenti, hogy évszakonként tervezek egy kollekciót, ami utána kimegy a divatból. Olyan ruhákat akarok tervezni, amik időtállóak. Láttunk egy-két elegánsabb hétköznapi ruhát, szoknyákat, blúzokat. Ezek mindig felvehetőek.
Lehet tudni rólad, hogy alapvetően a keleti kultúrából inspirálódsz. Haute couture, pret a porter és esküvői ruhákat, divat-kiegészítőket is készítesz. Hogyan fér ez a sok dolog össze?
Nem tartom magam divattervezőnek. Textiltervező művész vagyok, ami egy tágabb terület, amibe sok minden beletartozik. Nem szeretném magamat lehatárolni magamat a munkában csak az öltözködéstervezésre. Számomra sokkal izgalmasabb, ha néha kirándulhatok. Akár a jelmeztervezés, vagy lakás- tértextilek tervezés felé. A másik kiállításunk, ami a héten nyílt egy porcelántervező barátommal különleges lámpák láthatóak. Mindig valami újat keresek, mindig más izgat. A ruha egy központi dolog, amihez folyton visszatérek. De azt is, mint képzőművészeti alkotásnak tekintem.
Az utcai viseletet is képzőművészeti alkotásnak tekinted?
Ilyen típusú ruhát kevésbé tervezek, pontosan azért, mert mindig oda jutok, hogy szoborszerűek lesznek. Ezért nem kifejezetten hétköznapiak. Most is láthattunk olyan darabokat, amik utcainak tekinthetők.
Te is szoborszerűen öltözködsz?
Nem, soha. De ez azért van, mert én vagyok a tervező, és én nagyon jól érzem magam otthon egy farmerben vagy melegítőben, miközben ezeket a ruhákat tervezem. Ez az, ami miatt nekem ez képzőművészet. Egy szobrász is úgy készíti az alkotásit, hogy azok tőle teljesen külön életet élnek.
Kikre gondolsz, amikor tervezel? Milyen típusú nőket képzelsz magad elé?
Finom, elegáns és érzéki nőket, akik nem tipikus szépségideálok. Minden nőben meg lehet találni a szépséget. Éppen ezért szívesebben tervezek személyre szabottan. Ha eljön hozzám valaki esküvői vagy báli ruhát készíttetni, akkor általában nem a meglévőt kezdem újravarrni, hanem személyre szabottan készítem el a ruhát. A divatbemutatóra készített darabokat egy ideális nőre tervezem, de amit valóban hordanak, azt a megrendelő személyiségére alkalmazva alakítom ki.
Melyik a kedvenc korszakod még, a jazz korszakon kívül?
A korábbi ruháimra a rokokó korszak volt nagy hatással. Azok a ruhák úgy készültek, hogy a felületet levarrtam, apró hajtásokat készítettem. Ez a pié technika. Ezáltal nagyon burjánzó felületeket hoztam létre, ami az említett korszak jellemzője volt. Ha korszakoktól eltekintünk, akkor a keleti kultúra, amibe bele lehet érteni a közel- és távolkeltet, az egész Kaukázust és az ázsiai térséget.
Hova jutnál el legszívesebben?
Elsősorban Indiába. Az arab országok, Marokkó, az iszlám világ legalább annyira izgalmas lenne.
szerzők: Buczkó Linda, Dénes Dóra.
