Skinny-shaming: szégyelljem magam, csak mert vékony vagyok?

Mi jut először eszedbe a testszégyenítésről? Valószínűleg neked is túlsúlyos emberek képei jelennek meg a szemed előtt, és ezzel egyáltalán nem vagy egyedül. Hiszen egyre több kampány népszerűsíti a test elfogadását, egyre több poszt szól arról a közösségi média felületein, hogy bármekkora is a méreted, nyugodtan ugorj rövidnadrágba vagy hasvillantós felsőbe, szeresd a tested és bátran legyél rá büszke.

Ez a kiállás szuper és fontos. Van viszont valami, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ez pedig a spektrum másik vége, azok az emberek, akik genetikájuknak köszönhetően vékonyabbak az átlagnál. Akik ugyanúgy megkapják a rosszindulatú megjegyzéseket, hogy csontokkal csak a kutyák játszanak, hogy biztos van valami bajuk, amiért olyan a testük, mint egy pubertás előtt álló gyereknek. 

Durván hangzik, ugye?

Ötvenhat kiló voltam a terhességem kilencedik hónapjában, a kórházból hazaérve már néggyel kevesebb. Aztán pár hét alatt visszatértem a kiindulópontra, ami valahol 48 és 49 kiló között mozog, ezt pedig azóta, majdnem hét évvel később is tartom.

Nemrég összefutottam egy volt osztálytársammal, akivel lassan tíz éve találkoztunk utoljára. Egy teljesen átlagos testalkatú lány, általános iskolába és gimnáziumba is együtt jártunk, éppen ezért lepett meg, amit rögtön azután mondott, hogy köszöntünk egymásnak. Jaj, milyen vékony vagy, én szabályosan kövérnek érzem magam melletted. 

Hahó, a vékony embereknek is vannak érzéseik!

Az én alkatom mindig ilyen volt. Teljesen mindegy, hogy mit eszem, nem tudok hízni. A vérképemmel semmi gond, étkezési zavaraim nem voltak, és soha nem tartottam magam semmilyen diétához annak érdekében, hogy a mérleg a nekem tetsző számot mutassa. És igen, ez sokakat irigységgel tölt el. Gyakran megkapom, hogy nekem könnyű, mert én nyilván elvittem a jackpotot a genetikai lottón, és már rég nem számolom, hogy hányszor bizonygattam, hogy rendesen eszem. Ráadásul nemcsak idegeneknek, hanem a családomnak is, akik ismernek és tudják, hogy mi a helyzet.

Nyilván nem rosszindulatból mondják, így fejezik ki a szeretetüket és a törődésüket. Ami felveti a kérdést: ha a túlsúlyos emberek testszégyenítése nem oké, akkor a vékonyaké, az úgynevezett skinny-shaming miért az?

Nos, nem az. Az emberek többsége azonban nem veszi észre, hogy amit csinál, az nem jó. De mi állhat a jelenség hátterében?

Ömlik ránk a közösségi médiából az ideálisnak hitt testkép. Minden nő álma, hogy vékony legyen, a cél eléréséhez pedig szigorú diétákon és edzéssel töltött órákon át vezet az út. Vékonynak lenni tehát rengeteg erőfeszítésbe telik, gondolja a többség. Vannak, akik kétségbeesetten próbálnak fogyni, és azt gondolják, hogy ez másnak könnyen megy. Jellemzően ők azok, akikben fel sem merül, hogy vannak emberek, akik ugyanilyen kétségbeesetten tesznek meg mindent egy-két plusz kiló érdekében.

De a tudatlanságot is hibáztathatjuk. Sokaknak ugyanis eszükbe sem jut, hogy ahány ember, annyiféle test. És ahány test, annyiféle működés és ritmus. Épp ezért felesleges olyan feltételezésekbe bocsátkozni, hogy aki vékony, az minimum depressziós, de inkább valami nagyon komoly étkezési zavarral küzd. Az alacsony önértékelésű emberek hajlamosak a környezetükre vetíteni a problémáikat. Jellemzően ők azok, akik egy kis időre jobban érzik magukat attól, ha másokat bánthatnak vagy megjegyzéseket tehetnek rájuk.

De bármi is a kiváltó ok, a zaklatás az zaklatás.

És akár a felsőbbrendűség érzésének az elérése, akár az önbizalom növelése a cél, semmi sem jogosít fel arra, hogy bántó megjegyzéseket tegyél másokra, épp úgy, ahogy semmi sem indokolja, hogy bárki bántó megjegyzésekkel illessen téged. Az emberek sokszínűek, a testek változatosak, és amíg egészségesek vagyunk és vigyázunk magunkra, addig ez így van jól.

Ha valaki megjegyzéseket tesz a testedre, állj ki magadért. Magyarázd el, hogy amit mond, az nem oké, oszd meg vele, ha rosszulesett neked. Valószínűleg nem akart megbántani, de ha nem hívod fel a figyelmét arra, ami történt, akkor könnyen lehet, hogy legközelebb is elköveti ugyanezt a hibát. Ha pedig úgy érzed, hogy megjegyzést kell tenned valakinek a megjelenésére, vegyél egy nagy levegőt és gondold végig: valóban szükség van erre? Ha a válasz nem, inkább ne mondj semmit.

Megjelent Mentes Anyu legújabb szakácskönyve!

 

„Inzulinrezisztenseknek és mentesen táplálkozóknak főzni nagy kihívás. Ebben nyújt segítséget Nemes Dóra, a Mentes Anyu megálmodója. 
Legújabb szakácskönyvében minden étkezésre és alkalomra található szuper könnyű, mentes fogás. A receptek nemcsak kipróbáltak, de minden étel tápértéke (kalória, szénhidrát, zsír, fehérje) pontosan, adagokra ki van számolva.

Mentes Anyu szakácskönyve 2 ide kattintva már rendelhető!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra