Egyes források szerint több ezer fajta tartozhat a tilápiák közé, melyből csak Afrikában nagyságrendileg 700 fajta lubickol. Éppen a Nílus-delta vidékéről indult hódító útjára, s már 1958-ban hazánkba is bejutott. Azóta ismerjük ugyan hivatalosan a tilápiát, de a köztudatban még mindig méltatlanul mellőzött annak ellenére, hogy kellemesen szapora, finom, egészséges, és könnyű elkészíteni.
Ízletes és egészséges, de falánksága rossz hírbe keveri
Az előzékeny hímek fészket raknak, majd a nőstény évente többször ívik már féléves korától kezdve. A tilápiamamik kilójukként 1500 ikrát raknak, pedig akár egyméteresek is lehetnek, 6 kg-ot nyomva, vagyis kifejezetten gazdaságosnak is mondhatjuk őket. Kevéssé válogatós falánkságának köszönheti, hogy bizony volt már, hogy a „szeméthal” becsmérlő jelzőt is ráaggatták már. Ugyanakkor, mint minden más hal esetében, a tilápia kapcsán is megjegyzik, hogy a természetes közegéből származó egyedek ízletesebbek és egészségesebbek a mesterséges körülmények között tenyésztetteknél. Bárhol is szülessen valaki, az mindenkinek jól jön, ha egy táplálék csak kismértékben tartalmaz szénhidrátot, viszont jelentősen hozzájárul a fehérjebevételhez, és még ómega-3 zsírsavban is bővelkedik. Így akár 20-30%-kal is képes csökkenteni a szív- és érrendszeri problémák kialakulását. A tilápia tartalmaz „jó” koleszterint, amely a „rossz” koleszterin csökkentésére alkalmas, enzimjei pedig jótékony hatással vannak hormonjainkra, hajunkra és bőrünkre.
Miért nem tenyésztik hazánkban?
Kérdésünkre Szilágyi Gábor, a Bajcshal ügyvezető igazgatója és halszakértője elmondta: „A tilápia jó körülmények között tenyésztve és megfelelő minőségben táplálva kiváló húsú, egészséges, finom és sokoldalúan elkészíthető halfaj. Mégis, mivel hazánkban egyelőre kevéssé ismert, és az új halfajokat elfogadtatni nehéz és hosszú folyamat, ezért magyarországi tenyésztése egyelőre nem kifizetődő. Az intenzív tenyésztés mellett folyamatosan kontrollálni kell például a vízhőmérsékletet és a víz oxigéntartalmát, hogy optimalizáljuk a halak életkörülményeit, biztosítva ezzel a minőséget is. Ez komoly és költséges feladat, melyre berendezkedni egy bizonytalan érdeklődésre számot tartó hal esetében minimum rizikós. Ezért aztán a hazai tenyésztők inkább nem bajlódnak ezzel, noha volt már kísérlet magyarországi tenyésztésre.”
Mire vigyázzunk, ha fagyasztott tilápiát veszünk?
A halszakértő szerint a hazai tenyésztés hiányában marad a fagyasztott tilápia importja különböző afrikai és ázsiai országokból, ahol a tartás szabályai megengedőbbek. „Ezzel viszont a végeredményként kapott hal minősége megkérdőjelezhetővé válik – jegyzi meg Szilágyi Gábor. Szinte minden fajra elmondható, hogy a korrekt nevelési körülmények között és jó minőségű takarmánnyal táplált hal egészséges, halat enni jó. Vagyis, egy hal minőségében a tartás, a táplálás és a feldolgozás körülményei döntő szerepet játszanak, ezért bármilyen faj esetében érdemes a származásnak hitelt érdemlően utánanézni, és csak megnyugtató forrásból beszerezni azokat.”
Hogyan érdemes tehát fogyasztani, azonkívül, hogy óvatosan?
Nagyjából bárhogy! Ennek a növényevő, szinte szálkamentes halnak a fehérjében busásan gazdag húsa fehér színű és kissé édeskés zamatú, de rozmaringgal, oregánóval, fokhagymával, gyakorlatilag bármilyen elkészítési móddal csodák varázsolhatók belőle: a fagyasztott formában beszerezhető, megnyugtató forrásból származó példányok alkalmasak grillezésre, sütésre, főzésre, laza szerkezetük miatt óvatosan még rántásra is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
